4.rész

Meghoztam a 4.részt is.:) B.U.É.K.:*
*Hope*
Reggel,amikor belenéztem a tükörbe,azthittem elájulok. Kisírt,karikás szemek,összekócolódott haj.
Pedig ma volt az első napom az új sulimban.
-Hope! Készen vagy?-rontott be Holly,de amint meglátott azonnal ki is fordult.-Szedd össze magad!-kiabálta.
-5 perc oké?-mondtam.
-Jó,de siess,mert elkésel.!
Pontosan 5 perc múlva már teljesen felöltözve mentem ki.
-Oké! Elmentem!-öleltem meg.
-Biztosan tudod,hogy merre kell menni?-nézett rám.
-100%!-válaszoltam.
-Jólvan. Sok szerencsét.-mosolygott rám biztatóan.
-Meglesz. Szia.-léptem ki a kapun és elindultam.
10 perc múlva megálltam az épület előtt,és azon gondolkoztam,hogy miért is vagyok itt.

Az iskola nagyon szép volt,de nem túl barátságos. Amikor beléptem,azt sem tudtam,hogy hová menjek. Egy lánytól kértem segítséget,de Ő sem szívesen mutatta meg.
Mikor a tanterembe értem,már mindenki ott volt. A tanár is.
-Jónapot! Maga Hope Morgan?-kérdezte szigorúan.
-Igen.-motyogtam.
-Rendben! Köszöntöm a Mountain View középiskolában! Én Daniel vagyok.-mutatkozott be.-Ülj le az üres helyre.
-Rendben.-mentem oda,majd levágtam magam a székre.
Mosolyogva körbenéztem,de csak rosszalló pillantásokat kaptam cserébe. Már egy jó ideje csak bámultak,Én pedig csak lehajtottam a fejem.

Az órák után kissé vidámabban léptem ki a tanteremből,de néhány lány az utamat állta.
-Szia Hopeee!-nyávogtak.
-Sziasztok! Mit szeretnétek?-kérdeztem.
-Csak annyit akartunk mondani,hogy ez a mi területünk és nem fogsz kitúrni.! Minden erőnkkel azon leszünk,hogy megutáljanak Téged! Mert csak egy senki vagy!.-nézett rám lesajnálóan.
-Már bocs,de Én nem akarlak kitúrni Barbie baba!-vágtam vissza,de ekkor elkapta a hajam és beráncigált a mosdóba.
-Mit képzelsz magadról Te kis ribanc?? Itt senki sem szeret Téged!-kiabálta,miközben folyamatosan húzta a hajam.
-Hagyd már abba!! Mit tettem?-üvöltöttem.
Ekkor belépett a többi Barbie és elkezdtek rugdosni,verni. Én kiabáltam,de senki sem segített. Senki.

Nem tudom,hogy meddig verhettek,de mikor kinyitottam a szemem,már nem voltak ott. Megpróbáltam felállni,de nem ment.
-Segítség!-kiabáltam erőtlenül,mikor valaki felkapott a földről.
*Louis*
Másnap úgy gondoltam,hogy meglátogatom Hope-t. Mikor a háza elé értem és bekopogtam,nem Ő nyitott ajtót.
-Úristen! Te Louis vagy?-kérdezte.
-Igen. De Hope nem itt lakik?-csodálkoztam.
-De igen! Csak iskolában van. Én a legjobb barátnője vagyok.-mondta.
-Oké. Megmondanád,hogy melyik iskolába jár? Szeretném meglátogatni.-feleltem.
-Rendben! Itt a cím.-nyomott a kezembe egy papírt.-Amúgy...-kezdte,de én tudtam,hogy mire gondolt.
-Kaphatsz aláírást és fotót is.-mosolyogtam.
Mikor végeztünk a képpel is,elindultam. Szép az iskola,de nagyon rideg. Amikor beléptem csend fogadott.Tehát még óra van. Lassan sétálgattam a folyosókon,mikor meghallottam egy hangot.
-Segítség!-kiabálta valaki elég erőtlenül,de Én meghallottam. Elindultam a hang irányába,ami az egyik mosdóból jött. Körülnéztem,hogy senki sem lát-e,és beléptem. Bent megpillantottam egy lányt,aki nagyon hasonlított valakire,de nem tudtam,hogy kire. Mikor jobban szemügyre vettem,felismertem.
-Hope!-kiáltottam,de nem válaszolt,ezért felkaptam és kirohantam vele. Betettem a kocsiba és azonnal a kórházba hajtottam. Ott átadtam az orvosoknak,akik azonnal besiettek vele.
Nagyon ideges voltam. Nem tudtam,mitörtént vele..
Fél óra kínzó várakozás után az orvosok megnyugtattak,hogy nincs komoly baja,csak nagyon megijedt.
Megtudtam azt is,hogy megverték(!). Pár perc múlva már bemehettem hozzá.
-Szia Hope!-mosolyogtam rá,de Ő elfordította a fejét.
-Miért mentettél meg?-suttogta.
-Nem hagyhattalak ott..-válaszoltam.
-Köszönöm.-mondta,mire elmosolyodtam.

-Bármikor.-feleltem.
-Amúgy mit kerestél arrafele?-nézett rám.
-Téged.-vigyorogtam.
-Hát megtaláltál.-tárta szét a kezét és Ő is elnevette magát.

Ha tetszett,komizzatok,iratkozzatok fel.<3

3.rész

Sziasztok!.:) Boldog újévet mindenkinek!.:* Nekem az lenne a legjobb évkezdés,ha komiznátok és feliratkoznátok.!(: <3
*Holly*
Hope eltűnt. Sehol sem találtam,miután lefutott a színpadról.
Próbáltam hívni,de ki volt kapcsolva. Kezdtem ideges lenni,hogy hova tűnt,de kis idő múlva hazamentem. Hamarosan úgyis előkerül..remélem.
*Hope*
Óvatosan oldalra néztem,és megláttam a répásfiút.!
-Te mit keresel itt?-csodálkoztam.
-Tudod vége a koncertnek és itt van a hátsó kijárat.-magyarázta.
-Aha,de miért nem mész el?-kérdeztem.
-Mert nem akarlak itt hagyni..-mosolygott rám.
-Na idefigyelj! Rám nem kell vigyázni! Nem vagyok 8 éves,elleszek magamba.-fejeztem be,majd rágyújtottam.
-Te cigizel?-nézett rám.
-Miért minek látszik?-vágtam vissza.
-Nagyon fura vagy..más lány ilyenkor már sikítva autogrammot kérne és fotót.-mondta.
-Én nem vagyok más lány. Amúgy pedig azt sem tudom,hogy mi a neved.!-válaszoltam.
-Louis. És te?
-Hope..-mondtam és kifújtam a cigifüstöt.
Pár pillanatig még néztük ahogy elszáll,aztán Én felkeltem.
-Szép neved van. Ki adta neked?-tápászkodott fel Louis.
Ekkor visszajöttek az emlékek. A nevemet még apa adta,mert Én voltam az egyetlen reménye,de mégis otthagyott.
-Hé,miért sírsz.-fordított maga felé.
-Nem fontos.-motyogtam.
-Elmondod?-kérdezte,mire Én elképedtem.
-Hogy gondoltad?! Nem fogok egy idegennek kitálalni.-förmedtem rá.
-Sajnálom.-mondta.
-Hagyjuk.. Én megyek szia!-fordultam meg,de tanácstalanul álldogáltam.
-Hazatalálsz mi?-szólalt meg mögöttem.-Elvigyelek?
-Najó,de csak hazadobsz és kész.!-ültem be.
-Igenis.-indította be a motort.
Lediktáltam neki a címet,mire pár perc múlva ott voltunk. Mikor ki akartam szállni,Louis megfogta a csuklómat,Én pedig felszisszentem. Erre elengedte és meglátta.
-Ne mondj semmit.-suttogtam és kiléptem.
Amikor beléptem Holly leordította a fejem,de belőlem kitört a sírás.
-Nyugodj meg! Már találtam neked sulit!-ölelt át.
-Örülök. Még egy olyan hely,ahol kiröhöghetnek. Te nem jársz suliba?-kérdeztem.
-Én dolgozni fogok..-mondta.
-Sok szerencsét.-álltam fel és a szobámba futottam.
Ráfeküdtem az ágyra és sírtam. Visszatért a régi énem. Hurrá.
*Louis*
Hope egy olyan lány,akit nem lehet elfelejteni..
Nagyon tetszik a személyisége,de látszik rajta,hogy valami nyomja a lelkét.
És a vágások...nemtudom miért csinálja.
Most,hogy tudom a címét,el fogok hozzá látogatni.
Ezekkel a gondolatokkal mentem haza.
-Na mivan haver?! Látom virul a fejed.-jött oda Harry nevetve.
-Nemiis.-vágtam be a durcát.-Hol van Kevin?-néztem körbe,aztán megakadt a szemem a galambon.

-KEVIN? KEVIN!-kiabáltam,de nem válaszolt.
-Te barom. Amúgy kivel voltál?-kérdezte Hazza.
-Azzal a lánnyal,akit Te elüldöztél.-vágtam rá.
-Komolyan?-nézett rám.
-Igen.! De most mentem aludni helló.-mondtam. Nem akartam,hogy tudja,mikről beszélgettünk.
Végre egy lány,aki más.!
***

2.rész

Na manók,meghoztam a második részt.:*
*Holly*
Engem igenis érdekel a One Direction. Ezért amíg Hope elment fürdeni,Én vettem 2 jegyet a holnapi koncertre. És el fog jönni velem,ha tetszik neki,ha nem.!

***
-Jóreggelt Hope.!-keltem fel.
-Ajj,minek ébredsz fel mindig ilyen korán?-nézett rám.
-Nem is éberedek fel mindig..-duzzogtam.-Amúgy ma megyünk egy koncertre.-kezdtem bele.
-Milyen koncert?-kérdezte érdeklődve.
-Háát..tudod tegnap nézegetted a One Direction-t,és Én úgy gondoltam,hogy..-válaszoltam.
-Szó sem lehet róla!-vágott félbe.
-De miért Hope? Semmi bajod sem lesz tőlük.-mondtam.
-De Én nem akarok ilyen önimádók koncertjére menni.-jelentette ki.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem gúnyosan.
-Az ilyen énekesek mind azok.-válaszolt.
-De léccí,Én annyi mindent tettem érted,most az egyszer eljöhetnél velem.-váltottam könyörgőre.
-Najó,de csak a bociszemeid miatt.-legyintett,mire Én megöleltem.-Ne ölelgess,tudod,hogy nem szeretem.-bontakozott ki,majd kiment. Hát igen..nincs túl jó passzban.
A koncert este 6-kor kezdődik,de Én már 4-kor elkezdtem készülődni.
-Na mivan? Te leszel a műsorvezető?-lépett be a szobába,mire felnevettem.
-Neem. Csak szeretek időben felöltözni,nem mint egyesek.-néztem rá.
-Én kész vagyok. Minek öltözzek ki?!-mondta,de végülis igaza volt.
***
-Na készen vagy Hamupipőke?-gúnyolódott Hope.
-Nem vagy vicces..-néztem rá.
-De szerintem igen.-vigyorgott.
-Oké,ha kiröhögted magad,akkor induljunk!-léptem ki az ajtón.
-Jövöök!-kiáltott fel,majd kiszáguldott.
Mivel sétáltunk ezért kb.10 perc alatt értünk oda,de már akkora sor állt az ajtó előtt,hogy leesett az állunk.
*Hope*
Nem elég,hogy Holly elrángatott erre a koncertre,de még ki kell várnunk 1000 embert. Örülök.
***
Amikor végre valahára bejutottunk,Én beálltam a színpad mellé,a barátnőm pedig eltűnt valahol.
Hirtelen minden elsötétült,és kilépett öt fiú a színpadra. A lányok annyira sikítottak,azthittem,hogy megsüketülök. Ekkor megszólalt az egyik és mindenki elcsöndesedett.
-Hello London!-kiabálta a göndör hajú fiú. Erre megint sikítás.
-Hogy érzitek magatokat? Van nálatok répa?-kérdezte a másik.
Hogy kérdezhet valaki olyat,hogy van-e nálunk répa?! Na mindegy,a lényeg,hogy elkezdtek énekelni. A zenéjük nem volt rossz,egy-két szám még tetszett is. Aztán következett a rémálom..
-Na most kiválasztunk egy lányt,aki feljön a színpadra és mi CSAK neki elénekeljük a Little Thingset.-mondta a fekete hajú. Az Én gondolataim kicsit elkalandoztak,mikor egy kezet láttam magam előtt és a répás fiút.
-Gyere.!-mondta. Hm,nem is olyan ronda,mint gondoltam.Úristen miket beszélek!! Nem mehetek fel a színpadra,hisz nem szeretem őket. De Én hülye,mégis odanyújtottam a kezem és hagytam,hogy felhúzzon a színpadra. Oda vezetett a többiekhez,akik sorban végigöleltek,aztán elkezdtek énekelni.
Amikor az Ő részéhez ért a dal,egész végig a szemembe nézett.
Már kezdett elegem lenni,de amikor a göndörke a fülembe súgta,hogy találkozzunk,akkor betelt a pohár.
Odaléptem a répásfiúhoz és a dal közbe(!) odahajoltam hozzá:-Én nem ide való vagyok,sajnálom. Majd azzal a lendülettel leugrottam a színpadról és kifutottam. Még egyszer visszapillantottam és láttam,hogy szomorúan lehajtotta a fejét.

Már elég késő volt,és nem is tudtam a hazavezető utat,ezért leültem a fal mellé és bámultam magam elé.
Azon gondolkoztam,hogy ezek a fiúk milyen szerencsések.. Híresek és bármikor megkaphatnának akár 100 lányt is. Csak az Én életem ilyen szerencsétlen?! Ezen elsírtam magam,amikor valaki leguggolt mellém.
Óvatosan oldalra néztem és olyat láttam,hogy elkerekedett a szemem.

Remélem,hogy tetszik..♥

1.rész

 Na manók meghoztam a részt.:* <3
*Hope*
Ez is egy átlagos szeptemberi nap lett volna..
-Kelj fel Kicsim!-hallottam meg anya hangját.
-Jólvan na! De miért is?-nyitottam ki a szemem.
-Mert ma költöztök Londonba.-válaszolt.
-Basszus tényleg.! Itt van már Holly?-kérdeztem.
Ebben a pillanatban lépett be az ajtón a lány.
-Na akkor Én nem is zavarok. Pakoljatok!-ment ki any.
***
-Én még mindig nem hiszem el,hogy Londonba fogunk lakni..-tűnődött Holly.
-Én meg igen.Na gyere menjünk,mert még ki kell jutni a reptérre.-húztam magam után.
-ANYAA! Készen vagyunk!-kiabáltam,majd "könnyes" búcsút vettem tőle és elindultunk. Vonattal.
Anyával sosem volt annyira jó viszonyom...apával meg főleg nem. Miután kiderült,hogy megcsalta anyát és,hogy csak kihasználta,az életem teljesen tönkrement. A szüleim elváltak,de apa nem fogta fel,ezért sokszor Én(?) voltam a hibás. Megvert. Sokszor. De aztán végre elköltözött valahová..
Akkoriban teljesen a padlón voltam és depressziós lettem..
Még mindig látszanak a vágások,de már abbahagytam.

Egy óra múlva már a repülőn csücsültünk. Egy csapat lány visongva vonult el mellettünk,mire Én megforgattam a szemeim. Utáltam az ilyeneket.
-Úristeen! Londonban vannak.! El sem hiszem,hogy találkozom a One Directionnal.!-visított az egyik,mire a másik majdnem elájult. El nem tudtam képzelni,hogy kiről beszélnek,ezért Holly-hoz fordultam.
-Te Holly! Hallottál már a One Directionról?-kérdeztem.
-Igen.Valami Brit fiúcsapat,és elvileg nagyon helyesek.-válaszolt.
-Na mégtöbb nyálgép örülök..-motyogtam.
Még egy kicsit gondolkoztam,aztán kinéztem az ablakon és elbambultam.
-Megérkeztünk Hope! Kelj fel.-rázta meg a vállam Holly.
-Kelek máár.-nyafogtam egy sort.
Pár perc múlva megérkeztünk,majd előkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit.
Egy kis házat vettünk meg,az Oxford Street-en. Abban volt más,hogy fekete volt. Tetszett,mert tükrözte a személyiségemet.

Miután nagy nehezen lepakoltunk és berendezkedtünk,már este volt. Megcsörrent a mobilom,amit azonnal felkaptam.
-Szia anya!-szóltam bele.-Igen ideértünk,jól,igen,nem,igen,igen,Én is szeretlek szia!-tettem le fél perc múlva.
Azthiszem Holly is ugyanígy tett,mert szinte egyszerre nevettük el magunkat.
-Najó felnézek a netre.-mondtam már angolul,mert megígértük egymásnak,hogy csak angolul beszélünk.-Képzeld itt írja,hogy holnap lesz ez a One Direction koncert itt Londonban. " A fiúk most 4 hónapig itthon maradnak."-olvastam fel.
-Kíváncsi vagyok ezekre.-jött oda Holly.
-Én meg nem.-csuktam le a gépem.-Elmentem fürdeni oké?
-Oké.
Mindenfajta kétely nélkül feküdtem le,azzal a gondolattal,hogy "Na holnap lesz az első napom Londonban."Pedig nem is sejtettem,hogy mi vár rám..

Hello.

Sziasztok!
Aki kíváncsi a prológusra,az megtalálja a fejléc alatti címkék között!
Remélem,hogy tetszeni fog ez a blog is.
Jó olvasást. Puszi.