2012. december 31., hétfő

3.rész

Sziasztok!.:) Boldog újévet mindenkinek!.:* Nekem az lenne a legjobb évkezdés,ha komiznátok és feliratkoznátok.!(: <3
*Holly*
Hope eltűnt. Sehol sem találtam,miután lefutott a színpadról.
Próbáltam hívni,de ki volt kapcsolva. Kezdtem ideges lenni,hogy hova tűnt,de kis idő múlva hazamentem. Hamarosan úgyis előkerül..remélem.
*Hope*
Óvatosan oldalra néztem,és megláttam a répásfiút.!
-Te mit keresel itt?-csodálkoztam.
-Tudod vége a koncertnek és itt van a hátsó kijárat.-magyarázta.
-Aha,de miért nem mész el?-kérdeztem.
-Mert nem akarlak itt hagyni..-mosolygott rám.
-Na idefigyelj! Rám nem kell vigyázni! Nem vagyok 8 éves,elleszek magamba.-fejeztem be,majd rágyújtottam.
-Te cigizel?-nézett rám.
-Miért minek látszik?-vágtam vissza.
-Nagyon fura vagy..más lány ilyenkor már sikítva autogrammot kérne és fotót.-mondta.
-Én nem vagyok más lány. Amúgy pedig azt sem tudom,hogy mi a neved.!-válaszoltam.
-Louis. És te?
-Hope..-mondtam és kifújtam a cigifüstöt.
Pár pillanatig még néztük ahogy elszáll,aztán Én felkeltem.
-Szép neved van. Ki adta neked?-tápászkodott fel Louis.
Ekkor visszajöttek az emlékek. A nevemet még apa adta,mert Én voltam az egyetlen reménye,de mégis otthagyott.
-Hé,miért sírsz.-fordított maga felé.
-Nem fontos.-motyogtam.
-Elmondod?-kérdezte,mire Én elképedtem.
-Hogy gondoltad?! Nem fogok egy idegennek kitálalni.-förmedtem rá.
-Sajnálom.-mondta.
-Hagyjuk.. Én megyek szia!-fordultam meg,de tanácstalanul álldogáltam.
-Hazatalálsz mi?-szólalt meg mögöttem.-Elvigyelek?
-Najó,de csak hazadobsz és kész.!-ültem be.
-Igenis.-indította be a motort.
Lediktáltam neki a címet,mire pár perc múlva ott voltunk. Mikor ki akartam szállni,Louis megfogta a csuklómat,Én pedig felszisszentem. Erre elengedte és meglátta.
-Ne mondj semmit.-suttogtam és kiléptem.
Amikor beléptem Holly leordította a fejem,de belőlem kitört a sírás.
-Nyugodj meg! Már találtam neked sulit!-ölelt át.
-Örülök. Még egy olyan hely,ahol kiröhöghetnek. Te nem jársz suliba?-kérdeztem.
-Én dolgozni fogok..-mondta.
-Sok szerencsét.-álltam fel és a szobámba futottam.
Ráfeküdtem az ágyra és sírtam. Visszatért a régi énem. Hurrá.
*Louis*
Hope egy olyan lány,akit nem lehet elfelejteni..
Nagyon tetszik a személyisége,de látszik rajta,hogy valami nyomja a lelkét.
És a vágások...nemtudom miért csinálja.
Most,hogy tudom a címét,el fogok hozzá látogatni.
Ezekkel a gondolatokkal mentem haza.
-Na mivan haver?! Látom virul a fejed.-jött oda Harry nevetve.
-Nemiis.-vágtam be a durcát.-Hol van Kevin?-néztem körbe,aztán megakadt a szemem a galambon.
-KEVIN? KEVIN!-kiabáltam,de nem válaszolt.
-Te barom. Amúgy kivel voltál?-kérdezte Hazza.
-Azzal a lánnyal,akit Te elüldöztél.-vágtam rá.
-Komolyan?-nézett rám.
-Igen.! De most mentem aludni helló.-mondtam. Nem akartam,hogy tudja,mikről beszélgettünk.
Végre egy lány,aki más.!
***




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése