4.rész

Meghoztam a 4.részt is.:) B.U.É.K.:*
*Hope*
Reggel,amikor belenéztem a tükörbe,azthittem elájulok. Kisírt,karikás szemek,összekócolódott haj.
Pedig ma volt az első napom az új sulimban.
-Hope! Készen vagy?-rontott be Holly,de amint meglátott azonnal ki is fordult.-Szedd össze magad!-kiabálta.
-5 perc oké?-mondtam.
-Jó,de siess,mert elkésel.!
Pontosan 5 perc múlva már teljesen felöltözve mentem ki.
-Oké! Elmentem!-öleltem meg.
-Biztosan tudod,hogy merre kell menni?-nézett rám.
-100%!-válaszoltam.
-Jólvan. Sok szerencsét.-mosolygott rám biztatóan.
-Meglesz. Szia.-léptem ki a kapun és elindultam.
10 perc múlva megálltam az épület előtt,és azon gondolkoztam,hogy miért is vagyok itt.

Az iskola nagyon szép volt,de nem túl barátságos. Amikor beléptem,azt sem tudtam,hogy hová menjek. Egy lánytól kértem segítséget,de Ő sem szívesen mutatta meg.
Mikor a tanterembe értem,már mindenki ott volt. A tanár is.
-Jónapot! Maga Hope Morgan?-kérdezte szigorúan.
-Igen.-motyogtam.
-Rendben! Köszöntöm a Mountain View középiskolában! Én Daniel vagyok.-mutatkozott be.-Ülj le az üres helyre.
-Rendben.-mentem oda,majd levágtam magam a székre.
Mosolyogva körbenéztem,de csak rosszalló pillantásokat kaptam cserébe. Már egy jó ideje csak bámultak,Én pedig csak lehajtottam a fejem.

Az órák után kissé vidámabban léptem ki a tanteremből,de néhány lány az utamat állta.
-Szia Hopeee!-nyávogtak.
-Sziasztok! Mit szeretnétek?-kérdeztem.
-Csak annyit akartunk mondani,hogy ez a mi területünk és nem fogsz kitúrni.! Minden erőnkkel azon leszünk,hogy megutáljanak Téged! Mert csak egy senki vagy!.-nézett rám lesajnálóan.
-Már bocs,de Én nem akarlak kitúrni Barbie baba!-vágtam vissza,de ekkor elkapta a hajam és beráncigált a mosdóba.
-Mit képzelsz magadról Te kis ribanc?? Itt senki sem szeret Téged!-kiabálta,miközben folyamatosan húzta a hajam.
-Hagyd már abba!! Mit tettem?-üvöltöttem.
Ekkor belépett a többi Barbie és elkezdtek rugdosni,verni. Én kiabáltam,de senki sem segített. Senki.

Nem tudom,hogy meddig verhettek,de mikor kinyitottam a szemem,már nem voltak ott. Megpróbáltam felállni,de nem ment.
-Segítség!-kiabáltam erőtlenül,mikor valaki felkapott a földről.
*Louis*
Másnap úgy gondoltam,hogy meglátogatom Hope-t. Mikor a háza elé értem és bekopogtam,nem Ő nyitott ajtót.
-Úristen! Te Louis vagy?-kérdezte.
-Igen. De Hope nem itt lakik?-csodálkoztam.
-De igen! Csak iskolában van. Én a legjobb barátnője vagyok.-mondta.
-Oké. Megmondanád,hogy melyik iskolába jár? Szeretném meglátogatni.-feleltem.
-Rendben! Itt a cím.-nyomott a kezembe egy papírt.-Amúgy...-kezdte,de én tudtam,hogy mire gondolt.
-Kaphatsz aláírást és fotót is.-mosolyogtam.
Mikor végeztünk a képpel is,elindultam. Szép az iskola,de nagyon rideg. Amikor beléptem csend fogadott.Tehát még óra van. Lassan sétálgattam a folyosókon,mikor meghallottam egy hangot.
-Segítség!-kiabálta valaki elég erőtlenül,de Én meghallottam. Elindultam a hang irányába,ami az egyik mosdóból jött. Körülnéztem,hogy senki sem lát-e,és beléptem. Bent megpillantottam egy lányt,aki nagyon hasonlított valakire,de nem tudtam,hogy kire. Mikor jobban szemügyre vettem,felismertem.
-Hope!-kiáltottam,de nem válaszolt,ezért felkaptam és kirohantam vele. Betettem a kocsiba és azonnal a kórházba hajtottam. Ott átadtam az orvosoknak,akik azonnal besiettek vele.
Nagyon ideges voltam. Nem tudtam,mitörtént vele..
Fél óra kínzó várakozás után az orvosok megnyugtattak,hogy nincs komoly baja,csak nagyon megijedt.
Megtudtam azt is,hogy megverték(!). Pár perc múlva már bemehettem hozzá.
-Szia Hope!-mosolyogtam rá,de Ő elfordította a fejét.
-Miért mentettél meg?-suttogta.
-Nem hagyhattalak ott..-válaszoltam.
-Köszönöm.-mondta,mire elmosolyodtam.

-Bármikor.-feleltem.
-Amúgy mit kerestél arrafele?-nézett rám.
-Téged.-vigyorogtam.
-Hát megtaláltál.-tárta szét a kezét és Ő is elnevette magát.

Ha tetszett,komizzatok,iratkozzatok fel.<3