5.rész

Sziasztok!:* Meghoztam az ígért részt. Nagyon köszönöm a komikat és a két feliratkozót,de szeretném,ha több is lenne.:33 Szeretlek titeket.

*Hope*

-Kik tették ezt veled?-kérdezte Louis pár perc néma csend után.

-Ribancok. De már megszoktam,hogy mindenhonnan kiutálnak..-válaszoltam.

-De miért?-kezdett mérges lenni.

-Mert Én nem olyan vagyok,mint ők.-feleltem nyugodtan.

-Ezért bántanak?!-csodálkozott.

-Igen..de már sokszor megvertek, úgyhogy nemérdekes.-keltem fel.-Mikor mehetek haza?

-Erről majd még beszélünk. A doki azt mondta,hogy saját felelősségre akár most is.-mondta.

-Indulunk.-jelentettem ki,mire Louis elmosolyodott.

-Igenis,csak szólok az orvosnak.-ment ki.

Én addig összeszedtem magam,és felöltöztem.

-Itt vagyok. Mehetünk.-lépett be.

-Egy pillanat.-kiabáltam a fürdőből.-Na itt vagyok.-mentem el Louis előtt.

***

-Na végre hazamegyek..-ültem be Louis kocsijába.

-Nem megyünk haza.-indította be a motort,mire Én kérdőn néztem rá.-Előbb megismerlek.-kacsintott rám és elindultunk.

-Jó,de felhívom Holly-t,hogy rendben vagyok.-vettem elő a telefonom és tárcsáztam.

Miután leraktam,eljátszottam vele a kedvenc játékomat.

-Louis ott vagyunk már?-kérdeztem.

-Még nem.

-Ott vagyunk már?

-Nem.

-És most?

-Most sem.

-Tuti?-vigyorogtam rá.

-Ha még egyszer megszólalsz kidoblak!-mosolygott rám.

-Jólvan na. Amúgy ott vagyunk már?-kontráztam rá.

-Igen.-parkoltunk le a Nando's előtt.

-Kajaaaa.-pattantam ki a kocsiból.

-Valakire nagyon hasonlítasz..-tűnődött el,de Én már ott sem voltam.

Berohantam és beálltam a sorba. Mikor belépett Louis elkapott a röhögőgörcs,ugyanis napszemüveg és bajusz virított rajta. Aztán végre abbahagytam a nevetést és kértem kaját.

-Te néztél már tükörbe?-ültem le vele szemben.

-Igen. De Zayn elvette tőlem,úgyhogy ma nem.-mondta,mire felnevettem.

-Miért vette el?-kérdeztem.

-Mondhatjuk úgy is,hogy tükörmániában szenved,tehát nem bírja ki,hogy ne lássa magát minden percben!-felelte.

-Egós?

-Az.-vágta rá.-Na most Te mesélsz. Mik azok a vágások?-néztem rá.

Mikor elkezdtem mesélni csodálkozó szemmel hallgatott,utána haragot láttam benne,aztán szomorúságot.

-És hát így kerültem ide.-fejeztem be.

-Köszönöm,hogy elmondtad. Hogy tehette ezt veled a saját apád? És miért nem jelentetted fel?-kérdezte ingerülten.

-Köszönöm,hogy meghallgattál. Hát megtehette,de az Én életem azóta egy romhalmaz. Azért nem,mert megfenyegetett,hogy ha feljelentjük,akkor megöl.-feleltem.

-Mi? És hol van most ez az ember?-csattant fel.

-Hé nyugi! Nem tudom,hogy hol van,de nem is érdekel.-mondtam.

-És mi van ha megtalál és megfenyeget?-nézett rám aggódó szemekkel.

-Nemfog.-nyugtattam meg.

-Én azért vigyázok rád. Nembaj?-fogta meg a kezem.

-Ha szeretnél.-nevettem fel.

-Mindenképp.-kacsintott rám.

Ahogy beszélgettünk és beszélgettünk,kezdtem nagyon megkedvelni. Talán egy picit tetszik is..

***

-Na és mi a helyzet a fiúkkal?-tette fel a kérdést,mire lefagytam.-Mi a baj? Rosszat mondtam?

-Nem..csak tudod a fiúkkal sincs szerencsém. Eddig az összes csak kihasznált.-feleltem.

-Egy ilyen szép és kedves lányt?-bókolt,de Én nem vagyok az az elpirulós,úgyhogy folytattam.

-Igen. Az egyik megcsalt,a másik meg csak le akart fektetni.-meséltem.-Szóval Én még sosem voltam igazán szerelmes.-mondtam ki.-És veled mi a helyzet?

-Hát..-kezdte,de ekkor odalépett hozzánk egy plázacica. Azt gondoltam,hogy rajongó..de nem az volt.

-Loui Te vagy az?-nyávogta.

-Ó,szia Eleanor.-állt fel Louis,majd megcsókolta a lányt. Tehát a barátnője..ez kicsit szíven szúrt.

-És Te?-nézett rám kissé lesajnálóan.

-Szia! Hope Morgan.-fogtam vele kezet.-Louis egyik barátja.

-Én pedig Eleanor Calder. Louis barátnője.-vágta rá.

Nagyon nem volt szimpatikus a csaj. Látszott rajta,hogy Ő is egy Barbie. Csak barna.

Sajnos Eleanor ott maradt,így már nem tudtunk beszélgetni. Nagyon rámászott Louisra,össze csókolgatta,és vihogott. Egy idő után meguntam és felálltam,de Ők annyira elvoltak foglalva egymással,hogy észre sem vették,hogy elmentem.Kiléptem az ajtón,de kint már sötét volt,ezért nagy nehezen fogtam egy taxit és hazavitettem magam.

-Hol voltál??-támadott le otthon Holly.

-Hosszú. Most nincs kedvem elmesélni.-rúgtam le a Conversem.

-Jólvan. Megbántott?-kérdezte és tudtam,hogy kire gondol.

-Meg.-mondtam,és felfutottam a szobámba.

Elővettem a Jack Daniel's-emet és beleittam.

-Hú,ez üt.-nevettem el magam. Közben rágyújtottam és gondolkoztam.

-Louis Tomlinson nemérdekelsz!!! A francba.!-kiabáltam ki a gondolataimat,mikor valaki kopogott az ajtón.

-Kiaz?-kérdeztem röhögve.

-Bejöhetek?-szólalt meg az a hang,amit azonnal megismertem.

Remélem tetszik,bár ez egy összecsapott rész lett..:]] Komizzatok,szavazzatok!:* <3