8.rész

Fruzsi csak a te kedvedért!.:") <3

*Louis*

Már 5 napja nem beszéltem Hope-val. Bele kell törődnöm,hogy ezt nagyon elbasztam.

***

-Gyere Louis! Elkésünk!-kiabált Liam a földszintről,mire lefutottam.

-Mehetünk!

Ma dedikálni mentünk a Harrod's-ba. Nincs sok kedvem hozzá,de a rajongókért mindent.

Délután 3-kor értünk oda. Már kisebb tömeg gyűlt össze miattunk. Elfoglaltuk a helyünket,majd megérkeztek az első fanok. Mindenkihez volt egy két kedves szavam,mikor hirtelen félrenéztem,és leblokkoltam. Ő volt az. Eljött. 

Csak néztük egymást,mikor Harry odahajolt hozzám és a fülembe súgta:-Ne foglalkozz vele.!

De Engem hidegen hagytak a szavai.Csak bámultam tovább. Hirtelen megfordult és elrohant. Nem értettem miért. Aztán ránéztem Harryre és rájöttem. Ő üldözte el.
-Elegem van belőled.!-mondtam neki,majd felpattantam.

-Hova mész Louis?-kiáltotta utánam.
-El innen.-vágtam át magam a tömegen.
*Hope*
Felnéztem és megláttam...apát!
-Hope?!-fogta meg erősen a vállam.
-Mit akarsz?-söpörtem le a kezét.
-Érted jöttem!-vigyorgott,mire Én nagyon megijedtem.
-Mi?-képedtem el.
-Jól hallottad. Eljössz velem.!-rántott rajtam egyet.
-Nem megyek sehova!! Hagyj békén!-kiabáltam.
-Én vagyok az apád! Azt teszek veled,amit akarok.-nevetett fel.és elhurcolt onnan.
Akárhogyan is ellenkeztem,sajnos Ő nyert. Mint mindig.
Beültetett a kocsiba és elhajtott. Egy romos háznál álltunk meg.
-Na végre megtaláltalak! És most végre megtanulod,hogy nem szórakozhatsz apáddal.!-ráncigált ki.
-De Én nem..-kezdtem,de egy óriási pofonnal hallgattatott el. A földre kerültem,mire elkezdett ütni vágni. Nagyon fájt,de tűrtem,mert megszoktam már. Mikor befejezte,felkapott a földről és kidobott az ajtón.
-Még nem végeztünk.!-hallottam meg gonosz hangját.
Kirepültem a sötét utcára ahol zuhogott az eső. A hajam összeragadt a vértől és a víztől,lábaimat pedig alig tudtam mozgatni.Sok idő múlva felkeltem és körülnéztem.Lassan rájöttem,hogy hol vagyok.Elkezdtem futni,azonban újból összeestem. De nem adtam fel. Minden erőmmel rohanni kezdtem.
*Louis*
Azonnal hazamentem és összetörtem ami először a kezembe került. A telefonomat. Aztán a földre rogytam és sírni kezdtem.
-Miért?-üvöltöttem zokogva.
***
Miután kicsit lenyugodtam,az ablak mellé telepedtem és néztem ahogy az esőcseppek verseny futnak egymással.

Hirtelen valami koppanást hallottam kintről. Azt gondoltam,hogy a fiúk azok,ezért nem mozdultam.Nem,nem ők. Valaki dörömbölt az ajtón. Odamentem és kinyitottam. A lábtörlőn egy lány feküdt. Lehajoltam hozzá és ledermedtem.

Ha tetszett,komizzatok,szavazzatok.!
Sajnálom,hogy ilyen későn írtam..:/
Nagyon szeretlek Titeket!.<3

.