16.rész

Halii manók.:$$ Meghoztam a kövi részt,remélem,hogy tetszik!:D♥ Annyira örülök,hogy már majdnem 3000 oldalmegjelenítésem van,pár hét alatt..:") Most már csak attól lennék boldogabb,ha egyre többen iratkoznátok fel!!♥♥
Nem is húzom tovább az időt! Olvassátok:
*Hope*
Amikor Louis meg akart szólalni,hirtelen valaki berontott a stúdióba. Ki volt? Persze,hogy Ő. Odarohant Louishoz,engem lelökött róla és lesmárolta. A biztonsági őrök már befutottak,de nem tudták lerángatni Eleanort a barátomról. Én csak a földön ülve bámultam,ahogy csókolóznak. Szörnyű volt.
-Louis! Te csak engem szeretsz! Azt a kis ribancot pedig dobd ki,mert egyáltalán nem illik hozzád!-kiabálta neki,majd amikor mellettem haladt el újból megszólalt.
-Te pedig hidd már el,hogy egy senki vagy! Hogyan is járhatnál Louis Tomlinsonnal,hisz Ő egy sztár és mellé egy olyan lány való,aki méltó hozzá.-alázott le,majd leköpött.
Ekkor az egész közönség felszisszent,Louis pedig odarohant hozzám és felsegített. Én akkor megsemmisültem.
-Sajnáljuk,de mára ennyi volt a műsor! Jóéjszakát.-köszönt el a műsorvezető,és leállt az adás.
Én még mindig ugyanott ültem és néztem magam elé,de ekkor hirtelen kitört belőlem a zokogás. Eleanor szavai tudatosultak bennem,és megértettem,hogy mit akart igazából mondani. Louis nem szeret engem...
***
-Szerelmem! Jól vagy? Egyszer még megölöm azt a lányt.-dühöngött mellettem Lou,már otthon.
-Figyelj. Elnek igaza volt. Tényleg nem vagyok hozzád való. Te sztár vagy Én pedig csak egy lány.. És akárhogyan is tagadod,tudom,hogy még mindig érzel valamit iránta.!
-Nem!! Hope! Nem igaz semmi,amit mondott. Csak féltékeny rád,hidd el!-próbált magyarázkodni,de engem már nem érdekelt.
-Louis ez nekem már túl sok..-sírtam el újra magam.

*Louis*
Egyszerűen nem tudtam,hogy mit csináljak. Szörnyű volt látni,ahogyan zokog. Hirtelen felindulásból magamhoz szorítottam,mire a fejét a mellkasomba fúrta.
Pár perc múlva azonban felállt,és bement a fürdőbe.
-Louis nekem most el kell mennem egy kicsit kiszellőztetni a fejem.-motyogta és kiment az ajtón.
Én bámultam magam elé üveges tekintettel,miközben az a lány,akit mindennél jobban szeretek elmegy.
Néhány pillanat múlva felkeltem és az ablakhoz léptem. Láttam,ahogy kimegy a bejárati ajtón és eltűnik a sötétben.
-Már megint elbasztam!! A rohadt életbe!-ütöttem meg a falat.
-Mi történt haver?-jött be Harry.
-Az,hogy megint elment. Mondd,mit cseszek el mindig?
-Figyelj te hülye! Menj már utána,hiszen csak téged szeret! te pedig őt! Ne hagyd elmenni!-dobta nekem a pulcsim,majd kiment. Én felkaptam magamra,és lefutottam.
*Hope*
Sokat sétáltam London utcáin. Gondolkodtam Eleanoron,Louison és magamon is. Mindig csak oda kötöttem ki,hogy félek. Nagyon félek. De irtózatosan szeretem Louist. Nem akarom elveszíteni,de tudom,hogy sok bántó megjegyzést kapnánk.
Ezekkel a gondolatokkal,ültem le egy padra.
-Biztos vagy a gondolataidban?-hallottam meg egy hangot magam mögül,de nem néztem hátra.
-Nem tudom..Tudod van egy srác,akit nagyon szeretek. Ma bemutatott sok mindenkinek,de az exbarátnője megzavarta a dolgokat. Mondott olyan dolgokat,amiken elgondolkodtam. Sok dolog fáj..-fejeztem be.
-Annak a fiúnak Te vagy az élete,és nem fogja hagyni,hogy bántsanak. A régi barátnőjével azért szakított,mert egy ribanc volt és mert jött egy lány,aki más. És az a fiú belehabarodott. És nem akarja elveszíteni a szerelmét.-mondta a titokzatos hang,amit nem ismertem fel.
-Honnan tudsz te ennyi mindent?-kérdeztem,de ekkor leült mellém. Csuklya volt a fején így nem láthattam Őt.
-Ismerem ezeket a dolgokat..-mondta lehajtott fejjel.-Hidd el,hogy az a srác nagyon-nagyon szeret.
-De mégsem jött utánam. Hol van most?-tettem fel a kérdést.

-Biztos vagy benne,hogy nem jött utánad?!-szólalt meg rejtelmesen.
-Miért te látod? Mert Én nem.-forgattam a szemeimet.
Ekkor lassan lehúzta a fejéről a csuklyát és rám pillantott. Azonnal felismertem.
-Te mit keresel itt?-kaptam a szám elé a kezem.
-Utánad jöttem.-mondta. Nagyon sajnálom Hope. Ne foglalkozz senkivel. Mások véleménye sosem számít,az a fontos,hogy te mit gondolsz saját magadról.
-Köszönöm,hogy te így gondolod. Igazad van. Én sajnálom.-sütöttem le a szemem.
-Héé-emelte meg az állam-nekem Te tökéletes vagy! Más meg nem számít. Tudod,ha az X-Faktor alatt adtam volna mások véleményére,akkor most nem lennék itt sőt sehol sem. Mindig hinni kell magadban és akkor semmi sem lehetetlen.-kacsintott rám,mire elmosolyodtam.
-Hű,milyen bölcs valaki.
-Tudoom.-mondta és lassan megcsókolt.-Na gyere sétáljunk haza!-rántott fel a padról.
Már vagy 10 perce sétálgattunk kézenfogva,mikor valami rácsöppent az orromra.
-Jujj,esik.-mondtam a tényt.
-Úúú,imádom az esőt.-visított Louis és eltűnt a sötétben.
-Lou hol vagy?-tapogattam a levegőt idegesen,mikor valaki elkapta a derekamat és felkapott.
-Megtaláltál!-mondta nevetve,majd letett. Ekkor már csurom vizesek voltunk.
-Nem kéne hazamenni?-kérdeztem a hajamat tapogatva.
-Kéne.
-Oké,akkor Én megyek.-futottam el,de Ő visszarántott és magához húzott.
*Louis*
-Csókolóztál már esőben?-suttogtam.
-Még nem.
-Én sem,úgyhogy itt az ideje.-mondtam már csak 1 centire az ajkaitól. Majd hirtelen minden erőmmel megcsókoltam. Ő a hajamba túrt,Én pedig a feneke alá nyúltam és felemeltem. Csodálatos percek voltak.




Ha tetszett,komizzatok,szavazzatok!♥