54.rész

Sziasztok Manók!

Tegnap két nagyon hosszú véleményt is kaptam,úgyhogy ezekre most válaszolni fogok.

*SunGirl*

Hát szia:) Örülök,hogy megfogott a történet. Igen direkt terveztem ilyen "horrorosra". Én sem szeretem az ilyet,de valahogy kipattant a fejemből az ötlet,hogy legyen ilyen. Megfogadom a tanácsaidat mindenképp! Igazából nem zúgtak bele hárman..de majd ez is kiderül:) Igen arra már Én is gondoltam,hogy kevesebb képet teszek bele. A fejlécem direkt ilyen. Tudod miért? Mert mindig kilógtam a sorból. Sohasem voltam olyan mint a többiek. Tehát ezért olyan amilyen. Köszönöm a dicsérő szavakat. Elolvastam a blogod,és nagyon tetszik!

Ui. Köszönöm.!

*Laura Miczák*

Szia. Láttam,hogy ismered a Fruzsit. Az Én nevemet láttad mindenhol?:O Igen láttam a komidat és nagyon örültem neki!:) Naa. Ez azért egy kicsit túlzás. Petőfit? De azért nagyon örülök,hogy ennyire tetszett! Igen sokan mondták,hogy megsiratom őket. Hercegnő? Köszönöm,ezt a jelzőt még nem mondták Rám,de nagyon tetszik. ♥ Én köszönöm,hogy írtál!!!!!!!!! Nagyon-nagyon sokat jelentett.♥

Ezek a komik nagyon meghatnak Engem,és innen merítek erőt a folytatáshoz. Szóval örülnék neki,ha Ti is írnátok még többet!:) De nem is húzom tovább az időt! Itt az 54.rész!

*Hope*

Próbáltam még hangosabban kiabálni,de a titokzatos alak befogta a számat. Kétségbeestem. Aztán hirtelen maga felé fordított és beszélni kezdett.

-Nyugodj meg!-csitított. Valahonnan nagyon ismerős volt a hangja.

Én mégsem tudtam eleget tenni a kérésének. Csak kiabáltam remélve,hogy valaki meghallja. Aztán amikor a rejtélyes idegen lerántotta magáról a csuklyát,megállt bennem az ütő. Pár pillanatig,vagy inkább pár percig csak meredten bámultam Rá.

-Ed?-szólaltam meg végül.

-Igen,Én vagyok.-válaszolt,mire akkora kő esett le a szívemről,hogy elsírtam magam. 

-Ne sírj!-ölelt át.

-Nagyon megijedtem. Azt hittem,hogy most elkapnak és megerőszakolnak. De ezek az örömkönnyeim.-nevettem fel,már amennyire tudtam.

-Én nem bántalak. Csak azért hoztalak ide,hogy ne ismerjenek fel,mert akkor mindenki Rám száll. De most már kérlek mosolyogj!-fogta kér keze közé az arcom. Elmosolyodtam.

-De mégis miért Engem rángattál el?-kérdeztem értetlen fejjel.

-Tudod ezekben a napokban itt turnézom,és ma pont ide jöttem bulizni. Láttam,amint Harry-vel táncolsz,gondoltam megleplek,mert nagyon meg akartalak már ismerni.-hadarta egy szuszra.

-Mesélt Rólam Harry?-csodálkoztam.

-Már nagyon régen. Igazából Én már tudtam,hogy előbb-utóbb össze fogtok jönni,csak nem akartam lelőni a poént. -motyogta,mire felkuncogtam.

Igazából egy ezredmásodperc alatt esett le minden. Én most éppen Ed Sheeran-nal dumálok egy iszonyú menő buliban,miközben Harry Stylessal járok és tegnap este lefeküdtem Vele. Egy kis picsa lett belőlem. Egy tini ribanc. Mást sem csináltam,csak váltogattam a pasijaimat. Engem nem erre tanítottak. Így mi lesz majd később belőlem? Mindig is arról ábrándoztam,hogy híres balett-táncos leszek.És mi lett vele? Semmi. 13 éves korom óta,egyszer voltam táncolni. Akkor is csak 1 órára. Feladtam az álmaimat. 

-Hope! Hope!-legyezgette előttem Ed a karját.

-Sajnálom,de most megyek és megkeresem Harry-t.-löktem félre,mire Ő utánam iramodott.

-Mi történt? Valami rosszat mondtam?-kérdezgette a hátam mögött,de Én nem figyeltem Rá.

Szememmel mindenütt Harry-t kerestem,de sehol sem láttam. Hirtelen azonban nekiütköztem egy széles,erős mellkasnak. Ő lenézett rám,és erősen magához szorított.

-Hope! Hol jártál?-kérdezte,mire előlépett a hátam mögül Ed.

-Velem volt.-válaszolt helyettem. Harry kezet fogott Vele,majd kivezetett a tömegből. A teraszra értünk. Amíg ketten beszélgettek,Én besurrantam a mosdóba. Amikor azonban a sminkemet igazítottam egy kéz megfogta a fenekemet. Összerezzentem,ám amikor hátrafordultam nem láttam ott senkit. Viszont valami volt a hátsó zsebemben. Egy kis papír.

"Ha reménytelen a helyzet,hozzám mindig visszajöhetsz. D."-olvastam,majd azzal a lendülettel a kukába dobtam a cetlit. Mit képzel magáról? Ez már beteges! 

Félelem közepette indultam vissza a fiúkhoz. Amikor megpillantottam őket elöntött a megkönnyebülés.

Egy kicsit megálltam és kihallgattam a beszélgetésüket.

-Te Harry! Ennek a Hope-nak tényleg nagyon jó segge van.-mondta Ed,mire összeráncoltam a szemöldökömet.

-Tessék?-kérdezett vissza a barátom.

-Hát amikor elkaptam kicsit megkóstoltam.-vette lejjebb a hangerőt.

-Tudom,hogy nagyon jó. De az ágyban is. Egyszer hárman is ki kéne próbálnunk.-felelte Harry,mire elöntött a düh. Már azon voltam,hogy odamegyek és felpofozom őket,de inkább nyugodtan sétáltam vissza.

-Hol voltál?-kérdezte Harry.

-Csak a mosdóban.-mosolyogtam.-Nem mennénk haza?

-De menjünk.-állt fel,majd Ed felé fordult.-Te maradsz vagy jössz?

-Én még maradok,menjetek csak.-mondta,majd rákacsintott Hazz-ra.

*****

Pár perc alatt már a kocsiban voltunk. Persze Harry már ott letámadott. Megcsókolt,majd a nyakamat kezdte szívni. Gondoltam,hogy ma még megkapja amit akar,de Én elmegyek.

-Majd a hotelben, oké?-toltam el magamtól.

Sóhajtott egy nagyot,de bólintott,majd beindította a motort és őrült sebességgel hajtani kezdett.

Amint beléptünk az szobaajtón,szinte Rám ugrott. Ajkai falták az enyémet,és levette a pólómat.

-Már nagyon kívánlak.-morogta a fülembe. Egyszerűen undorodtam Tőle. Most már Én is rájöttem,hogy Harry nem tud szeretni. Bármennyire is akar nem tud. Csak szexre kell neki egy lány.

1 óra múlva már fáradtan feküdtünk egymás mellett az ágyon. Harry magához húzott,majd átkarolt. Az egyenletes szuszogásából vettem ki,hogy elaludt. Tudni kell Róla,hogy ha Ő egyszer elalszik,akkor nagyon nehezen lehet felkelteni,de Én azért óvatosan bújtam ki a kezei közül.

Ahogy felkeltem ránéztem az arcára. Nem láttam rajta semmilyen érzelmet. Közömbös volt. Rá kellett jönnöm,hogy igazából nem szeretem ezt a fiút. Gyorsan felöltöztem,majd kitéptem egy kis papírt a noteszomból és írni kezdtem.

"Holnap találkozzunk a téren 2-kor! Hope."-csak ennyit firkantottam rá. Nem akartam tőle is úgy elbúcsúzni,mint Louistól. Kijelentkeztem a hotelból,majd tanácstalanul bolyongtam. Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Dave üzenete. Igaz,hogy már kidobtam,de Ő ezt nem tudja. Nem volt más lehetőségem. Elindultam. Még emlékeztem az útvonalra,ezért könnyen odataláltam. Megálltam a nagy ház előtt,és sóhajtottam egyet. Pár perc múlva összeszedtem magam,és bekopogtam. Nagy sokára nyitották ki az ajtót,hiszen éjjel volt. Dave állt velem szemben,és mosolygott.

-Tudtam,hogy jönni fogsz,csak azt nem,hogy ilyen korán.-mondta köszönés nélkül.

-Bemehetnék?-kérdeztem hidegen,mire elállt az ajtóból.

Felrohantam az "ideiglenes" szobámba és lefeküdtem az ágyra. Ruhástól. Nem érdekelt semmi és senki. Már nagyon régen sírtam,de most eleredtek a könny csatornáim. Akármennyire is utáltam a fránya könnyes levet ami a szememből folyt,most jól esett,hogy kiadhatom magamból.

Nem vettem észre,amikor Dave bejött utánam,csak azt éreztem,hogy besüpped az ágy másik vége.

-Megbántott?-hallottam a kérdést. Először nem akartam válaszolni,de mivel féltem Tőle,muszáj volt.

-Csak rájöttem egy-két dologra Vele kapcsolatban.-adtam a csendes választ.

-Mire?-állt fel és leült mellém.

-Arra,hogy csak éjszakai kaland vagyok Neki. Nem szeret Dave. Senkit sem szeret igazán. Én azt hittem,hogy Ő más. De nem. Ugyanolyan mint a többi tinisztár,aki 19 éves.-fakadtam ki.

-Hope. Veled mindig az volt a baj,hogy túl naiv voltál. Én sem akarlak Téged bántani.-mondta "kedves" hangon.-Tudod mire gondoltam?-kérdezte,mire kérdőn néztem Rá.-Arra,hogy visszamehetnénk Magyarországra. Csak ketten.-fejezte be gondolatát.

Nem adtam Rá választ. Még.

Remélem,hogy tetszett! Nem lett valami hosszú,de ez talán amiatt látszik így,mert csak 1 kép van benne. De Én nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel is.:) Örülnék a hosszú komiknak. 10 komi és 10 tetszik után következő!:)♥ Boldog nyuszit.

53.rész

Sziasztok Drága Olvasóim! 

Mindennap boldogan írom Nektek ezt a blogot,ami mások szerint népszerű. Igazából Én ezt csak egy kis ötletből írtam,nem gondoltam volna,hogy 33 követője lesz!:o Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

*Hope*
Éjjel,amikor Louis üzent Harry-nek nagyon megijedtem. Próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet,ami sikerült. De belül szinte mardosott a fájdalom. Valamit még mindig érzek iránta. Nem tudom elfelejteni.
*****
-Jó reggelt, Choco.-hallottam meg a göndörke rekedtes hangját.
-Neked is.-nyitottam ki a szemem,mire Ő letámadott. Szinte úgy kapott az ajkaim után,mintha nem maradna életben nélkülük. Egy jó 5 perces csók csata után levegő hiány miatt elváltunk.
-Tudod mire gondoltam?-kérdezte hirtelen.
-Mire?
-Arra,hogy elmehetnénk egy jó skót buliba ma este.-mondta,mire felnevettem.
-Skót buli? Miért is ne?!-kiáltottam fel,majd felpattantam és ugrálni kezdtem az ágyon(!).
Végre felszabadult voltam,mosolyogtam és nevettem. Persze ott volt a levegőben a veszély,de egyikünk sem mondta ki. Nem mertük,vagy nem akartuk az már sohasem derül ki.
Pár percig még ugráltam össze-vissza,aztán fáradtan rogytam le Harry mellé.
-Gyere menjünk le a wellness részlegbe!-húztam fel,majd felkaptam a fürdőruhámat,két törölközőt és elindultunk.
*****
Nagyon jól esett a kikapcsolódás. Ketten voltunk az egész medencében,aminek nagyon örültünk.
Amikor mindketten csuromvizesen álldogáltunk,Én Harry nyaka köré fontam a kezeim,Ő pedig a derekamra csúsztatta a karjait.
-Kérdezhetek valamit?-suttogtam,mire bólintott.-Hogy bírtad nézni,ahogy Louis-sal vagyok?
-Alig bírtam. Szörnyű volt. Szörnyű volt,hogy nem foglalkoztál Velem. Szörnyű volt,hogy Rám sem nézel. Szörnyű volt,hogy tetszettél az első pillanattól fogva. Szörnyű volt,hogy Louis-t szereted. De az volt a legszörnyűbb,hogy Én mindvégig szerettelek.-fejezte be,Én pedig pislogás nélkül meredtem Rá.
-És Én ebből,hogy nem vettem észre semmit?-kérdeztem leginkább magamtól.
-Talán mert túlságosan is elvakított a szerelem.-válaszolt Harry.
-Lehet,hogy igazad van.-mondtam-Szóval,akkor azért jártál Taylorral,hogy féltékennyé tegyél?-kérdeztem furcsán.
-Lehet?-kérdezett vissza nevetve.
-Hát sajnos nem jött be. Sohasem voltam féltékeny Rá.-vallottam be,de elnevettem magam.
-Hé,ez nem vicces.-durcázott be,mire Én lenyomtam a víz alá.
-Ezt visszakapod Morgan!-kiabálta nevetve.
Nagyon sokat nevettünk,kiabáltunk,játszottunk. Úgy éreztem,hogy ez életem legboldogabb napja. De sajnos mégsem ez volt.
Amint visszaértünk a hotel szobába,bevonultam a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Miközben a meleg vízcseppek átjárták a bőrömet,nagyon sokat gondolkodtam. Sajnos eszembe jutott Louis. Eszembe jutott az első találkozásunk,az első csókunk,az első együttlét,az első vita,a megcsalás,és a szakítás.
Észre sem vettem,hogy az első könnycseppek már megjelentek az arcomon. Miért jut eszembe egyfolytában a múlt?
Az ember néha azt hiszi, hogy a múltnak üzenete van számára. Úgy véli, oda kell figyelnie rá, fülelnie kell a suttogására, hátra kell hajolnia, le kell guggolnia, hogy hallja a hangját kiszivárogni a földből, a holt helyekről. Az ember azt hiheti, hogy kaphat valamit a múlttól, vagy megérthet valamit a segítségével. De én tudom az igazságot(...). Tudom, hogy a múlt hátrafelé és lefelé húz; folyton arra ösztönzi az embert, hogy a szelet hallgassa, meg a fák összedörzsölődő ágait, mintha valami titkos beszédet akarna megfejteni, és összerakni a széttört darabokat. Reménytelen vállalkozás.

-Hope! Bent vagy még?-kopogott Harry az ajtón,mire azonnal kipattantam és magamra kaptam egy törölközőt.

-Igen,mindjárt megyek.-válaszoltam.

Egy fekete mini ruhát választottam az esti bulira. Felvettem,a hajamat hagytam a vállamra omolni,majd egy "láthatatlan" sminket tettem fel. Kiléptem az ajtón,de megálltam a tükör előtt.

"Ki lettél Te?"-kérdeztem magamtól.

-Nem tudom,hogy ki vagyok. Nem értem már. Csak nem akarok élni. Nem akarom ezt. Itt vagyok Harry-vel,aki miattam jött ide. És Én? Nem is szeretem.El kéne hagynom!-vallottam be magamnak suttogva,mire meghallottam valamit. Egy hangot.

-Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.-mondta. Ezer közül is felismerném. Holly volt. Tanácsot adott.

-Miért állsz itt?-jött mögém Harry hirtelen.

-Csak gondolkoztam.-motyogtam,majd megfordultam.

-Gyönyörű vagy!-csókolt meg,majd benyúlt a szoknyám alá.

Azonnal rácsaptam a karjára és megfogtam.

-El fogunk késni.-szóltam Rá.

-Rendben.-sóhajtott,majd kivezetett a szobából.

*Harry*

A régi barátom mesélt arról a helyről,ahová most megyünk bulizni. Azért is hoztam el Hope-t,mert látom rajta,hogy nagyon megviseli ez az egész Dave-dolog. Legszívesebben felrúgnám azt a barmot,de Hope fél tőlem. Nem akarom,hogy elhagyjon. Nagyon szeretem. Szeretem a haját,az arcát,a szemeit,a bőrét,a lábait. Egyszóval mindenét.

*****

Amikor leállítottam a motort kuncogva konstatáltam,hogy a barátnőm elaludt. Odahajoltam hozzá és megpusziltam. Persze azonnal felriadt és bevágta a fejét.

-Auu.-kiáltott fel.-Megjöttünk?-kérdezte álmos hangon.

-Igen.-szálltam ki,majd kinyitottam az ajtaját.

Kilépett,én megfogtam a kezét és elindultunk. Szép épület volt,óriási terasszal és bárokkal. Hope csak nyitott szájjal bámulta és csodálkozott.

-Komolyan ebbe fogunk mi bulizni?-mutatott Ránk.

Nem válaszoltam,mivel egy biztonsági őr megállított és a jegyeinket kérte. Én már régen megvettem őket,tehát nyugodtan adtam oda neki. Félbetépte,majd beengedett.

Amint beléptünk a függönyözött ajtón,már Én is csodálkoztam. Mindenhonnan lampionok,fehér anyagok lógtak alá, ezzel tökéletes Hawaii hangulatot varázsolva. Hope azonnal az italbárhoz ment és kért egy turmixot.
-Te mit iszol?-kérdezte elég hangosan,mivel különben semmit sem hallottunk volna a dübörgő zenétől.
-Vezetek.-emlékeztettem,mire elszomorodott.
Fél óra múlva már a parketten voltunk. Amit csináltunk nem nevezném táncnak,inkább olyan "csókcsatatáncnak" hívnám.

*Hope*
Egyszerűen tökéletes volt az a hely. Harry-vel végigtáncoltuk az estét.
Amikor már azt éreztem,hogy mindjárt elájulok,Harry fülébe "kiabáltam".
-Elmegyek valami italért.-tájékoztattam,mire Ő bólintott egyet.
Megfordultam és a bár felé vettem az irányt. Már majdnem odaértem,amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Óvatosan hátranéztem,de nem volt időm beazonosítani az illetőt,mivel újra megfordított.
Megfogta a csípőm és az ágyékához nyomta erőteljesen,majd mozgatni kezdte. Már azon voltam,hogy lekeverek neki egy nagy pofont,azonban egy hirtelen mozdulattal a fenekembe markolt,Én pedig felnyögtem.
Nem akartam tőle semmit,hiszen nem is ismertem,de nem tudtam ellenkezni. Befogta a számat és elhúzott a tánctérről.
-Harry!-üvöltöttem,de nem kaptam választ.

Remélem,hogy tetszett ez a rész is! Tudom,hogy kissé unalmas lett,de a következő biztos hogy nem lesz az!:) #szeretemazolvasoimat
10 komi és 10 tetszik után következő!♥

52.rész

Sziasztok Manók! 31 követő? El sem hiszem.:o Sajnálom,hogy két napja nem jelentkezem,de családi gondok voltak(na jó meg kiolvastam a Szent Johanna Gimi 8-at,de psszt♥) Az a lényeg,hogy most írtam Nektek egy részt! Remélem,hogy elég jó lett!:)

*Hope*
Reggel,amikor kinyitottam a szemem, Harry-t nem láttam sehol. Vajon ennyi volt? Itt hagyott? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe,amikor belépett az ajtón Ő. Göndör haja félig takarta az arcát,zöld szemei kiemelték férfias vonásait. A kezében tálca volt,tele mindenféle finomsággal.
*****
-Jó reggelt.-köszöntött egy puszival. Akkora kő esett le a szívemről,hogy szerintem még Ő is hallotta.
-Neked is.-mosolyogtam.-Te komolyan ágyba hoztad Nekem a reggelit?-nevettem fel.
 -Tudom,hogy szörnyen romantikus meg nyálas,de nem hagyhattam ki.-vigyorgott vörös fejjel,mire Én is elpirultam.
-Nagyon köszönöm.-vettem el,és enni kezdtem.
-Látom Te tényleg éhes vagy.-nevetett.
-Köszönd magadnak.-vágtam Rá.
-Burkolt célzás?-húzta fel a fél szemöldökét,mire egyetértőn bólogattam.
Miután megreggeliztem(kellett az energia),csak feküdtünk az ágyba egymás mellett és bámultunk. Bámultuk egymás arcát. Mit is mondhatnék Harry arcáról?
Gyönyörű. Tudom,hogy a fiúknál nem használatos ez a szó,de nem érdekel. Nekem ez az első gondolat,ami eszembe jut Róla. Ahogyan nézem a kissé hibás bőrét elmosolyodok. Mindig is utáltam magamon a pattanásokat. De Rajta? Így tökéletes.
-Min mosolyogsz?-kérdezte suttogva.
-Azon,hogy milyen szép a bőröd.-válaszoltam,mire Ő az arca elé kapta a kezét. Azonnal felkeltem és elhúztam onnan a karjait.
-Hé. Miért takarod el?-kérdeztem.
-Tudod mennyit gúnyolódtak az arcomon? Pattanásfejű,vörösképű..stb. Az általánosban szinte undorodtak Tőlem. Minden lány jó messze elkerült,a fiúk pedig csak kinevettek.-mesélte-De amikor bekerültem a One Direction-be ez megváltozott. Akik addig Rám se néztek,hirtelen mindenki a "barátom" volt. Szörnyű érzés.-fejezte be,Én pedig éreztem,hogy lefolyik egy könnycsepp az arcomon és Harry vállára pottyan.
-Hope. Miért Te sírsz,amikor Én mesélek magamról?-kérdezte mosolyogva.
-Mert ezek a dolgok nagyon mélyen érintenek. Engem is utáltak a suliba.-nevettem keserűen.
Ezek után egész nap a hotelba maradtunk és egymásnak meséltük a kínosnál-kínosabb sztorikat. Volt,hogy elpirultam,volt,hogy sírtam,volt,hogy nevettem. Egy szóval jól éreztem magam!
*Louis*
Elment. Elment a barátom. A legjobb barátom. Igen. Harry-ről beszélek.
*****
Miután meglátta,hogy visszamentem Eleanor-hoz,teljesen begőzölt. Felfutott a szobájába és bezárkózott.
Persze Én nem mentem utána. Miért tettem volna? Ő nem tudta elfogadni,hogy továbbléptem. Azt hajtogatta,hogy Engem már nem is érdekel Hope. Nagyon is érdekel! De Én sohasem voltam kitartó ember. Mindig könnyen feladtam. Így volt ekkor is. Meguntam a keresést,Eleanor pedig tálcán kínálta magát. Mit kellett volna tennem? Hagyjam ott egy olyan lány miatt,akiről azt sem tudom,hogy hol van?! Igen. Lefeküdtem Vele.
*visszatekintés*
-El megyek megnézem,hogy hol duzzog Harry.-keltem ki az ágyból.
-Oké,de siess vissza,bébi.válaszolt,mire Én kimentem.
Felsiettem az emeletre,de először az én szobámba mentem. Csodálkozva néztem körül. Az egyik fiók kihúzva,széttúrva. Odaléptem,és megláttam,hogy a búcsúlevél eltűnt. Gondoltam,hogy csakis Harry lehetett,ezért átmentem hozzá. Berontottam a szobájába,és már nyitottam a számat,hogy elüvöltsem magam,de megtorpantam. Nem ült az ágyon. Nem állt az ablakban. Nem volt a fürdőben sem. Nem volt a szobában!
-Harry! Hol vagy?-kiabáltam,mire valaki megállt mögöttem. Nem Ő volt. Biztos voltam benne.
-Elment.-hallottam a hangot. Megfordultam és Liam szemébe néztem.
-Tessék? Hova?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom,hogy hova. De azt tudom,hogy miért. Mert nem bírta ezt az egészet.-magyarázta,de belevágtam.
-Miattam?-kérdeztem motyogva.
-Miattad.-fejtette ki,mire lehajtottam a fejem.

-És mikor?-kérdeztem pár perc után.
-Elment előttetek,de Te és Eleanor nagyon elvoltatok egymással foglalva.-avatott be,mire nagyon ideges lettem.
-Most mégis mi lesz a turnéval? Ha? És a koncertekkel?-kiabáltam,mire Liam lenézően nézett Rám.
-Igaza volt Harrynek. Te tényleg szívtelen vagy!-mondta nyugodt hangon.
-Miért lennék az?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Észre sem veszed? Nem is érdekel az,hogy Harry mégis hol van,mit csinál,jól van-e?! Te csak a koncertekkel,a turnéval,meg ilyenekkel törődsz! De ami a legrosszabb,hogy csak magaddal foglalkozol!-vágta a fejemhez.
Annyira mérges lettem,hogy kivágtattam a szobából és otthagytam. Pedig tudtam,hogy teljesen igaza van. Mindenben.
*jelen*
"Az összes módszer közül, amelyet az ember kitalált, hogy rosszat tegyen saját magának, a legrosszabb a szeretet. Gyakran szenvedünk valaki miatt, aki nem szeret minket, valaki miatt, aki elhagyott minket vagy olyan valaki miatt, aki nem akar elhagyni minket."

Már 2 napja elment. Nélküle teljesen üresnek érzem magamat. Mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Azt hiszem most már kijelenthetem:-Két embert vesztettem el 1 hónap alatt.
*Harry*

Este már Hope aludt,amikor hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Amikor biztos voltam benne,hogy Hope nem ébredt fel,megnéztem. Egy üzenetem érkezett.

"Tudom,hogy barom voltam. Nagyon-nagyon hiányzol. Lou."

Nem gondolkodtam. Két szót írtam csupán.

"Ez van."
És ezzel be is volt fejezve a beszélgetés.
-Mi történt?-ült fel hirtelen Hope.
-Semmi.-nyugtattam meg.
-Akkor ki írt üzenetet?-nem adta fel.
-Louis volt,de lerendeztem.-mondtam,majd az arcát fürkésztem. Közömbös volt.
-Harry.-szólt-Énekelnél Nekem?-kérlelt.
-Persze.-simítottam meg az arcát,majd elkezdtem halkan énekelni.
It's in your lips and in your kiss

It's in your touch and your fingertips

And it's in all the things and other things

That make you who you are and your eyes irresistible.



Hát ennyi lett volna az 52.rész! Boldog Húsvétot minden kedves olvasómnak előre is!:) Még jelentkezem.
10 komi és 10 tetszik után következő!♥

51.rész

Sziasztok Manók! Megint próbáltam kicsit rendezetebbé tenni ezt a blogot. Remélem,hogy elnyeri a tetszéseteket! Olvashattok idézeteket,és a fejezetek is új oldalon tekinthetők meg:)

*Hope*

Nagyon megijedtem. Tényleg. Attól tartottam,hogy Dave az,aki mögöttem áll. Ám amint megéreztem az összetéveszthetetlen illatot,azonnal megnyugodtam. Lassan hátrafordultam,és mélyen a szemébe néztem.

-Megvagy Choco.-suttogta,mire bólintottam egyet.

-Megvagyok.-kontráztam,majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Jó érzés volt a karjaiban lenni, jó érzés volt tudni, hogy szeret és vigyáz Rám. Egyszerűen jó volt. Boldog voltam.

*****

-El kéne indulnunk, ha még éjszakára oda akarunk érni a hotelba.-mondtam Harry-nek,aki még este is bolond volt.

-Tudod ott van a mondatban az a "kéne" szó.-vigyorgott,de Én elég mérges fejet vághattam,mivel azonnal megenyhült.-Rendben,menjünk.

Megfogta a kezem,összekulcsolta az ujjainkat és vezetett. Már alig ár ember lézengett az utcákon.

-Úgy látom ez a Skócia elég egy kihalt hely.-jelentette ki,mire elnevettem magam.

-Persze. Mondja ezt egy világsztár,aki körül mindig annyian vannak.-vágtam vissza.

-Hé,nem bántjuk a sztárt.-emelte meg az orrát.

-És mi lesz,ha mégis?-kérdeztem visszafojtott mosollyal,de nem kaptam rá választ. Csendben élveztük egymás társaságát.

*****

-Hát itt vagyunk.-állt meg,Én pedig érdeklődve meredtem az épületre.

Elég nagy volt,kivilágított,rendesnek látszott.

Beléptünk,majd Harry odament a recepcióhoz,és nagyban beszélgetni kezdtek azzal a férfival,akivel beszélt telefonon. Pár perc múlva kulcsokat csörgetve tért vissza hozzám.

-Addig maradunk,ameddig csak akarunk.-mondta diadalittasan-Látod ilyenekre is jó ez a sztár élet.-kacsintott,majd elindult a lépcsőn.

Fejcsóválva utána eredtem. A helység előtt állva felnéztem a fehér ajtóra,amin a 69-es szám virított. Összevont szemöldökkel bámultam Harry-re,de Ő csak sunyin mosolygott.

Amint beléptünk a szobába,boldogság öntött el. A falak krémszínűek voltak,és rajtuk körbefuttattak egy kis virágos tapétát. A bútorok olajzöldben pompáztak,szintúgy a kanapé. Középen egy óriási franciaágy volt,amit gyönyörű selyem ágynemű takart a kíváncsi szemek elől. A parketta mogyoró barna volt,rajta fehér szőnyeggel. Lassan a fürdőbe sétáltam,amely hasonló stílusú volt. Olajzöld zuhanyzó,krém színű falak.

-Egész aranyos.-szólt végre Harry,mire elcsodálkoztam.

-Aranyos? Hiszen ez szinte már luxus.-mondtam,miközben a függönyöket kémleltem.

Mielőtt azonban választ kaptam volna,hirtelen meg akadt a szemem valamin.

Egy nagy doboz volt az ágy alatt. Most felmerül a kérdés,hogy miért is néztem be az ágy alá?! Igazából nem tudom,de minden új helyen ahová megyek,benézek. Talán az ott megbúvó szörnyektől félek,amit sokszor lelkiismeretnek nevezek.

-Mit találtál Kicsim?-jött oda Hazz, de nekem a "kicsim" szónál,gyorsabban vert a szívem. 

Mégis erőt vettem magamon és előhúztam a dobozt.

-Mi lehet ez?-kérdeztem suttogva,majd lassan kinyitottam.

Kuncogva vettem elő a harisnyakötőt és a tangát,amit benne találtam. 

-Hmm fekete csipke?! A kedvencem.-morogta,mire elkerekedett a szemem.

-Te vetted ugye?-kérdeztem,de már nem voltam biztos benne,előbbi megnyilvánulása miatt.

-Én nem.-szabadkozott.

-Hát akkor ki? 

-Az nem érdekes. Most az a legfontosabb,hogy öltözz át ebbe. Van egy meglepetésem számodra.-mondta.

Felkaptam a dobozt és bevonultam a fürdőbe. Azonban mindenképpen ki akartam deríteni,hogy kinek a keze van a dologban. Kétségbeesetten kerestem rajta valami jelet,vagy egy kis kártyát. De nem találtam semmit. Se kívül,se belül.

Elkezdtem levetkőzni,majd beültem a zuhany alá. Gondoltam kicsit megváratom,had szenvedjen. Hagytam,hogy a meleg vízcseppek átjárják testem minden porcikáját. Imádtam a vizet. Mindig jó hatással volt Rám és megnyugtatott. Abban a pár percben,amíg a hatása alatt voltam,szinte minden rosszat elfelejtettem. Holly-t,Louis-t,Dave-t,apát és a szörnyű emlékeket.

Fél óráig áztattam magamat,aztán elzártam a csapot,és magamra tekertem egy törölközőt. A vízpára felcsapódott a tükörre,így nem láthattam magam. Felkaptam a falatnyi ruhadarabokat,kifésültem a hajam és ki akartam lépni az ajtón. Azonban valamin megakadt a szemem.A tükörre,amit az előbb még forró pára borított,egy kis papír volt ragasztva. Odaléptem és érdeklődve olvasni kezdtem.

"Élvezzétek ki,amíg csak tudjátok. Biztos jól áll az a tanga,cica.

D."

Annyira tudtam. Annyira tudtam,hogy Ő volt. Dave küldte ezeket. Valamit tervez. Kezdtem rettegni Tőle.

Legszívesebben letéptem volna magamról a fehérneműt,de azért nem tettem,mert jól akartam érezni magamat.

Éreztem,hogy hamarosan minden megváltozik. Hogy minden más lesz. Rossz értelemben. Más lett a levegő is. Éreztem, hogy figyel. Látja minden egyes lépésemet. Mint egy gyilkos,aki csak arra vár,hogy lecsaphasson.

Elhessegettem az efféle gondolataim,és kilibbentem. Harry az ágyon ült,háttal,és egy kis dobozkát tartott maga előtt. Megálltam az ajtó takarásában és vártam.

-Hope. Azt szeretném,ha ez..azt akarom,hogy.....nem jó!-próbálkozott,mire Én halkan felnevettem,de Ő abban a pillanatban hátrafordult.

Szégyenlősen léptem ki az árnyékomból és elé álltam. 

-Csodálatos vagy.-állt fel,mire Én fülig pirultam.

Odajött,átölelt,majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Azonban,Én megállítottam.

-Mit akarsz Nekem mondani?-kérdeztem mosolyogva,mire Ő elővett egy dobozkát a háta mögül.

Jóval kisebb volt,mint az előző,de szebb is.

-Igazából nem tudom mit is mondjak Neked Hope. Talán egy szót. Tökéletes.-lehelte,majd átadta.

A kicsiny doboz egy papírrepülő alakú nyakláncot rejtett. Alig bírtam betelni a látványával.

Ő kivette,megfordított és a nyakamba akasztotta. Majd újabb puszikkal halmozott el.

Nyugodtan nyúltam a csodás ajándékom felé,amikor megakadt a kezem a másikon. A Hope nyakláncom. Nem vettem le azóta,mióta Louis Rám adta. 

-Mi a baj?-kérdezte két csók között Harry.

Nem válaszoltam,mire Ő aggódó tekintettel az ujjaim közé vett nyakláncra nézett.

*Harry*

Kis kezei között forgatta a másik nyakláncot. Láttam rajta,hogy nem tudja mi legyen. Nem tudja,hogy mit csináljon. Mélykék szemeiben láttam a kétségbeesés lángját. 

Muszáj volt lépnem. Megfogtam a láncot és egy könnyed mozdulattal levettem Róla. Kissé megrezzent,amikor érezte,hogy nincs ott,majd kérdőn fordult felém.

-Egyszer túl kell lépned.-magyaráztam,mire aprót bólintott.

Lassan közeledtem telt ajkihoz,majd az enyémet rányomtam. Csodásan csókolt. Lágyan,de éreztem a vadságot benne,ami csak kitörni készül. Nővel sohasem szeretkeztem még igazán. Mindig csak szex volt és más semmi. De most itt van ő,akinek nem tudnék fájdalmat okozni. 

-Biztos vagy benne?-kérdeztem az ágy felé közeledve.

Egy kicsit Rám nézett. Elgondolkodott. Hullámos barna haja vállára omlott,eltakarva ezzel melltartóját. A harisnyakötő nagyon-nagyon jól állt neki,kiemelte a vékony,formás combjait. Haját a füle mögé tűrte,majd újra Rám pillantott ezúttal magabiztosabban.

-A Tied vagyok Harold Edward Styles!-mondta ki.

Remélem,hogy tetszett. Nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel. Azt vettem észre,hogy mostanában teljesen máshogy írok. Komolyabban,érzékibben. Remélem látszik.:)

10 komi és 10 tetszik után következő!♥

50.rész

Sziasztok Manók! Még nem teljesen gyógyultam meg,de már elvonási tüneteim vannak. Úgyhogy most írtam Nektek egy részt!:) Remélem,hogy tetszik.
*Hope*
-Tudod Harry, Én ezt nem gondoltam volna Rólad.-jelentettem ki a beszámolója után.
-Miért?-kérdezett vissza.
-Mert a külsőd nagyon ellenkezik a belsőddel. Göndör barna haj,zöld szemek,ellenállhatatlan mosoly. Az emberek szinte azt hihetik, hogy egy földre szállt angyal vagy. Közben pedig korántsem.-fejetem be.
-Igen. Sokan félreismertek már. Sokan csalódtak,és sokan sírtak miattam. Nem akartam olyan maradni,ezért "jó" útra tértem.-mondta mosolyogva-De most Én akarok valamit megtudni Rólad.
-Kérdezz nyugodtan.
-Ki is vagy TE valójában?!-emelte ki a "te" szót.
-Kérdezed, hogy ki vagyok valójában. Nos,egy egyszerű lány. De mégsem. Egy olyan lány,aki már híres,aki néhány nappal ezelőtt ott virított az újságok címlapján,aki összeszűrte a levet Louis Tomlinson-nal,most pedig magával Harry Styles-sal,aki eddig boldog,szabad életet élt,de már nem. Egy olyan lány,akinek kezd lassan elege lenni mindenből,egy olyan aki mindennél jobban szeret Téged.-hadartam el egy szuszra.

Harry tátott szájjal bámult pár percig,majd lassan szólásra nyitotta a száját.

-Sajnálom,hogy ennyit kell szenvedned.-motyogta,de Én nem akartam többet erről beszélni.

-Fázom.-tereltem. Hirtelen rájött,hogy valójában még mindig a szabad ég alatt álldogálunk ketten.

Harry azonnal levette a zakóját,és a vállamra terítette.

-Tiszta úriember.-kuncogtam vacogva.

-Mindig is az voltam.-vágott vissza,mire megforgattam a szemeimet.

-Meg szerény is ugye?

-Persze.

Jó fél óra gyaloglás után,annyira kimerültem, hogy állni sem bírtam. Levetettem magam egy padra.

-Hol vagyunk Harry? Hol fogunk aludni?-kérdezgettem.

-Azthiszem ma már csak itt.-válaszolt.

Már csak pár percig érzékeltem magam körül az eseményeket. Annyit láttam,hogy Hazza lefekszik mellém a padra és átkarol. Éreztem a hátamon széles mellkasát,és férfias illatát. Ezek hatására egy ezredmásodperc alatt elvitt Álommanó,az álmok földjére.

*Harry*

Itt fekszel mellettem. Gyönyörű vagy. Szemed csukva, nem mozdulsz, csak mellkasod emelkedik minden lélegzetvételednél. Alszol. A végtelenségig el tudnálak így nézni. Ahogy békésen járod álmaid országútját, vétek lenne megzavarni ezt a tökéletes harmóniát. És mégsem tudom megállni. Végigsimítom arcod,mire apró mosoly szökik szádra, ahogy lassan megfordulsz. Álmosan kinyitod a szemed, én pedig elveszek annak mélységes kék tengerében. Lehajolok és egy apró csókot lehelek
homlokodra. Közelebb bújsz hozzám, egyik lábad átveted combomon, és így ölelve hajtod le fejed, hogy újra álomba szenderülj.

*****

Reggel halk morajlásra ébredtem. Már rég világos volt,és az emberek körülöttünk jártak-keltek. Biztosan azt hitték,hogy hajléktalanok vagyunk. Nem akartam felébreszteni Hope-t,de amint megmozdultam,már ki is nyitotta tengerkék szemeit.

-Jóreggelt.-mondtam,mire elmosolyodott.

-Nekedis. Mondd azt,hogy nem egy padon fekszünk,mint két csöves.-nézett Rám,mire elnevettem magam.

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm.-mondtam visszafojtott nevetéssel.
-Mit?
-Itt fekszünk egy padon,mint két csöves Choco.-mondtam ki,de abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés.
-Mi az,hogy Choco?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Ez az új beceneved.-mondtam diadalittasan.
-És miért pont Choco?
-Mert mindig...mindig olyan csokis illatod van.-szagoltam meg újra-Isteni.
-Styles. Nos,hogyan is fogalmazzak? Te egy barom vagy.-mondta,mire bedurcáztam.
-Nem ér ilyet mondani.-nyafogtam,mire a szemembe nézett,és hosszasan megcsókolt.
-Utállak.-suttogta két csók között,mire felemeltem és az ölembe ültettem.
Pár másodperc múlva eltolt magától,és összeszűkült szemmel rám bámult.
-Tudod Harry szerintem ez elég vicces helyzet. Itt ülünk ketten egy nagyon népszerű parkban,egy padon. Én az öledbe és csókolózunk. Szerinted ez nem perverz?-kérdezte,mire egy nagyot nevettem.
-Ha engem kérdezel,szerintem ez nem perverz,de amit Én képzelek?! Na az perverz!-jelentett ki,mire vállon boxoltam.
-Hé,várj! Eszembe jutott,hogy van valahol itt egy ismerősöm,akinek itt van egy hotelja!-kiáltottam fel,de olyan lendülettel ugrottam a telefonomért,hogy lefordultam a keskeny padról. Hope persze jól kiröhögött.
-Nem röhög együttérez a barátjával.-tápászkodtam fel.
-Ki mondta,hogy a barátnőd vagyok?-kérdezte,mire lesápadtam.
-Hát...izé..de..az nem úgy volt?..-dadogtam.
-Persze,hogy az vagyok Harry. Csakis a Tiéd.-suttogta a fülembe,mire elöntött a megkönnyebülés.
-Szeretlek Choco.-motyogtam,majd elővettem a telefonom,és tárcsáztam Mattet.
Pár perc múlva kiderült,hogy még mindig itt lakik és,hogy szívese fogad minket. Lediktálta a címet,Én pedig boldogan raktam le a telefont.
Amint Hope felé fordultam,találkoztam az érdeklődő tekintetével. Egyszerűen gyönyörű.
-Megvan a szállás.-öleltem át,mire Ő belefúrta a fejét a vállamba.
******
A nap hátralévő részében sétáltunk,nevettünk,sütiztünk. Mivel semmi cuccunk sem volt,ezért könnyedén mozoghattunk.
-Tudod mit imádok Benned?-kezdtem.
-Tudom,hogy mindent,de sorold csak.-legyintett.
-Először is a szerénységedet. Másodszor pedig azt,hogy Téged nem érdekel,hogy két napig ugyanabba a ruhába vagy. Nem kezdesz el nyafogni,ha rosszul áll a hajad,és bármit megeszel.-fejeztem be,és megpusziltam.
-Köszönöm ezeket a csodás szavakat.-motyogta.
-Bármikor.
*****
Már sötétedett,amikor fogócskázni kezdtünk. Visszatértünk abba a parkba,ahol ébredtünk. Én voltam a fogó,de Hope úgy eltűnt,hogy aggódni kezdtem.
*Hope*
Eltévedtem a sötétbe. Nem tudtam,hogy merre induljak. Harry már biztos mindenhol keres.
-Harry!-kiabáltam,de nem jött válasz.
Hirtelen egy erős kéz ragadott meg hátulról.
Felsikoltottam.

Remélem,hogy tetszett! Sajnálom,ha rövid,de még mindig beteg vagyok.:c 10 komi és 10 tetszik után következő!♥

49.rész

Sziasztok Manók!
Mint ahogy tegnap írtam sajnos beteg vagyok,de mindenképp írni akarok! Remélem sikerült eléggé Darkossá tennem.c:
*Hope*
-Nem Harry. Nem vagyok más. Ugyanolyan vagyok,mint bármelyik lány. Csakhogy Én nem azért szerettem beléd,mert Te vagy Harry Styles,hanem,mert elraboltad a szívem. És önmagadért vagyok veled,nem másért.-fejeztem be,majd lassan ráemeltem a tekintetemet.
Szemeiben felfedeztem a könnyek apró jeleit,de nem sírt.
-Tudod,Én mindig próbáltam két lábbal maradni a földön,és most..most,hogy itt vagy Velem,azthiszem sikerült.-mondta,mire átöleltem.
Még nagyon sokáig sétálgathattunk kézenfogva a fák gyűrűjében,amikor hirtelen megszólaltam.
-Harry nekem vissza kell mennem a házba! Már nagyon későre jár.-fordultam felé.
-Rendben. Megyek Veled.-jelentette ki,de Én megráztam a fejem.
-Nem jöhetsz! Dave kidobna. Azt pedig nem akarom. Bármennyire is szeretlek,muszáj lesz,hogy elmenj.-magyaráztam.
-De az az ember egy vadállat! Nem..-kezdte,de félbeszakítottam.
-Harry! Kérlek.-fogtam meg a kezét.
-Csakis miattad.-szűrte ki a fogai közt,majd tenyerével megfogta az arcom. Zöld szeme kísértetiesen csillogott az alkonyatban. Ha nem ismerném,biztos,hogy elfutnék. De ehelyett lágyan megcsókoltam.
-Kérlek vigyázz magadra. Nagyon kérlek.-motyogta,mire bólintottam.
-Persze.-fordultam meg,majd elindultam a ház felé.
Éreztem az égető pillantását magamon,ám amikor megfordultam,nem láttam Őt. Hátborzongató.

*****
Mikor beléptem az ajtón sötétség fogadott. Már ilyen késő lenne? Mindenki alszik?
Ám ekkor valaki megszólalt mögöttem.
-Azthittem,már nem is jössz vissza.-nevetett. Dave. Megijedtem.
-Miért lettél ilyen?-fordultam hátra,és szembe találtam magam Vele.
-Mert nem Vele kéne lenned! Van,aki többre értekelne,mint ez a sztárocska. Hidd el,hogy csak azért van Veled,hogy megfektessen.-mondta,mire elképedtem.
-Mi? Ez nem igaz. Dave értsd meg,hogy köztünk sohasem lesz semmi!-emeltem fel a hangomat,mire elkapta a csuklóm.
-Ha rajtam múlik,már ma az enyém leszel.-mosolygott cinikusan. Hirtelen megfogta a másik kezem is és megszorította.
-Auu! Ez fáj.-kiabáltam,mire Ő mégjobban felbátorodott.
-Látom nem vigyáz Rád Harry.-mondta,majd megfogott és teljes erővel nekinyomott a falnak. Akkorát csattant a hátam,hogy felsikítottam.
-Kérlek ne!-motyogtam.
-Akarlak! Kellesz!-mondta akaratosan,majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Ordítani tudtam volna,de egy hang sem jött ki a torkomon. Nem voltam tudatában annak,hogy mi történik. Levette a felsőmet,és óriási erővel szívni kezdte a bőrömet.

Nagyon fájt. Lassan belegondoltam,ha most nem kérek segítséget,akkor végem. Nagy nehezen kipréseltf magamból egyetlenegy szót.
-Harry!-kiabáltam.
-Nincs értelme.-nevetett a támadóm,majd folytatta a tevékenységét.
*Harry*
Nem akartam otthagyni azzal a barommal. Nagyon féltettem. Azonban mégis menni engedtem.
*****
Már vagy fél órája sétálgattam a városban,mert nem volt hová mennem. Abban reménykedtem,hogy Hope visszajön Velem Londonba. Itt semmiképp sem maradhatunk,mert az a Dave veszélyes. Tudom,hogy Én sem vagyok szent,de megpróbálok megváltozni Miatta. Ő az egyetlen,akibe teljes szívemből szerelmes vagyok. Nem veheti el Tőlem senki!
*****
-Harry!-egy kiáltást hallottam. Megperdültem a tengelyem körül és körülnéztem. Minden csendes volt. Nem értettem. Aztán lassan rájöttem,hogy a belsőmből szólt valaki. Elgondolkoztam.
-A jó büdös francba.-káromkodtam,majd rohanni kezdtem. Mikor végre rátaláltam Dave házára,már szinte kiköptem a tüdőmet.
Megfogtam a kilincset és berontottam. Legnagyobb meglepetésemre nyitva találtam.
Mikor beléptem olyan látvány tárult a szemem elé,hogy elöntött a mérhetetlen düh. Dave éppen megpróbálja megerőszakolni Hope-t. Nem vették észre,hogy bejöttem. Szinte vadállatként vetettem rá magamat arra az állatra.
*Hope*
Már csak a fehérneműm volt rajtam. Szinte tudtam,hogy sikerülni fog a terve,de reménykedtem,hogy Harry megment. Abban a pillanatban valaki ráugrott Dave-re.
-Te állat.-üvöltött Harry-Mit hittél? Hogy bánthatod?
Dave meg sem bírt szólalni,mert Harry egy óriási ütést mért le rajta. Majd mégegyet,és mégegyet. Én csak álltam és bámultam azt,ahogyan Dave teljesen kimerül. Tehetetlen voltam.
A szerelmemet még sohasem láttam ilyennek. Egyre erősebben verte,mindaddíg,amíg közbe nem léptem.
-Megölöd!-sikítottamzokogva,majd megfogtam a vállát és megpróbáltam leválasztani Dave-ről. Amikor végre sikerült,felállt,belerúgott még kettőt,majd Rám nézett. A szeme nem zöld volt. Nem világított,hanem inkább elsötétült.
Ahogy közeledett felem,Én úgy hátráltam.
-Ne gyere közelebb!-hárítottam,mire arcvonásai megkeményedtek.
-Félsz Tőlem?-kérdezte rekedtes hangon. Nem válaszoltam. Odalépett és megragadott,majd megismételte a kérdését.
-Félsz Tőlem?
Mivel nem akartam még jobban feldühíteni,inkább válaszoltam.
-I-igen.-dadogtam,mire Ő hirtelen elengedett. Amilyen gyorsan tudtam felkaptam magamra a ruháimat és kifutottam.
Zokogva rohantam át a parkon,majd megállapodtam egy padnál. Leroskadtam rá,és bámultam magam elé. Pár percig egyedül ücsörögtem,majd hirtelen megláttam Őt. Ahogy közeledett a pad felé,egyre jobban ki tudtam venni az alakját. Göndör fürtjei lobogtak,szemei újból világították az arcát. Leült mellém.
-Tényleg megijesztettelek Téged?-kérdezte sokára.

 -Őszintén? Igen. Nem láttalak még ilyennek,mint az imént. Majdnem megölted.-motyogtam.
-Megérdemelte volna.-szorította ökölbe a kezét,mire egy nagyot sóhajtottam.
-Veszélyes vagy Harry.-mondtam ki,mire egy aprót bólintott.
-Tudom. Hidd el,hogy mostanában nem voltak ilyen dühkitöréseim...de nem nézhettem,ahogy Dave megerőszakol.-mondta nyugodtan.-Elég volt egyszer látni ilyet.-sütötte le a szemét,mire Én felkaptam a fejem.
-Mi?
-Igen. Már egyszer végignéztem egy szegény lány szenvedését. Méghozzá a nővéremét. Régen volt,de tisztán emlékszem. Gemma expasija egyik nap meglátogatott minket. Mindig is utáltam az a görényt. De amit aznap csinált.
Este csak arra lettem figyelmes,hogy valaki sikít. Felrohantam Gemma-hoz,de lemerevedtem. Nem tudtam mozdulni. Végignéztem.
*visszatekintés*
Rob felkapta a ruháit és elment. Gemma kimerülten feküdt az ágyon,de Én még mindig tehetetlen voltam.
-Miért nem segítettél?-kérdezte sírva.
-Sajnálom. De nem tudtam.-motyogtam,majd odarohanam hozzá. Át akartam ölelni,de eltolt magától.
-Nagyot csalódtam benned Harry.-mondta,majd kilökött az ajtón.
*jelen*
-Azóta nem beszél Velem egy szót sem.-fejezte be. A végére már sírtam. Azthittem ismertem. Pedig szinte alig tudtam róla valamit.
-Nagyon sajnálom.-suttogtam.
-Ne sajnáld. Az Én hibám. Én voltam a barom. Ezek után döntöttem el,hogy megváltozok. Elmentem egy céghez ahol embereket verhettem. Egészen az X-Factorig. Azután jöttek a fiúk.-mosolyodott el-Be kellett fejeznem.


Remélem,hogy tetszett. Nézzétek el,ha rossz. Betegen írtam.
10 komi és 10 tetszik után következő!<3

!

Manók!
Megint beteg lettem. Nagyon szarul vagyok,tehát csak fekszem. Holnap MEGPRÓBÁLOK írni,de csak telefonról. Annyira rossz.:c
Viszont a következő rész DARKOS lesz! Remélem várjátok!.;)<3

48.rész

Hát sziasztok! Nagyon-nagyon jó volt a verseny.:) Helyezést nem tudok,mivel nem mondták meg.:c de az a lényeg,hogy jól sikerült.:) szeretek táncolni.
Most nézem,hogy túlléptük a 20.000 oldalmegtekintést! Másfél hét alatt!! :o <3
*Hope*
Teljesen lemerevedtem. Ő állt ott. Vagy csak képzelődöm? De egyre közelebb jött,majd lassan megérintette az arcomat puha tenyerével.
-Miért vagy itt Harry?-kérdeztem motyogva.
-Egyszerűen nem bírtam Nélküled.-válaszolt,mire egy kicsit elmosolyodtam,aztán eszembe jutott valami.
-És mi lesz a turnéval,a koncertekkel..és legfőképp a rajongókkal?-remegett a hangom.
-Egy kicsit várniuk kell.-emelte meg az állam,majd a szemembe nézett. Azonban,amikor meg akart csókolni,eltoltam magamtól. Ő felvont szemöldökkel Rám nézett,majd megrázta a fejét és bement a házba. Ahol Én laktam.
Miért csinálom ezt? Ő eljött utánam,itt volt. És Én? Én csak hidegen elutasítottam. Milyen ember vagyok? Kegyetlen.
****
Hirtelen ötlettől vezérelve utána rohantam.
-Harry!-kiabáltam,mire megfordult.
A szája bár mosolygott,Én láttam rajta,hogy szomorú. A szemei csillogtak a könnyektől,amiket miattam ejtett. Annyira szörnyű volt így látni,de erőt vettem magamon és beszélni kezdtem.
-Sajnálom,hogy megint csalódnod kellett. Hidd el,hogy nem így akartam. Régóta gondolkozom azon,hogy mit érzek,de ezekben a percekben rájöttem. Azt hallottam valahol, hogy a szerelem nem mást, mint egy barátság, amely lángra kap. Én is pont így érzek irántad. Szeretlek.-suttogtam olyan halkan amennyire tudtam.
-Hope. Tudom,hogy Te még mindig szereted Louis-t. Nem akarlak kiábrándítani,de el kell mondanom valamit.-kezdte.-Louis ma lefeküdt Eleanorral.-mondta ki,engem pedig elöntött a düh és a mardosó fájdalom.
-Hogy tehette ezt Velem? Akit annyira szeretett?!-tettem fel hangosan a kérdéseket.
-Úgy,hogy csak játszott. Kihasznált. És amint elmentél visszajött az,akit talán tényleg szeret. Hisz már háromszor szakítottak,de mindig egymásra találtak.-magyarázta miközben Nekem szüntelenül potyogtak a könnyeim egy olyan ember miatt,akit félreismertem.
-Kérlek ne sírj! Utálom,ha az emberek sírnak.-mondta,de Ő is könnyezett.-Szeretlek.
-Én is Téged Harry. Én is.-fúrtam a fejemet a vállába. Pár percig csak egymást átölelve álltunk és vártunk. Hogy mire? Magam sem tudom.
-Látom itt a herceged.-nevetett fel gúnyosan valaki a hátunk mögött.
-Dave?-perdültem meg és mélyen a szemébe néztem. Éreztem,hogy bele fog kötni valamibe.
-Szia Hope. Nyugodj meg. Csak azért jötten,hogy elmondjam,rosszul választottál.-mondta,Én pedig pislogás nélkül meredtem rá.
-Tessék?-kérdezett vissza Harry.
-Na,megszólalt a hős megmentő,aki eljött a szerelme után Skóciába.-parodizált.
Láttam,hogy Harry keze ökölbe szorul,tehát pillanatokon belül ütni fog. Gyorsan kellett döntenem.
Hirtelen odabújtam hozzá és a fejemet a mellkasának döntöttem. Éreztem,hogy olyan szaporán veszi a levegőt,mintha ki akarna szakadni a tüdeje. Lassan felpillantottam és láttam,hogy csukott szemmel próbálja nyugtatni magát.
Nagyon megijedtem,mert még nem láttam ilyennek.
-Sok boldogságot. Aztán vigyázz Rá Styles!-hallottuk újból a gúnyos hangot,majd azt,ahogyan elmegy.
Kezeimmel körkörös mozdulatokat végeztem Harry mellkasán mindaddig,amíg rendesen nem lélegzett.
****
Óvatosan eltoltam magamtól,de nem tudtam a szemébe nézni.
-Nagyon megijedtél?-kérdezte halkan.
Nem mertem megszólalni sem,ezért csak bólintottam egy aprót.
-Ezt nem hiszem el.-rúgott bele élesen a földbe,mire ugrottam egyet.-Gyere sétáljunk egyet!-nyújtotta a kezét,amit Én elfogadtam.
Sokáig csak kéz a kézben sétálgattunk,majd hirtelen megszólalt.
-Tudod Hope Én nem olyan vagyok mint amilyennek megismertél. Dühkitöréseim vannak. Gyógyszereket szedek. Nyugtatókat. Ha nem venném be,akkor már rég nem állnék itt Hope.-szünet-Én el akartam mondani,de eddig nem volt rá alkalmam. Ezért nem volt barátnőm régóta. Mindig csak egy éjszakára kellettem minden lánynak. Sohasem voltam szerelmes. Aztán jöttél Te és elraboltad a szívemet és a lelkemet. Miattad meg akartam változni. Nem ittam,nem buliztam,nem csajoztam. Meg akartam felelni Neked. Sajnos nem sikerült. Már tudom előre,hogy most mi következik. Elengeded a kezem,azt fogod ordítani,hogy félreismertél és rohansz egészen Dave karjáig.-fejezte be,de Én még mindig szorítottam a kezét.
-Harry eddig azt gondoltam,hogy Louis az az ember aki boldoggá tehet. Most már tudom,hogy nem. És azt is tudom,hogy ki az akibe teljes szívemből beleszerettem....Te!-mondtam ki,majd egy gyengéd csókot leheltem a szájára.
-Köszönöm,hogy Te más vagy.-húzott elő egy vörös rózsát,majd odaadta.

Sajnálom,hogy ilyen rövid,de telefonról írtam.:c 10 komi,10 tetszik után következő!<3

:")

Manók! Mint mondtam holnap megyek táncversenyre Bécsbe. Ezért csak valamikor hétfő hajnalban érkezem haza. Tehát hétfő este TALÁN tudom hozni a 48.részt.:) holnap egy picit gondoljatok rám.<3 köszönöm!

47.rész+2.díjam.

Sziasztok! Meghoztam a 47.részt! RED NOSE DAY! ANNYIRA BÜSZKE VAGYOK A FIÚKRA.♥ Viszont egy rossz hírt kell közölnöm. Vasárnap táncversenyre megyek Bécsbe,holnap pedig nem nagyon leszek itthon. Ezért sajnos két napig nem tudok írni.:c Nagyon sajnálom. De megígérem,hogy bepótolom!
Megkaptam a 2.díjamat !! Köszönöm szépen Nikolettnek!♥

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Bereniké. Berinek becéznek:)

  2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Még mindig Little Things♥

3. Félsz a sötétben?

Nem.

4. Szerelmes vagy valakibe?

Mondanám azt,hogy a One Direction-be,de nem vagyok beléjük szerelmes. Igazából nemtudom megfogalmazni,hogy mit érzek irántuk.♥

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Nem emlékszem.

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Nem is egyszer.:$

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Szerencsét!

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Több is.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Nem érzem cikinek egyiket sem,mert elszarom mások véleményét.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Ühüm.:d

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Comoc Relif.

12. Szoktál álmodozni?

Mindig.

13. Járnál Chace Crawforddal?

Még mindig nemtudom,hogy ki Ő.:c

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? 

1 kisfiút. Barnabás.

15. Adni vagy kapni jobb?

Adni.

16. Titkom: 

Nemiromle.

17. Bakancslista:

Találkozniafiúkkaltalálkozniafiúkkaltalálkozniafiúkkal,megölelni Őket!! 

Segíteni  a beteg gyerekeken.:)

*Harry*
-Tessék?-kérdezett vissza Zayn idegesen.
-Sajnos igaz. Nemrég jöttek meg,és már egymáson csüngenek. Louis pedig már a fejemhez vágta,hogy El a barátnője.-mondtam.
-De hisz ma reggel még Hope után sírt,és most pedig Eleanorral van?!-ráncolta a szemöldökét.-Louis megőrült.-jelentette ki,majd engem kezdett méregetni.
-És Te mit csinálsz itt?-tette fel a kérdést.
-Semmit.-próbáltam kivágni magamat,nem sok sikerrel.
-Rosszul hazudsz.-nézett a szemembe,mire előhúztam a hátam mögül a levelet.
-Miért olvasod ezt? Csak még jobban fog fájni.-mondta.
-Meg akarom keresni.-motyogtam,mire Ő felkapta a fejét.
-Megőrültél? Holnap turnézni megyünk,Te pedig azt tervezed,hogy megtalálod Hope-t?!-emelte fel a hangját.
-Nem veszekszem Zayn. Biztos vagyok benne,hogy közülünk valaki tudja, hogy hová ment. És ki fogom deríteni.-álltam fel,de amikor ki akartam menni belefutottam Liambe.
-Te is itthon vagy?-lepődtem meg.
-Igazából már fél órája igen.-ismerte be.
-Hallottál mindent igaz?-kérdeztem remegve,mert tudtam,hogy Ő is ellenezni fogja.
-Skócia.-suttogta,mire kérdőn néztem Rá.
-Mi Skócia?
-Skóciában van Hope.-motyogta újból. Ledöbbentem.
-Te tudtad!-mondtam hangosan.
-Igen Harry. Nekem megmondta.-válaszolt.
Nem szóltam semmit,csak berohantam a szobámba. Tudtam,hogy mennem kell. Gyorsan elővettem a bőröndömet,és beledobáltam néhány ruhát. Azonban Liam megakadályozott. Bejött és kivette a kezemből a táskát.
-Nem azért mondtam el,hogy utána menj. Azért mondtam,mert meg akartalak nyugtatni.-mondta.
-De Liam! Tudod,hogy szeretem. És nem bírok nélküle élni. Mindent megpróbáltam. Bokszolni is elmentem,de nem segített. Utána megyek és kész!-jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Liam egy nagy sóhajtás közepette visszaadta a bőröndömet,de kérdőn nézett Rám.
-És a rajongókkal mi legyen? A turnéval? A koncertekkel amiket megígértünk?
-Találjatok ki valamit. Például,hogy beteg vagyok,vagy amit akartok. Tudod van ami fontosabb,mint a karrier.-válaszoltam,majd elővettem a laptopom.
-Akkor végleges a döntésed? Nem tudlak meggyőzni?-szólt még egyszer.
-Igen. És Liam!-kiáltottam utána-Kérlek ne szólj erről senkinek!
Bólintott,majd kiment a helységből. Én nem akarom itthagyni Őket,de muszáj. A szerelmem Skóciában van,és nekem az a kötelességem,hogy utánamenjek,ha Louis már továbblépett. A legközelebbi járatra foglaltam jegyet,ami 2 óra múlva indul. Pár perc múlva azonban kirohantam a szobából egyenesen Liamhez.
-Skócián belül hol találom meg?-kérdeztem,mire elmosolyodott.
-Kíváncsi voltam mikor jut eszedbe.-kuncogott,majd egy kis papír cetlit adott a kezembe.
-Köszönöm haver.-öleltem át.
-Mikor indulsz?-kérdezte.
-2 óra.-suttogtam,mire jobban megszorított.
-Aztán hódítsd meg.-mondta.
-Mindenképp.-engedtem el.-Szia Liam.-búcsúztam.
-Szia Harry..-intett egyet,majd kisétáltam.
Szinte elrepült az a néhány óra és már azt vettem észre,hogy a reptéren vagyok. Nem köszöntem el senkitől,csak Liamtől. Zayn nem engedne el,Niall ugyanígy Louis pedig..Louisék mellett elmentem. Nem vettek észre. Nagyon el voltak foglalva egymással.
*****
Próbáltam észrevétlennek tűnni. Bekuporodtam a sarokba,és a telefonomon twittereztem.

Megpróbáltam minden fannak visszaírni. Nagyon szeretem őket,de most sajnos nem Ők a legfontosabbak.
*Hope*
Éreztem,hogy ma fog valami történni. Valami volt a levegőben. Csak bámultam ki az ablakon és néztem a gyönyörű tájat. Minden táj egy-egy lelkiállapot. Az enyém egy magányosan álló fa. Nincsen senkije. Mindenki elhagyta. De az a legrosszabb,hogy Ő a hibás. Elgondolkoztam azon,hogy Én mennyire szerencsés voltam. Ismertem a One Directiont. Nem is akárhogy. Az egyikük szeretett. Vagyis nem. Kettejük. Más lány csak álmodozik arról,hogy valaha megérintheti őket. Én meg is csókolhattam. Mégis eljöttem. Otthagytam őket. Azthiszem ezt senkinek sem fogom elmondani,mert elítélnének. Sokan nem tudják,hogy a sztárok élete sem tündérmese. Hiszen Ők is átlagemberek. Szeretnek,éreznek,gyűlölnek. Most,hogy Louis már újra Eleanorral van,teljesen megváltoztatott. Más lettem.
******
Szinte egész nap csak bámulok ki a fejemből. Nem ettem,nem ittam semmit. Hiába nógatott Dave és Zack nem érdekeltek.
Késő délután volt,amikor úgy döntöttem megint sétálok egyet. Imádom a természetet. Hallgatni a fák susogását,a madarak csiripelését,és magát a szabadságérzetet. Megkerestem azt a magányos fát,amit az ablakból láttam és felmásztam rá. Gyönyörű volt a kilátás. Elámultam.
Mikor már sötétedni kezdett lemásztam és indultam vissza. Hirtelen azonban egy hangot hallottam magam mögül.
-Hope.-mondta valaki olyan halkan,hogy először azthittem csak a fák. Ám amikor óvatosan hátranéztem elállt a lélegzetem. Harry volt.

Remélem,hogy tetszett ez a rész is!!:) Köszönöm mégegyszer a díjat is!♥ 10 komi és 10 tetszik után ahamrosan következő!!

46.rész

Sziasztok. Meghoztam a 46.részt! Elképesztő,hogy mennyien szeretitek,amit csinálok!:) Csak ámulok és bámulok,a sok szép komin,és az üzeneteken. Köszönöm.♥
Happy Directioners Day.

*Hope*
"Éreztél már úgy, mintha fuldokolnál?
Fuldoklasz, kapkodsz az éltető oxigén után, azonban nem vagy képes levegőt venni. Nem vagy képes lélegezni. Csak küzdesz, küzdesz és küzdesz. De nem vagy képes magadba szívni az oxigént. Haldokolsz. De mégsem halsz meg. Csak küzdesz, szenvedsz, de nem tudsz meghalni....
Csak szenvedni tudsz...
Minden érzékszerved kikapcsol. Nem hallasz, nem látsz, nem érzel.
Valami égetni kezdi belülről a testedet. Valami kínoz belülről és minden erőddel azon vagy, hogy kienged magadból. Hogy elordítsd magad, hogy távozzon a testedből ez az égető érzés.
A fájdalom...
De nem vagy rá képes. Nem tudsz üvölteni, nem tudsz zokogni. Semmire sem vagy képes. Csak érezni.
Nem tudod kiadni magadból a fájdalmat. Az csak emészt belülről és egyre jobban éget.."

*****

Nem bírtam megszólalni,csak ültem és bámultam a még mindig bekapcsolt állapotban lévő tv-re. Haragudtam rá. Úgy csináltam mintha az az átkozott készülék lenne a hibás. Lassan felemeltem a fejemet és magam mellé pillantottam,ahol Dave ült. Nem volt ott. Itt hagyott egyedül a fájdalommal.

Kellett még néhány perc vagy óra amíg fel tudtam dolgozni a hallottakat. Louis továbblépett. Miért? Talán azért,mert Én mondtam neki. Akkor meg mi bajom van? Azt hiszem csak fáj. Fáj,hogy ilyen könnyen túllépett rajtam. Az együtt töltött időkön,csókokon,öleléseken. Fáj,hogy már mással látom,főleg,hogy az a más Eleanor,akit mindketten gyűlöltünk. Fáj,hogy most Ő boldog,de Én összetörtem. Fáj,hogy csak egy megoldás van.

Lassan,de biztosan felkeltem a hideg parkettáról,és a fürdőbe indultam. Tudhatjátok,hogy mi következik most. Odaléptem a fürdőszoba szekrényhez és kivettem a pengét.

Igazából nem értettem,hogy az emberek miért vagdossák magukat. De mostanában, már rájöttem. Mert jobb, ha ott fáj, mintha belül. Sokáig még bele sem mertem gondolni, hogy egyszer majd Énis kipróbáljam, de eljött az ideje. Tudom, hogy semmi értelme és azt fogják gondolni róla, hogy nem vagyok normális, de nekem ez jó. Jólesik, ha érzem, hogy fáj. 

******

Már vagy fél órája voltam bent a fürdőbe, amikor hallottam,hogy Dave közeledik. Nem akartam, hogy meglássa mit csinálok, de egyszer így is-úgyis rájön. Ezért folytattam.

-Hope. Tudom,hogy mit művelsz. Kérlek gyere ki, nem akarlak így látni.-hallottam a hangját,az ajtó túlsó oldaláról. Azonnal felpattantam, és letöröltem a vért. Rutinból lehúztam a pulcsim karjának szárát,és kiléptem. Dave odajött és átölelt. Nem szólt semmit,csak ölelt.

-Miért jó ez Neked?-suttogta.

-Mert inkább itt fájjon,mint bent.-válaszoltam.

-Ezzel orvoshoz kéne fordulnod.-mondta,mire eltoltam magamtól.

-Na pont ezt akartam elkerülni. A legjobb barátom vagy,és dokihoz akarsz küldeni? Tudtam,hogy nem fogsz megérteni.-válaszoltam idegesen.

-Bocsánat,hogy megpróbállak megvédeni az összeomlástól.-vágott vissza.

-Hát azzal már elkéstél.-nevettem fel szomorúan,majd megfordultam és felültem az ablak párkányba.

*Harry*

Már 1 hete elment. 1 hete elment az a lány,akit mindennél jobban szerettem,és szeretek is. Még mindig bokszolok,de már az sem segít. Holnap európai turnéra megyünk,ami fél évig fog tartani. Mostanában minden este azt kívánom,bárcsak újra találkozhatnék Vele. Egyik nap,amint éppen szokásos tevékenységemet folytattam(csak ültem merengve),hirtelen csengettek. Mivel Liam és Niall nem voltak itthon,Zayn pedig fent aludt,ezért nekem kellett kinyitnom az ajtót. Amikor azonban megláttam, hogy ki áll az ajtó mögött, majdnem dührohamot kaptam. Eleanor és Louis. 

-Szia Harry. Képzeld kivel találkoztam!-újságolta örömmel Lou.

-Képzelem.-forgattam meg a szemeimet,majd "megöleltem" Eleanort.

-Sziia Harry. Úgy hiányoztál.-nyávogta.

Utálom az ilyen visítozós lányokat,akik csak azért szeretnek a fiúkkal lenni,mert híresek lesznek. Hát El pont ilyen. Nem értettem,hogy Louis miért hozta ide. Ám amikor megpuszilták egymást,akkor teljesen felment bennem a pumpa.

-Louis beszélhetnénk?-fogtam meg és elhúztam onnan.

-Hé haver! Ne rángass már! Mi a baj?-kérdezte.

-Hogy mi a baj? Az,hogy nemrég még teljesen depressziós voltál az miatt,hogy elment Hope. Most meg? Ideállítasz ezzel a kis ribanccal,akit mindig annyira utáltunk! Miért csinálod ezt?-mondtam a szemébe.

-Álljunk csak meg egy kicsit! Minek nevezted Te a barátnőmet? Ribancnak?-emelte fel a hangját,de Én teljesen leblokkoltam. Barátnő?

-Hahh. Tudtam,hogy jól tette Hope,hogy elment.-válaszoltam.

-Tudni akarod,hogy miért választottam El-t? Azért,mert teljesen megváltozott. Kedves,aranyos,jószívű lány lett. És nem hagyna el csak úgy.-szólt,mire Én akkorát csalódtam benne,hogy szerintem sohasem fogom neki ezt megbocsátani amit mondott.

-Régebben azt gondoltam,hogy Hope nem érdemel meg Téged. De most már tudom.-válaszoltam lenézően,majd otthagytam.

Azt terveztem,hogy mindenképpen kiderítem,hogy Hope hová szökött,ezért belopóztam Louis szobájába. Megkerestem a levelet,és többször is elolvastam. Miközben lázasan gondolkodtam,a nappaliból nyögéseket hallottam.

-Ez már szánalmas.-kiabáltam ki,majd folytattam az olvasást.

Pár másodperc múlva azonban Zayn jelent meg az ajtóban. Azonnal a hátam mögé rejtettem a levelet,és kérdőn fordultam felé.

-Kik ágytornáznak lent? Nem lehet aludni.-dühöngött.

-Louis és Eleanor.-válaszoltam szinte némán,de elég volt ahhoz,hogy meghallja.

Remélem,hogy tetszett manók!:) :* 10 komi és 15 tetszik után következő!

45.rész

Sziasztok! Nagyon-nagyon örülök,hogy egyre többen olvastok és komiztok! Mint látjátok próbálom szépítgetni a blogot. Remélem,hogy tetszik!:)♥
*Louis*
"Felejts el,és turnézz,bulizz,csajozz,énekelj"

Több másodpercig csengettek a szavai a fülemben. Aztán végül Liamhez fordultam.

-Szerinted ezt fogom csinálni?-kérdeztem hitetlenül.

-Ha ezt kérte,akkor igen. Nem akarod megbántani nem?-kérdezett vissza.

-De ez nem erről szól. Hogy tudnék más lánnyal együtt lenni,ha Őt szeretem és Rá vágyom?!-emeltem fel a hangom.

-Tudod Louis,Én sosem értem a Te gondolkodásodat. Ha szeretsz valakit,bármit megtennél érte. Nekem ez az egyik mottóm.-mondta teljesen nyugodt hangon,majd sarkon fordult és kiment.

Hogy tud ilyen nyugodtan beszélni a problémákról? Teljesen igaza van. De...

Végső elkeseredésemben felvettem a kabátomat,és kiléptem az utcára. Felhúztam a csuklyámat,hogy ne ismerjenek fel. Fél óra séta után már a Temze partján találtam magam. Leültem a folyópartra,és az ég felé fordítottam a tekintetem. 

Suttogni kezdtem.

"Hope. Tudom,hogy valahol nagyon messze vagy Tőlem,de nagy szükségem van a segítségedre! Komolyan gondoltad,hogy csajozzak,bulizzak,turnézzak? Ha igen,akkor is Nélküled? Hogy bírnám ki? És Te? Nem lennél szomorú? Egyáltalán hiányzom Neked még?"-fejeztem be,majd eltűntem a gondolataimban.

A Temze folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Bár kitéphetném a szívemet, és belehajíthatnám az áradatba! Nem lenne többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Temze folyó partján ültem, és sírtam. Hideg nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy Hope soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Temze folyót, a házat, az iskolát, az ellenségeimet, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

Hirtelen azt vettem észre,hogy valaki mellém telepedett. Óvatosan oldalra néztem,és megpillantottam Eleanort! Mit keres itt?! 

-Szia Louis.-suttogta alig hallhatóan. Láttam,hogy sírt. Gyorsan letöröltem fájdalmam jeleit, hozzá fordultam.

-Mit akarsz itt?-förmedtem Rá.

-Tudom,hogy nagyon mérges vagy Rám Louis,de nem azért jöttem,hogy bántsalak. Nagyon sokat gondolkodtam. És nagyon sokat sírtam is. Végül eldöntöttem,hogy bocsánatot kérek Tőletek. Ám amikor ma odaértem a házatokhoz,Liam nyitott ajtót,és azt mondta,hogy szakítottatok. Tudtam,hogy hol talállak meg. Megláttam,hogy csak sírsz és sírsz. Szörnyű volt.-fejezte be,mire elképedtem.

-Tényleg ennyire meghat az,hogy mi van Velem?!-nevettem fel gúnyosan.

-Képzeld igen. Mert fontos vagy.-hajtotta le a fejét,mire megértettem. Hope így válaszolt. Elküldte Eleanort maga helyett.

-Ne haragudj. Nem akartam így beszélni Veled!-álltam fel,majd átöleltem. Szorosan.

*Hope*

1 hét. 1 hete vagyok Skóciában. Egy hete hagytam el az életemet.

*****

-Hope! Kelj fel! Reggeli!-tört be Dave,mire azonnal kipattantam. Próbáltam úgy tenni mintha nem koplalnék. Pedig tudtam,hogy fogynom kell. e nem mutathatom ki,mert Dave meg is őrülne. Lementem és megettem a negyedét,majd a többit észrevétlenül kidobtam. Vagyis majdnem észrevétlenül. Mikor felnéztem,csak egy papírt láttam magam előtt.

"Miért?"-ez állt rajta. Zack.

"Szeretem az ételt.

Utálom a testem."-írtam vissza,majd hátraadtam. Nem fordultam meg,mert nem akartam a szemébe nézni.

"Nem az arcod szép, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te gyönyörű vagy! Ezt sose felejtsd!"-érkezett a válasz,amin elmosolyodtam. Megfordultam és megláttam ahogy az idősödő Zack csak óvatosan közeledik felém,Én pedig átölelem. Azt hiszem erre volt szükségem.

Tudtam,hogy nem fogom abbahagyni a koplalást,de jólesett,hogy valaki szépnek talál.

*****

-Mi jót csinálsz?-lépett be Dave a szobámba este.

-Tv-zek. De nincs benne semmi jó.-válaszoltam.

-Értem. Azért odafekhetek melléd?-kérdezte,mire nevetve bólintottam. Pár perc múlva már ketten bámultuk a televíziót. Aztán egy kezet éreztem a hasamon. Tudta,hogy csikis vagyok.

-Ne Dave! Ezt még megbánod!-nevettem önfeledten. De Ő mintha meg sem hallotta volna. Csak csikizett és csikizett és megpuszilt. Visszajöttek a régi emlékek és teljesen elengedtem magam. 

Talán 20 másodpercig tartott. Hirtelen ránéztem a tv-re és megmerevedtem. Dave is abbahagyta és arra fordította tekintetét,amerre Én bambultam.

"Louis Tomlinson,a One Directionból,úgylátszik visszatért régi szerelméhez Eleanor Calderhez! Még azt sem tudtuk,hogy szakítottak Hope Morgannel,de máris új kapcsolata van. A minap lencsevégre kaptuk ahogyan a Temze partján meghitten ölelkeznek. Kíváncsian várjuk a részleteket! Mindenesetre szorítunk Nekik."-szinte a végét már nem is hallottam a fülembe doboló vértől.

Remélem,hogy tetszett Manók!  Szeretném,ha megint 16 komi lenne! Örülnék.10 komi,és 10 tetszik után következő!:)♥

44.rész

Sziasztok. Köszönöm a 11 komit. Remélem,hogy tényleg nem csinálok semmit rosszul. Imádok írni,szinte beleőrülnék,ha be kéne fejeznem.! Igazából Ti úgy tudtok boldoggá tenni,ha írtok véleményt,és ha boldogan olvassátok ezt a történetet. :)♥
*Hope*  (indítsátok be!)
-Már megszoktam,hogy csalódnom kell.-mondtam halkan.
-Annyira sajnálom. Az előbbi fiú nem Én voltam.-próbálta kimagyarázni magát.
-Hé,nem haragszom.-öleltem még szorosabban-Hogy is tudnék Rád mérges lenni?
-Köszönöm.-suttogta. Még mindig az esőben álltunk ölelkezve,amikor arca egyre jobban közelített az enyémhez. Tudtam mi következik.
Az ajkunk összeért. Talán egy tized másodperc volt az egész, de szörnyen éreztem magam.
-Miért csinálod ezt Te is?-motyogtam csukott szemmel.
-Hope. Később akartam elmondani,de már 12 éves korom óta szeretlek..-mondta ki,mire azonnal kipattantak a szemgolyóim.
-Tessék?
-Igen. Nagyon szégyellem,hogy így kellett megtudnod,de sajnos ez a helyzet. Megértem,sőt tudom,hogy nem kölcsönös,de jól esett megcsókolni.-szólt.
-Én ezt nem hiszem el.-potyogtak újra a könnyeim.-Hogy nézzek így Rád?
-Ahogy eddig. Vedd úgy,hogy ez a kis puszi meg sem történt.-ült le mellém,de Én nem bírtam ráemelni a tekintetem.
Pár percig csak néztem a lehulló eső cseppeket,majd hirtelen felálltam és befutottam. Ám amikor az ajtóhoz értem szinte belefutottam Zack-be.
Két nap alatt már egy-két jelet megtanultam,így megértettem,hogy mit szeretne mondani. Azt akarta,hogy menjek be,mert megfázok,és,hogy szóljak Dave-nek is.
-Bocsáss meg Zack,de nem bírok ránézni.-suttogtam,mire Ő elmosolyodott.
Éreztem, Neki elmondta Dave azt, hogy érez valamit irántam. Zack kifejezettem törődött Velem. Nagyon szeretetre méltó ember volt. Kihozott egy pokrócot,majd betakarta vele és leültetett maga mellé. Elővett egy lapot és egy tollat,majd sebesen írni kezdett. Miután végzett elém tolta.
"Elmeséled,hogy mi történt Veled?"-olvastam magamban. Vajon még hány embernek kell ugyanazt elmondanom?!
"Én már lassan fél éve kint laktam Londonba. Igazából Holly-val mentünk ki. Mikor elmentünk egy One Direction koncertre véletlenül ismerkedtem meg a fiúkkal. Louissal már akkor megtaláltuk a közös hangot. Aztán kezdtem beleszeretni. Ő is belém.
2 hét után járni kezdtünk,és nagyon boldog voltam Vele. Szinte mindennap miatta keltem fel. Később jött apám terrorja,de azt is átvészeltük. Legnagyobb meglepetésünkre Niall és Holly is összejöttek. Akkor nagyon boldog idők voltak számunkra. Akkor még nem sejtettem,hogy majd mennyi tragédiával kell szembenéznem. A "megcsalással" kezdődött. A régi barátom Daniel buliján voltunk. A lényeg,hogy megcsókolt Louis szeme láttára,aki persze teljesen begőzölt és nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez. Akkor felvágtam az ereimet. De persze Louis megmentett és minden rendeződött. Aztán ezután következett a szörnyűség. Meghalt Holly egy szerencsétlen balesetben. Aztán mint kiderült apám volt. Ő ölte meg. A saját édesapám! Miután elment,teljesen összetörtem. Szinte csak árnyékom voltam önmagamnak. Niall is ugyanígy érzett. De ezek után jött még egy rossz hír. Kiderült,hogy Harry is többet érez irántam. Méghozzá szerelmes belém! Ekkor telt be a pohár. Kigondoltam,.hogy feljelentem apámat. Meg is történt,majd ezután megírtam a búcsú levelet Louisnak és felhívtam Dave-t,aki persze azonnal befogadott. És hát most itt vagyok."-fejeztem be. Szinte majdnem leszakadt a kezem,a sok írástól. Teljesen abban a hitben voltam,hogy Zack elment. De nem. Ott ült Velem szemben és türelmesen várta, míg letettem a tollat. Odaraktam elé,a két oldalas regényemet,majd kibambultam az ablakon. Az eső cseppek nagyon megverték azt a fát,ami az ablak előtt áll. Nem értem,hogy bírják ki ezek a szegény növények. Az eső nagyon kegyetlen tud lenni.

A gondolataim nagyon elkalandoztak. Nem is vettem észre,hogy Zack most tényleg elment. Elmosolyodtam,amikor megláttam,hogy írt még egy-két sort.
"Elhiszem, hogy fáj. Benned van, és benned is marad, de csak addig, amíg meg nem érted, és el nem tudod engedni. Onnantól könnyebb lesz. De igen, még érezni fogod néha, fájni fog, de egyszer majd eljön annak is az ideje, amikor fájdalom nélkül tudsz azokra a sebekre nézni, amik most megölnek. Mosolyogva, mert pontosan fogod tudni, hogy melyik hova vitte el. Örülj neki, ha fáj. Megváltoztat, megerősít, bátrabbá tesz. Nem fogsz félni. Csak egyszer kell erőt venned magadon, onnantól menni fog. Aztán meg fogod tudni, hogy mindenen túl tudod tenni magad. Mindig."-mikor a végére értem már patakokban folytak a könnyeim. Tudtam,hogy megtaláltam azt az embert aki mindvégig mellettem fog állni. Zacket.

*Louis*

3.nap

Hogy mi van Velem? Szinte nem is élek. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád. Ezt az is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is hiányzol. Nagyon,de nagyon. Te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon. 3 nap múlva indulunk turnézni. Úgy terveztem,hogy Te is jössz velünk. Elmentél. Nem tudom,hogy merre vagy,és ez szörnyű. Egy kérdés kavarog bennem egy folytában. Miért? Miért kellett elmondania Harrynek,azt,hogy szeret Téged? Tudom,hogy ezért mentél el Hope.. Kérlek ne hagyj egyedül!

Louis

Ok nélkül bolyongtam egész nap a házban. Se Twitter,se Facebook. A rajongóink biztos,hogy mérgesek Rám,de most sehogy sem tudom rávenni magamat,hogy mosolyogjak. Egyedül vagyok. Egyedül maradtam.

-Louis.-érintette meg valaki a vállamat. Hátrapillantottam és megláttam Liamet.

-Szia.-töröltem le gyorsan a könnyeimet.

-Nem kell takargatnod. Láttam.-nézett Rám.-Kérlek Lou fejezd be!

-Most már Te is jössz,hogy beszólj?-kérdeztem idegesen.

-Nem. Én is túléltem egy szakítást. Csak azt szeretném,ha nem lennél ilyen depressziós. Hope-nak megvolt az oka,hogy elmenjen.-oktatott ki,és azt hiszem igaza volt.

-Tudom,de annyira nagyon hiányzik. Hiányzik,hogy nem ölelhetem át,nem csókolhatom meg,nem mondhatom neki,hogy szeretem.-soroltam.

-És azt érzed,hogy egyedül maradtál ugye?-kérdezte,mire bólogatni kezdtem.

-Tudod,Hope-val nagyon hasonlít a sorsunk. Az Én apám is teljesen pszichopata.-ismerte be. igen. Liam apja egy igazi állat. Az biztos.

-De mit tegyek,hogy el tudjam felejteni? Ha ez lehetséges..-mondtam neki.

-Reméltem,hogy megkérdezed. Nos,add csak ide azt a búcsúlevelet!-szólt,mire a kezébe nyomtam,ő pedig vadul olvasni kezdte. Pár perc múlva felém mutatta,Én pedig arra fordítottam a fejemet,amerre az ujjával mutatott.

"Felejts el,és turnézz,bulizz,csajozz,énekelj!"

Remélem,hogy ez most hosszabb lett! Sokat dolgoztam vele.:)♥ 10 komi és 10 tetszik után következő!!!!!!