54.rész

Sziasztok Manók!

Tegnap két nagyon hosszú véleményt is kaptam,úgyhogy ezekre most válaszolni fogok.

*SunGirl*

Hát szia:) Örülök,hogy megfogott a történet. Igen direkt terveztem ilyen "horrorosra". Én sem szeretem az ilyet,de valahogy kipattant a fejemből az ötlet,hogy legyen ilyen. Megfogadom a tanácsaidat mindenképp! Igazából nem zúgtak bele hárman..de majd ez is kiderül:) Igen arra már Én is gondoltam,hogy kevesebb képet teszek bele. A fejlécem direkt ilyen. Tudod miért? Mert mindig kilógtam a sorból. Sohasem voltam olyan mint a többiek. Tehát ezért olyan amilyen. Köszönöm a dicsérő szavakat. Elolvastam a blogod,és nagyon tetszik!

Ui. Köszönöm.!

*Laura Miczák*

Szia. Láttam,hogy ismered a Fruzsit. Az Én nevemet láttad mindenhol?:O Igen láttam a komidat és nagyon örültem neki!:) Naa. Ez azért egy kicsit túlzás. Petőfit? De azért nagyon örülök,hogy ennyire tetszett! Igen sokan mondták,hogy megsiratom őket. Hercegnő? Köszönöm,ezt a jelzőt még nem mondták Rám,de nagyon tetszik. ♥ Én köszönöm,hogy írtál!!!!!!!!! Nagyon-nagyon sokat jelentett.♥

Ezek a komik nagyon meghatnak Engem,és innen merítek erőt a folytatáshoz. Szóval örülnék neki,ha Ti is írnátok még többet!:) De nem is húzom tovább az időt! Itt az 54.rész!

*Hope*

Próbáltam még hangosabban kiabálni,de a titokzatos alak befogta a számat. Kétségbeestem. Aztán hirtelen maga felé fordított és beszélni kezdett.

-Nyugodj meg!-csitított. Valahonnan nagyon ismerős volt a hangja.

Én mégsem tudtam eleget tenni a kérésének. Csak kiabáltam remélve,hogy valaki meghallja. Aztán amikor a rejtélyes idegen lerántotta magáról a csuklyát,megállt bennem az ütő. Pár pillanatig,vagy inkább pár percig csak meredten bámultam Rá.

-Ed?-szólaltam meg végül.

-Igen,Én vagyok.-válaszolt,mire akkora kő esett le a szívemről,hogy elsírtam magam. 

-Ne sírj!-ölelt át.

-Nagyon megijedtem. Azt hittem,hogy most elkapnak és megerőszakolnak. De ezek az örömkönnyeim.-nevettem fel,már amennyire tudtam.

-Én nem bántalak. Csak azért hoztalak ide,hogy ne ismerjenek fel,mert akkor mindenki Rám száll. De most már kérlek mosolyogj!-fogta kér keze közé az arcom. Elmosolyodtam.

-De mégis miért Engem rángattál el?-kérdeztem értetlen fejjel.

-Tudod ezekben a napokban itt turnézom,és ma pont ide jöttem bulizni. Láttam,amint Harry-vel táncolsz,gondoltam megleplek,mert nagyon meg akartalak már ismerni.-hadarta egy szuszra.

-Mesélt Rólam Harry?-csodálkoztam.

-Már nagyon régen. Igazából Én már tudtam,hogy előbb-utóbb össze fogtok jönni,csak nem akartam lelőni a poént. -motyogta,mire felkuncogtam.

Igazából egy ezredmásodperc alatt esett le minden. Én most éppen Ed Sheeran-nal dumálok egy iszonyú menő buliban,miközben Harry Stylessal járok és tegnap este lefeküdtem Vele. Egy kis picsa lett belőlem. Egy tini ribanc. Mást sem csináltam,csak váltogattam a pasijaimat. Engem nem erre tanítottak. Így mi lesz majd később belőlem? Mindig is arról ábrándoztam,hogy híres balett-táncos leszek.És mi lett vele? Semmi. 13 éves korom óta,egyszer voltam táncolni. Akkor is csak 1 órára. Feladtam az álmaimat. 

-Hope! Hope!-legyezgette előttem Ed a karját.

-Sajnálom,de most megyek és megkeresem Harry-t.-löktem félre,mire Ő utánam iramodott.

-Mi történt? Valami rosszat mondtam?-kérdezgette a hátam mögött,de Én nem figyeltem Rá.

Szememmel mindenütt Harry-t kerestem,de sehol sem láttam. Hirtelen azonban nekiütköztem egy széles,erős mellkasnak. Ő lenézett rám,és erősen magához szorított.

-Hope! Hol jártál?-kérdezte,mire előlépett a hátam mögül Ed.

-Velem volt.-válaszolt helyettem. Harry kezet fogott Vele,majd kivezetett a tömegből. A teraszra értünk. Amíg ketten beszélgettek,Én besurrantam a mosdóba. Amikor azonban a sminkemet igazítottam egy kéz megfogta a fenekemet. Összerezzentem,ám amikor hátrafordultam nem láttam ott senkit. Viszont valami volt a hátsó zsebemben. Egy kis papír.

"Ha reménytelen a helyzet,hozzám mindig visszajöhetsz. D."-olvastam,majd azzal a lendülettel a kukába dobtam a cetlit. Mit képzel magáról? Ez már beteges! 

Félelem közepette indultam vissza a fiúkhoz. Amikor megpillantottam őket elöntött a megkönnyebülés.

Egy kicsit megálltam és kihallgattam a beszélgetésüket.

-Te Harry! Ennek a Hope-nak tényleg nagyon jó segge van.-mondta Ed,mire összeráncoltam a szemöldökömet.

-Tessék?-kérdezett vissza a barátom.

-Hát amikor elkaptam kicsit megkóstoltam.-vette lejjebb a hangerőt.

-Tudom,hogy nagyon jó. De az ágyban is. Egyszer hárman is ki kéne próbálnunk.-felelte Harry,mire elöntött a düh. Már azon voltam,hogy odamegyek és felpofozom őket,de inkább nyugodtan sétáltam vissza.

-Hol voltál?-kérdezte Harry.

-Csak a mosdóban.-mosolyogtam.-Nem mennénk haza?

-De menjünk.-állt fel,majd Ed felé fordult.-Te maradsz vagy jössz?

-Én még maradok,menjetek csak.-mondta,majd rákacsintott Hazz-ra.

*****

Pár perc alatt már a kocsiban voltunk. Persze Harry már ott letámadott. Megcsókolt,majd a nyakamat kezdte szívni. Gondoltam,hogy ma még megkapja amit akar,de Én elmegyek.

-Majd a hotelben, oké?-toltam el magamtól.

Sóhajtott egy nagyot,de bólintott,majd beindította a motort és őrült sebességgel hajtani kezdett.

Amint beléptünk az szobaajtón,szinte Rám ugrott. Ajkai falták az enyémet,és levette a pólómat.

-Már nagyon kívánlak.-morogta a fülembe. Egyszerűen undorodtam Tőle. Most már Én is rájöttem,hogy Harry nem tud szeretni. Bármennyire is akar nem tud. Csak szexre kell neki egy lány.

1 óra múlva már fáradtan feküdtünk egymás mellett az ágyon. Harry magához húzott,majd átkarolt. Az egyenletes szuszogásából vettem ki,hogy elaludt. Tudni kell Róla,hogy ha Ő egyszer elalszik,akkor nagyon nehezen lehet felkelteni,de Én azért óvatosan bújtam ki a kezei közül.

Ahogy felkeltem ránéztem az arcára. Nem láttam rajta semmilyen érzelmet. Közömbös volt. Rá kellett jönnöm,hogy igazából nem szeretem ezt a fiút. Gyorsan felöltöztem,majd kitéptem egy kis papírt a noteszomból és írni kezdtem.

"Holnap találkozzunk a téren 2-kor! Hope."-csak ennyit firkantottam rá. Nem akartam tőle is úgy elbúcsúzni,mint Louistól. Kijelentkeztem a hotelból,majd tanácstalanul bolyongtam. Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Dave üzenete. Igaz,hogy már kidobtam,de Ő ezt nem tudja. Nem volt más lehetőségem. Elindultam. Még emlékeztem az útvonalra,ezért könnyen odataláltam. Megálltam a nagy ház előtt,és sóhajtottam egyet. Pár perc múlva összeszedtem magam,és bekopogtam. Nagy sokára nyitották ki az ajtót,hiszen éjjel volt. Dave állt velem szemben,és mosolygott.

-Tudtam,hogy jönni fogsz,csak azt nem,hogy ilyen korán.-mondta köszönés nélkül.

-Bemehetnék?-kérdeztem hidegen,mire elállt az ajtóból.

Felrohantam az "ideiglenes" szobámba és lefeküdtem az ágyra. Ruhástól. Nem érdekelt semmi és senki. Már nagyon régen sírtam,de most eleredtek a könny csatornáim. Akármennyire is utáltam a fránya könnyes levet ami a szememből folyt,most jól esett,hogy kiadhatom magamból.

Nem vettem észre,amikor Dave bejött utánam,csak azt éreztem,hogy besüpped az ágy másik vége.

-Megbántott?-hallottam a kérdést. Először nem akartam válaszolni,de mivel féltem Tőle,muszáj volt.

-Csak rájöttem egy-két dologra Vele kapcsolatban.-adtam a csendes választ.

-Mire?-állt fel és leült mellém.

-Arra,hogy csak éjszakai kaland vagyok Neki. Nem szeret Dave. Senkit sem szeret igazán. Én azt hittem,hogy Ő más. De nem. Ugyanolyan mint a többi tinisztár,aki 19 éves.-fakadtam ki.

-Hope. Veled mindig az volt a baj,hogy túl naiv voltál. Én sem akarlak Téged bántani.-mondta "kedves" hangon.-Tudod mire gondoltam?-kérdezte,mire kérdőn néztem Rá.-Arra,hogy visszamehetnénk Magyarországra. Csak ketten.-fejezte be gondolatát.

Nem adtam Rá választ. Még.

Remélem,hogy tetszett! Nem lett valami hosszú,de ez talán amiatt látszik így,mert csak 1 kép van benne. De Én nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel is.:) Örülnék a hosszú komiknak. 10 komi és 10 tetszik után következő!:)♥ Boldog nyuszit.