45.rész

Sziasztok! Nagyon-nagyon örülök,hogy egyre többen olvastok és komiztok! Mint látjátok próbálom szépítgetni a blogot. Remélem,hogy tetszik!:)♥
*Louis*
"Felejts el,és turnézz,bulizz,csajozz,énekelj"

Több másodpercig csengettek a szavai a fülemben. Aztán végül Liamhez fordultam.

-Szerinted ezt fogom csinálni?-kérdeztem hitetlenül.

-Ha ezt kérte,akkor igen. Nem akarod megbántani nem?-kérdezett vissza.

-De ez nem erről szól. Hogy tudnék más lánnyal együtt lenni,ha Őt szeretem és Rá vágyom?!-emeltem fel a hangom.

-Tudod Louis,Én sosem értem a Te gondolkodásodat. Ha szeretsz valakit,bármit megtennél érte. Nekem ez az egyik mottóm.-mondta teljesen nyugodt hangon,majd sarkon fordult és kiment.

Hogy tud ilyen nyugodtan beszélni a problémákról? Teljesen igaza van. De...

Végső elkeseredésemben felvettem a kabátomat,és kiléptem az utcára. Felhúztam a csuklyámat,hogy ne ismerjenek fel. Fél óra séta után már a Temze partján találtam magam. Leültem a folyópartra,és az ég felé fordítottam a tekintetem. 

Suttogni kezdtem.

"Hope. Tudom,hogy valahol nagyon messze vagy Tőlem,de nagy szükségem van a segítségedre! Komolyan gondoltad,hogy csajozzak,bulizzak,turnézzak? Ha igen,akkor is Nélküled? Hogy bírnám ki? És Te? Nem lennél szomorú? Egyáltalán hiányzom Neked még?"-fejeztem be,majd eltűntem a gondolataimban.

A Temze folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Bár kitéphetném a szívemet, és belehajíthatnám az áradatba! Nem lenne többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Temze folyó partján ültem, és sírtam. Hideg nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy Hope soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Temze folyót, a házat, az iskolát, az ellenségeimet, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam.

Hirtelen azt vettem észre,hogy valaki mellém telepedett. Óvatosan oldalra néztem,és megpillantottam Eleanort! Mit keres itt?! 

-Szia Louis.-suttogta alig hallhatóan. Láttam,hogy sírt. Gyorsan letöröltem fájdalmam jeleit, hozzá fordultam.

-Mit akarsz itt?-förmedtem Rá.

-Tudom,hogy nagyon mérges vagy Rám Louis,de nem azért jöttem,hogy bántsalak. Nagyon sokat gondolkodtam. És nagyon sokat sírtam is. Végül eldöntöttem,hogy bocsánatot kérek Tőletek. Ám amikor ma odaértem a házatokhoz,Liam nyitott ajtót,és azt mondta,hogy szakítottatok. Tudtam,hogy hol talállak meg. Megláttam,hogy csak sírsz és sírsz. Szörnyű volt.-fejezte be,mire elképedtem.

-Tényleg ennyire meghat az,hogy mi van Velem?!-nevettem fel gúnyosan.

-Képzeld igen. Mert fontos vagy.-hajtotta le a fejét,mire megértettem. Hope így válaszolt. Elküldte Eleanort maga helyett.

-Ne haragudj. Nem akartam így beszélni Veled!-álltam fel,majd átöleltem. Szorosan.

*Hope*

1 hét. 1 hete vagyok Skóciában. Egy hete hagytam el az életemet.

*****

-Hope! Kelj fel! Reggeli!-tört be Dave,mire azonnal kipattantam. Próbáltam úgy tenni mintha nem koplalnék. Pedig tudtam,hogy fogynom kell. e nem mutathatom ki,mert Dave meg is őrülne. Lementem és megettem a negyedét,majd a többit észrevétlenül kidobtam. Vagyis majdnem észrevétlenül. Mikor felnéztem,csak egy papírt láttam magam előtt.

"Miért?"-ez állt rajta. Zack.

"Szeretem az ételt.

Utálom a testem."-írtam vissza,majd hátraadtam. Nem fordultam meg,mert nem akartam a szemébe nézni.

"Nem az arcod szép, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te gyönyörű vagy! Ezt sose felejtsd!"-érkezett a válasz,amin elmosolyodtam. Megfordultam és megláttam ahogy az idősödő Zack csak óvatosan közeledik felém,Én pedig átölelem. Azt hiszem erre volt szükségem.

Tudtam,hogy nem fogom abbahagyni a koplalást,de jólesett,hogy valaki szépnek talál.

*****

-Mi jót csinálsz?-lépett be Dave a szobámba este.

-Tv-zek. De nincs benne semmi jó.-válaszoltam.

-Értem. Azért odafekhetek melléd?-kérdezte,mire nevetve bólintottam. Pár perc múlva már ketten bámultuk a televíziót. Aztán egy kezet éreztem a hasamon. Tudta,hogy csikis vagyok.

-Ne Dave! Ezt még megbánod!-nevettem önfeledten. De Ő mintha meg sem hallotta volna. Csak csikizett és csikizett és megpuszilt. Visszajöttek a régi emlékek és teljesen elengedtem magam. 

Talán 20 másodpercig tartott. Hirtelen ránéztem a tv-re és megmerevedtem. Dave is abbahagyta és arra fordította tekintetét,amerre Én bambultam.

"Louis Tomlinson,a One Directionból,úgylátszik visszatért régi szerelméhez Eleanor Calderhez! Még azt sem tudtuk,hogy szakítottak Hope Morgannel,de máris új kapcsolata van. A minap lencsevégre kaptuk ahogyan a Temze partján meghitten ölelkeznek. Kíváncsian várjuk a részleteket! Mindenesetre szorítunk Nekik."-szinte a végét már nem is hallottam a fülembe doboló vértől.

Remélem,hogy tetszett Manók!  Szeretném,ha megint 16 komi lenne! Örülnék.10 komi,és 10 tetszik után következő!:)♥