51.rész

Sziasztok Manók! Megint próbáltam kicsit rendezetebbé tenni ezt a blogot. Remélem,hogy elnyeri a tetszéseteket! Olvashattok idézeteket,és a fejezetek is új oldalon tekinthetők meg:)

*Hope*

Nagyon megijedtem. Tényleg. Attól tartottam,hogy Dave az,aki mögöttem áll. Ám amint megéreztem az összetéveszthetetlen illatot,azonnal megnyugodtam. Lassan hátrafordultam,és mélyen a szemébe néztem.

-Megvagy Choco.-suttogta,mire bólintottam egyet.

-Megvagyok.-kontráztam,majd szenvedélyesen megcsókoltam.

Jó érzés volt a karjaiban lenni, jó érzés volt tudni, hogy szeret és vigyáz Rám. Egyszerűen jó volt. Boldog voltam.

*****

-El kéne indulnunk, ha még éjszakára oda akarunk érni a hotelba.-mondtam Harry-nek,aki még este is bolond volt.

-Tudod ott van a mondatban az a "kéne" szó.-vigyorgott,de Én elég mérges fejet vághattam,mivel azonnal megenyhült.-Rendben,menjünk.

Megfogta a kezem,összekulcsolta az ujjainkat és vezetett. Már alig ár ember lézengett az utcákon.

-Úgy látom ez a Skócia elég egy kihalt hely.-jelentette ki,mire elnevettem magam.

-Persze. Mondja ezt egy világsztár,aki körül mindig annyian vannak.-vágtam vissza.

-Hé,nem bántjuk a sztárt.-emelte meg az orrát.

-És mi lesz,ha mégis?-kérdeztem visszafojtott mosollyal,de nem kaptam rá választ. Csendben élveztük egymás társaságát.

*****

-Hát itt vagyunk.-állt meg,Én pedig érdeklődve meredtem az épületre.

Elég nagy volt,kivilágított,rendesnek látszott.

Beléptünk,majd Harry odament a recepcióhoz,és nagyban beszélgetni kezdtek azzal a férfival,akivel beszélt telefonon. Pár perc múlva kulcsokat csörgetve tért vissza hozzám.

-Addig maradunk,ameddig csak akarunk.-mondta diadalittasan-Látod ilyenekre is jó ez a sztár élet.-kacsintott,majd elindult a lépcsőn.

Fejcsóválva utána eredtem. A helység előtt állva felnéztem a fehér ajtóra,amin a 69-es szám virított. Összevont szemöldökkel bámultam Harry-re,de Ő csak sunyin mosolygott.

Amint beléptünk a szobába,boldogság öntött el. A falak krémszínűek voltak,és rajtuk körbefuttattak egy kis virágos tapétát. A bútorok olajzöldben pompáztak,szintúgy a kanapé. Középen egy óriási franciaágy volt,amit gyönyörű selyem ágynemű takart a kíváncsi szemek elől. A parketta mogyoró barna volt,rajta fehér szőnyeggel. Lassan a fürdőbe sétáltam,amely hasonló stílusú volt. Olajzöld zuhanyzó,krém színű falak.

-Egész aranyos.-szólt végre Harry,mire elcsodálkoztam.

-Aranyos? Hiszen ez szinte már luxus.-mondtam,miközben a függönyöket kémleltem.

Mielőtt azonban választ kaptam volna,hirtelen meg akadt a szemem valamin.

Egy nagy doboz volt az ágy alatt. Most felmerül a kérdés,hogy miért is néztem be az ágy alá?! Igazából nem tudom,de minden új helyen ahová megyek,benézek. Talán az ott megbúvó szörnyektől félek,amit sokszor lelkiismeretnek nevezek.

-Mit találtál Kicsim?-jött oda Hazz, de nekem a "kicsim" szónál,gyorsabban vert a szívem. 

Mégis erőt vettem magamon és előhúztam a dobozt.

-Mi lehet ez?-kérdeztem suttogva,majd lassan kinyitottam.

Kuncogva vettem elő a harisnyakötőt és a tangát,amit benne találtam. 

-Hmm fekete csipke?! A kedvencem.-morogta,mire elkerekedett a szemem.

-Te vetted ugye?-kérdeztem,de már nem voltam biztos benne,előbbi megnyilvánulása miatt.

-Én nem.-szabadkozott.

-Hát akkor ki? 

-Az nem érdekes. Most az a legfontosabb,hogy öltözz át ebbe. Van egy meglepetésem számodra.-mondta.

Felkaptam a dobozt és bevonultam a fürdőbe. Azonban mindenképpen ki akartam deríteni,hogy kinek a keze van a dologban. Kétségbeesetten kerestem rajta valami jelet,vagy egy kis kártyát. De nem találtam semmit. Se kívül,se belül.

Elkezdtem levetkőzni,majd beültem a zuhany alá. Gondoltam kicsit megváratom,had szenvedjen. Hagytam,hogy a meleg vízcseppek átjárják testem minden porcikáját. Imádtam a vizet. Mindig jó hatással volt Rám és megnyugtatott. Abban a pár percben,amíg a hatása alatt voltam,szinte minden rosszat elfelejtettem. Holly-t,Louis-t,Dave-t,apát és a szörnyű emlékeket.

Fél óráig áztattam magamat,aztán elzártam a csapot,és magamra tekertem egy törölközőt. A vízpára felcsapódott a tükörre,így nem láthattam magam. Felkaptam a falatnyi ruhadarabokat,kifésültem a hajam és ki akartam lépni az ajtón. Azonban valamin megakadt a szemem.A tükörre,amit az előbb még forró pára borított,egy kis papír volt ragasztva. Odaléptem és érdeklődve olvasni kezdtem.

"Élvezzétek ki,amíg csak tudjátok. Biztos jól áll az a tanga,cica.

D."

Annyira tudtam. Annyira tudtam,hogy Ő volt. Dave küldte ezeket. Valamit tervez. Kezdtem rettegni Tőle.

Legszívesebben letéptem volna magamról a fehérneműt,de azért nem tettem,mert jól akartam érezni magamat.

Éreztem,hogy hamarosan minden megváltozik. Hogy minden más lesz. Rossz értelemben. Más lett a levegő is. Éreztem, hogy figyel. Látja minden egyes lépésemet. Mint egy gyilkos,aki csak arra vár,hogy lecsaphasson.

Elhessegettem az efféle gondolataim,és kilibbentem. Harry az ágyon ült,háttal,és egy kis dobozkát tartott maga előtt. Megálltam az ajtó takarásában és vártam.

-Hope. Azt szeretném,ha ez..azt akarom,hogy.....nem jó!-próbálkozott,mire Én halkan felnevettem,de Ő abban a pillanatban hátrafordult.

Szégyenlősen léptem ki az árnyékomból és elé álltam. 

-Csodálatos vagy.-állt fel,mire Én fülig pirultam.

Odajött,átölelt,majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Azonban,Én megállítottam.

-Mit akarsz Nekem mondani?-kérdeztem mosolyogva,mire Ő elővett egy dobozkát a háta mögül.

Jóval kisebb volt,mint az előző,de szebb is.

-Igazából nem tudom mit is mondjak Neked Hope. Talán egy szót. Tökéletes.-lehelte,majd átadta.

A kicsiny doboz egy papírrepülő alakú nyakláncot rejtett. Alig bírtam betelni a látványával.

Ő kivette,megfordított és a nyakamba akasztotta. Majd újabb puszikkal halmozott el.

Nyugodtan nyúltam a csodás ajándékom felé,amikor megakadt a kezem a másikon. A Hope nyakláncom. Nem vettem le azóta,mióta Louis Rám adta. 

-Mi a baj?-kérdezte két csók között Harry.

Nem válaszoltam,mire Ő aggódó tekintettel az ujjaim közé vett nyakláncra nézett.

*Harry*

Kis kezei között forgatta a másik nyakláncot. Láttam rajta,hogy nem tudja mi legyen. Nem tudja,hogy mit csináljon. Mélykék szemeiben láttam a kétségbeesés lángját. 

Muszáj volt lépnem. Megfogtam a láncot és egy könnyed mozdulattal levettem Róla. Kissé megrezzent,amikor érezte,hogy nincs ott,majd kérdőn fordult felém.

-Egyszer túl kell lépned.-magyaráztam,mire aprót bólintott.

Lassan közeledtem telt ajkihoz,majd az enyémet rányomtam. Csodásan csókolt. Lágyan,de éreztem a vadságot benne,ami csak kitörni készül. Nővel sohasem szeretkeztem még igazán. Mindig csak szex volt és más semmi. De most itt van ő,akinek nem tudnék fájdalmat okozni. 

-Biztos vagy benne?-kérdeztem az ágy felé közeledve.

Egy kicsit Rám nézett. Elgondolkodott. Hullámos barna haja vállára omlott,eltakarva ezzel melltartóját. A harisnyakötő nagyon-nagyon jól állt neki,kiemelte a vékony,formás combjait. Haját a füle mögé tűrte,majd újra Rám pillantott ezúttal magabiztosabban.

-A Tied vagyok Harold Edward Styles!-mondta ki.

Remélem,hogy tetszett. Nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel. Azt vettem észre,hogy mostanában teljesen máshogy írok. Komolyabban,érzékibben. Remélem látszik.:)

10 komi és 10 tetszik után következő!♥