44.rész

Sziasztok. Köszönöm a 11 komit. Remélem,hogy tényleg nem csinálok semmit rosszul. Imádok írni,szinte beleőrülnék,ha be kéne fejeznem.! Igazából Ti úgy tudtok boldoggá tenni,ha írtok véleményt,és ha boldogan olvassátok ezt a történetet. :)♥
*Hope*  (indítsátok be!)
-Már megszoktam,hogy csalódnom kell.-mondtam halkan.
-Annyira sajnálom. Az előbbi fiú nem Én voltam.-próbálta kimagyarázni magát.
-Hé,nem haragszom.-öleltem még szorosabban-Hogy is tudnék Rád mérges lenni?
-Köszönöm.-suttogta. Még mindig az esőben álltunk ölelkezve,amikor arca egyre jobban közelített az enyémhez. Tudtam mi következik.
Az ajkunk összeért. Talán egy tized másodperc volt az egész, de szörnyen éreztem magam.
-Miért csinálod ezt Te is?-motyogtam csukott szemmel.
-Hope. Később akartam elmondani,de már 12 éves korom óta szeretlek..-mondta ki,mire azonnal kipattantak a szemgolyóim.
-Tessék?
-Igen. Nagyon szégyellem,hogy így kellett megtudnod,de sajnos ez a helyzet. Megértem,sőt tudom,hogy nem kölcsönös,de jól esett megcsókolni.-szólt.
-Én ezt nem hiszem el.-potyogtak újra a könnyeim.-Hogy nézzek így Rád?
-Ahogy eddig. Vedd úgy,hogy ez a kis puszi meg sem történt.-ült le mellém,de Én nem bírtam ráemelni a tekintetem.
Pár percig csak néztem a lehulló eső cseppeket,majd hirtelen felálltam és befutottam. Ám amikor az ajtóhoz értem szinte belefutottam Zack-be.
Két nap alatt már egy-két jelet megtanultam,így megértettem,hogy mit szeretne mondani. Azt akarta,hogy menjek be,mert megfázok,és,hogy szóljak Dave-nek is.
-Bocsáss meg Zack,de nem bírok ránézni.-suttogtam,mire Ő elmosolyodott.
Éreztem, Neki elmondta Dave azt, hogy érez valamit irántam. Zack kifejezettem törődött Velem. Nagyon szeretetre méltó ember volt. Kihozott egy pokrócot,majd betakarta vele és leültetett maga mellé. Elővett egy lapot és egy tollat,majd sebesen írni kezdett. Miután végzett elém tolta.
"Elmeséled,hogy mi történt Veled?"-olvastam magamban. Vajon még hány embernek kell ugyanazt elmondanom?!
"Én már lassan fél éve kint laktam Londonba. Igazából Holly-val mentünk ki. Mikor elmentünk egy One Direction koncertre véletlenül ismerkedtem meg a fiúkkal. Louissal már akkor megtaláltuk a közös hangot. Aztán kezdtem beleszeretni. Ő is belém.
2 hét után járni kezdtünk,és nagyon boldog voltam Vele. Szinte mindennap miatta keltem fel. Később jött apám terrorja,de azt is átvészeltük. Legnagyobb meglepetésünkre Niall és Holly is összejöttek. Akkor nagyon boldog idők voltak számunkra. Akkor még nem sejtettem,hogy majd mennyi tragédiával kell szembenéznem. A "megcsalással" kezdődött. A régi barátom Daniel buliján voltunk. A lényeg,hogy megcsókolt Louis szeme láttára,aki persze teljesen begőzölt és nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez. Akkor felvágtam az ereimet. De persze Louis megmentett és minden rendeződött. Aztán ezután következett a szörnyűség. Meghalt Holly egy szerencsétlen balesetben. Aztán mint kiderült apám volt. Ő ölte meg. A saját édesapám! Miután elment,teljesen összetörtem. Szinte csak árnyékom voltam önmagamnak. Niall is ugyanígy érzett. De ezek után jött még egy rossz hír. Kiderült,hogy Harry is többet érez irántam. Méghozzá szerelmes belém! Ekkor telt be a pohár. Kigondoltam,.hogy feljelentem apámat. Meg is történt,majd ezután megírtam a búcsú levelet Louisnak és felhívtam Dave-t,aki persze azonnal befogadott. És hát most itt vagyok."-fejeztem be. Szinte majdnem leszakadt a kezem,a sok írástól. Teljesen abban a hitben voltam,hogy Zack elment. De nem. Ott ült Velem szemben és türelmesen várta, míg letettem a tollat. Odaraktam elé,a két oldalas regényemet,majd kibambultam az ablakon. Az eső cseppek nagyon megverték azt a fát,ami az ablak előtt áll. Nem értem,hogy bírják ki ezek a szegény növények. Az eső nagyon kegyetlen tud lenni.

A gondolataim nagyon elkalandoztak. Nem is vettem észre,hogy Zack most tényleg elment. Elmosolyodtam,amikor megláttam,hogy írt még egy-két sort.
"Elhiszem, hogy fáj. Benned van, és benned is marad, de csak addig, amíg meg nem érted, és el nem tudod engedni. Onnantól könnyebb lesz. De igen, még érezni fogod néha, fájni fog, de egyszer majd eljön annak is az ideje, amikor fájdalom nélkül tudsz azokra a sebekre nézni, amik most megölnek. Mosolyogva, mert pontosan fogod tudni, hogy melyik hova vitte el. Örülj neki, ha fáj. Megváltoztat, megerősít, bátrabbá tesz. Nem fogsz félni. Csak egyszer kell erőt venned magadon, onnantól menni fog. Aztán meg fogod tudni, hogy mindenen túl tudod tenni magad. Mindig."-mikor a végére értem már patakokban folytak a könnyeim. Tudtam,hogy megtaláltam azt az embert aki mindvégig mellettem fog állni. Zacket.

*Louis*

3.nap

Hogy mi van Velem? Szinte nem is élek. Azt érzem, hogy ragaszkodom hozzád. Ezt az is bizonyítja, hogy ebben a pillanatban is hiányzol. Nagyon,de nagyon. Te vagy az az ember, aki a legközelebb áll hozzám a világon. 3 nap múlva indulunk turnézni. Úgy terveztem,hogy Te is jössz velünk. Elmentél. Nem tudom,hogy merre vagy,és ez szörnyű. Egy kérdés kavarog bennem egy folytában. Miért? Miért kellett elmondania Harrynek,azt,hogy szeret Téged? Tudom,hogy ezért mentél el Hope.. Kérlek ne hagyj egyedül!

Louis

Ok nélkül bolyongtam egész nap a házban. Se Twitter,se Facebook. A rajongóink biztos,hogy mérgesek Rám,de most sehogy sem tudom rávenni magamat,hogy mosolyogjak. Egyedül vagyok. Egyedül maradtam.

-Louis.-érintette meg valaki a vállamat. Hátrapillantottam és megláttam Liamet.

-Szia.-töröltem le gyorsan a könnyeimet.

-Nem kell takargatnod. Láttam.-nézett Rám.-Kérlek Lou fejezd be!

-Most már Te is jössz,hogy beszólj?-kérdeztem idegesen.

-Nem. Én is túléltem egy szakítást. Csak azt szeretném,ha nem lennél ilyen depressziós. Hope-nak megvolt az oka,hogy elmenjen.-oktatott ki,és azt hiszem igaza volt.

-Tudom,de annyira nagyon hiányzik. Hiányzik,hogy nem ölelhetem át,nem csókolhatom meg,nem mondhatom neki,hogy szeretem.-soroltam.

-És azt érzed,hogy egyedül maradtál ugye?-kérdezte,mire bólogatni kezdtem.

-Tudod,Hope-val nagyon hasonlít a sorsunk. Az Én apám is teljesen pszichopata.-ismerte be. igen. Liam apja egy igazi állat. Az biztos.

-De mit tegyek,hogy el tudjam felejteni? Ha ez lehetséges..-mondtam neki.

-Reméltem,hogy megkérdezed. Nos,add csak ide azt a búcsúlevelet!-szólt,mire a kezébe nyomtam,ő pedig vadul olvasni kezdte. Pár perc múlva felém mutatta,Én pedig arra fordítottam a fejemet,amerre az ujjával mutatott.

"Felejts el,és turnézz,bulizz,csajozz,énekelj!"

Remélem,hogy ez most hosszabb lett! Sokat dolgoztam vele.:)♥ 10 komi és 10 tetszik után következő!!!!!!