46.rész

Sziasztok. Meghoztam a 46.részt! Elképesztő,hogy mennyien szeretitek,amit csinálok!:) Csak ámulok és bámulok,a sok szép komin,és az üzeneteken. Köszönöm.♥
Happy Directioners Day.

*Hope*
"Éreztél már úgy, mintha fuldokolnál?
Fuldoklasz, kapkodsz az éltető oxigén után, azonban nem vagy képes levegőt venni. Nem vagy képes lélegezni. Csak küzdesz, küzdesz és küzdesz. De nem vagy képes magadba szívni az oxigént. Haldokolsz. De mégsem halsz meg. Csak küzdesz, szenvedsz, de nem tudsz meghalni....
Csak szenvedni tudsz...
Minden érzékszerved kikapcsol. Nem hallasz, nem látsz, nem érzel.
Valami égetni kezdi belülről a testedet. Valami kínoz belülről és minden erőddel azon vagy, hogy kienged magadból. Hogy elordítsd magad, hogy távozzon a testedből ez az égető érzés.
A fájdalom...
De nem vagy rá képes. Nem tudsz üvölteni, nem tudsz zokogni. Semmire sem vagy képes. Csak érezni.
Nem tudod kiadni magadból a fájdalmat. Az csak emészt belülről és egyre jobban éget.."

*****

Nem bírtam megszólalni,csak ültem és bámultam a még mindig bekapcsolt állapotban lévő tv-re. Haragudtam rá. Úgy csináltam mintha az az átkozott készülék lenne a hibás. Lassan felemeltem a fejemet és magam mellé pillantottam,ahol Dave ült. Nem volt ott. Itt hagyott egyedül a fájdalommal.

Kellett még néhány perc vagy óra amíg fel tudtam dolgozni a hallottakat. Louis továbblépett. Miért? Talán azért,mert Én mondtam neki. Akkor meg mi bajom van? Azt hiszem csak fáj. Fáj,hogy ilyen könnyen túllépett rajtam. Az együtt töltött időkön,csókokon,öleléseken. Fáj,hogy már mással látom,főleg,hogy az a más Eleanor,akit mindketten gyűlöltünk. Fáj,hogy most Ő boldog,de Én összetörtem. Fáj,hogy csak egy megoldás van.

Lassan,de biztosan felkeltem a hideg parkettáról,és a fürdőbe indultam. Tudhatjátok,hogy mi következik most. Odaléptem a fürdőszoba szekrényhez és kivettem a pengét.

Igazából nem értettem,hogy az emberek miért vagdossák magukat. De mostanában, már rájöttem. Mert jobb, ha ott fáj, mintha belül. Sokáig még bele sem mertem gondolni, hogy egyszer majd Énis kipróbáljam, de eljött az ideje. Tudom, hogy semmi értelme és azt fogják gondolni róla, hogy nem vagyok normális, de nekem ez jó. Jólesik, ha érzem, hogy fáj. 

******

Már vagy fél órája voltam bent a fürdőbe, amikor hallottam,hogy Dave közeledik. Nem akartam, hogy meglássa mit csinálok, de egyszer így is-úgyis rájön. Ezért folytattam.

-Hope. Tudom,hogy mit művelsz. Kérlek gyere ki, nem akarlak így látni.-hallottam a hangját,az ajtó túlsó oldaláról. Azonnal felpattantam, és letöröltem a vért. Rutinból lehúztam a pulcsim karjának szárát,és kiléptem. Dave odajött és átölelt. Nem szólt semmit,csak ölelt.

-Miért jó ez Neked?-suttogta.

-Mert inkább itt fájjon,mint bent.-válaszoltam.

-Ezzel orvoshoz kéne fordulnod.-mondta,mire eltoltam magamtól.

-Na pont ezt akartam elkerülni. A legjobb barátom vagy,és dokihoz akarsz küldeni? Tudtam,hogy nem fogsz megérteni.-válaszoltam idegesen.

-Bocsánat,hogy megpróbállak megvédeni az összeomlástól.-vágott vissza.

-Hát azzal már elkéstél.-nevettem fel szomorúan,majd megfordultam és felültem az ablak párkányba.

*Harry*

Már 1 hete elment. 1 hete elment az a lány,akit mindennél jobban szerettem,és szeretek is. Még mindig bokszolok,de már az sem segít. Holnap európai turnéra megyünk,ami fél évig fog tartani. Mostanában minden este azt kívánom,bárcsak újra találkozhatnék Vele. Egyik nap,amint éppen szokásos tevékenységemet folytattam(csak ültem merengve),hirtelen csengettek. Mivel Liam és Niall nem voltak itthon,Zayn pedig fent aludt,ezért nekem kellett kinyitnom az ajtót. Amikor azonban megláttam, hogy ki áll az ajtó mögött, majdnem dührohamot kaptam. Eleanor és Louis. 

-Szia Harry. Képzeld kivel találkoztam!-újságolta örömmel Lou.

-Képzelem.-forgattam meg a szemeimet,majd "megöleltem" Eleanort.

-Sziia Harry. Úgy hiányoztál.-nyávogta.

Utálom az ilyen visítozós lányokat,akik csak azért szeretnek a fiúkkal lenni,mert híresek lesznek. Hát El pont ilyen. Nem értettem,hogy Louis miért hozta ide. Ám amikor megpuszilták egymást,akkor teljesen felment bennem a pumpa.

-Louis beszélhetnénk?-fogtam meg és elhúztam onnan.

-Hé haver! Ne rángass már! Mi a baj?-kérdezte.

-Hogy mi a baj? Az,hogy nemrég még teljesen depressziós voltál az miatt,hogy elment Hope. Most meg? Ideállítasz ezzel a kis ribanccal,akit mindig annyira utáltunk! Miért csinálod ezt?-mondtam a szemébe.

-Álljunk csak meg egy kicsit! Minek nevezted Te a barátnőmet? Ribancnak?-emelte fel a hangját,de Én teljesen leblokkoltam. Barátnő?

-Hahh. Tudtam,hogy jól tette Hope,hogy elment.-válaszoltam.

-Tudni akarod,hogy miért választottam El-t? Azért,mert teljesen megváltozott. Kedves,aranyos,jószívű lány lett. És nem hagyna el csak úgy.-szólt,mire Én akkorát csalódtam benne,hogy szerintem sohasem fogom neki ezt megbocsátani amit mondott.

-Régebben azt gondoltam,hogy Hope nem érdemel meg Téged. De most már tudom.-válaszoltam lenézően,majd otthagytam.

Azt terveztem,hogy mindenképpen kiderítem,hogy Hope hová szökött,ezért belopóztam Louis szobájába. Megkerestem a levelet,és többször is elolvastam. Miközben lázasan gondolkodtam,a nappaliból nyögéseket hallottam.

-Ez már szánalmas.-kiabáltam ki,majd folytattam az olvasást.

Pár másodperc múlva azonban Zayn jelent meg az ajtóban. Azonnal a hátam mögé rejtettem a levelet,és kérdőn fordultam felé.

-Kik ágytornáznak lent? Nem lehet aludni.-dühöngött.

-Louis és Eleanor.-válaszoltam szinte némán,de elég volt ahhoz,hogy meghallja.

Remélem,hogy tetszett manók!:) :* 10 komi és 15 tetszik után következő!