52.rész

Sziasztok Manók! 31 követő? El sem hiszem.:o Sajnálom,hogy két napja nem jelentkezem,de családi gondok voltak(na jó meg kiolvastam a Szent Johanna Gimi 8-at,de psszt♥) Az a lényeg,hogy most írtam Nektek egy részt! Remélem,hogy elég jó lett!:)

*Hope*
Reggel,amikor kinyitottam a szemem, Harry-t nem láttam sehol. Vajon ennyi volt? Itt hagyott? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejembe,amikor belépett az ajtón Ő. Göndör haja félig takarta az arcát,zöld szemei kiemelték férfias vonásait. A kezében tálca volt,tele mindenféle finomsággal.
*****
-Jó reggelt.-köszöntött egy puszival. Akkora kő esett le a szívemről,hogy szerintem még Ő is hallotta.
-Neked is.-mosolyogtam.-Te komolyan ágyba hoztad Nekem a reggelit?-nevettem fel.
 -Tudom,hogy szörnyen romantikus meg nyálas,de nem hagyhattam ki.-vigyorgott vörös fejjel,mire Én is elpirultam.
-Nagyon köszönöm.-vettem el,és enni kezdtem.
-Látom Te tényleg éhes vagy.-nevetett.
-Köszönd magadnak.-vágtam Rá.
-Burkolt célzás?-húzta fel a fél szemöldökét,mire egyetértőn bólogattam.
Miután megreggeliztem(kellett az energia),csak feküdtünk az ágyba egymás mellett és bámultunk. Bámultuk egymás arcát. Mit is mondhatnék Harry arcáról?
Gyönyörű. Tudom,hogy a fiúknál nem használatos ez a szó,de nem érdekel. Nekem ez az első gondolat,ami eszembe jut Róla. Ahogyan nézem a kissé hibás bőrét elmosolyodok. Mindig is utáltam magamon a pattanásokat. De Rajta? Így tökéletes.
-Min mosolyogsz?-kérdezte suttogva.
-Azon,hogy milyen szép a bőröd.-válaszoltam,mire Ő az arca elé kapta a kezét. Azonnal felkeltem és elhúztam onnan a karjait.
-Hé. Miért takarod el?-kérdeztem.
-Tudod mennyit gúnyolódtak az arcomon? Pattanásfejű,vörösképű..stb. Az általánosban szinte undorodtak Tőlem. Minden lány jó messze elkerült,a fiúk pedig csak kinevettek.-mesélte-De amikor bekerültem a One Direction-be ez megváltozott. Akik addig Rám se néztek,hirtelen mindenki a "barátom" volt. Szörnyű érzés.-fejezte be,Én pedig éreztem,hogy lefolyik egy könnycsepp az arcomon és Harry vállára pottyan.
-Hope. Miért Te sírsz,amikor Én mesélek magamról?-kérdezte mosolyogva.
-Mert ezek a dolgok nagyon mélyen érintenek. Engem is utáltak a suliba.-nevettem keserűen.
Ezek után egész nap a hotelba maradtunk és egymásnak meséltük a kínosnál-kínosabb sztorikat. Volt,hogy elpirultam,volt,hogy sírtam,volt,hogy nevettem. Egy szóval jól éreztem magam!
*Louis*
Elment. Elment a barátom. A legjobb barátom. Igen. Harry-ről beszélek.
*****
Miután meglátta,hogy visszamentem Eleanor-hoz,teljesen begőzölt. Felfutott a szobájába és bezárkózott.
Persze Én nem mentem utána. Miért tettem volna? Ő nem tudta elfogadni,hogy továbbléptem. Azt hajtogatta,hogy Engem már nem is érdekel Hope. Nagyon is érdekel! De Én sohasem voltam kitartó ember. Mindig könnyen feladtam. Így volt ekkor is. Meguntam a keresést,Eleanor pedig tálcán kínálta magát. Mit kellett volna tennem? Hagyjam ott egy olyan lány miatt,akiről azt sem tudom,hogy hol van?! Igen. Lefeküdtem Vele.
*visszatekintés*
-El megyek megnézem,hogy hol duzzog Harry.-keltem ki az ágyból.
-Oké,de siess vissza,bébi.válaszolt,mire Én kimentem.
Felsiettem az emeletre,de először az én szobámba mentem. Csodálkozva néztem körül. Az egyik fiók kihúzva,széttúrva. Odaléptem,és megláttam,hogy a búcsúlevél eltűnt. Gondoltam,hogy csakis Harry lehetett,ezért átmentem hozzá. Berontottam a szobájába,és már nyitottam a számat,hogy elüvöltsem magam,de megtorpantam. Nem ült az ágyon. Nem állt az ablakban. Nem volt a fürdőben sem. Nem volt a szobában!
-Harry! Hol vagy?-kiabáltam,mire valaki megállt mögöttem. Nem Ő volt. Biztos voltam benne.
-Elment.-hallottam a hangot. Megfordultam és Liam szemébe néztem.
-Tessék? Hova?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom,hogy hova. De azt tudom,hogy miért. Mert nem bírta ezt az egészet.-magyarázta,de belevágtam.
-Miattam?-kérdeztem motyogva.
-Miattad.-fejtette ki,mire lehajtottam a fejem.

-És mikor?-kérdeztem pár perc után.
-Elment előttetek,de Te és Eleanor nagyon elvoltatok egymással foglalva.-avatott be,mire nagyon ideges lettem.
-Most mégis mi lesz a turnéval? Ha? És a koncertekkel?-kiabáltam,mire Liam lenézően nézett Rám.
-Igaza volt Harrynek. Te tényleg szívtelen vagy!-mondta nyugodt hangon.
-Miért lennék az?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Észre sem veszed? Nem is érdekel az,hogy Harry mégis hol van,mit csinál,jól van-e?! Te csak a koncertekkel,a turnéval,meg ilyenekkel törődsz! De ami a legrosszabb,hogy csak magaddal foglalkozol!-vágta a fejemhez.
Annyira mérges lettem,hogy kivágtattam a szobából és otthagytam. Pedig tudtam,hogy teljesen igaza van. Mindenben.
*jelen*
"Az összes módszer közül, amelyet az ember kitalált, hogy rosszat tegyen saját magának, a legrosszabb a szeretet. Gyakran szenvedünk valaki miatt, aki nem szeret minket, valaki miatt, aki elhagyott minket vagy olyan valaki miatt, aki nem akar elhagyni minket."

Már 2 napja elment. Nélküle teljesen üresnek érzem magamat. Mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből. Azt hiszem most már kijelenthetem:-Két embert vesztettem el 1 hónap alatt.
*Harry*

Este már Hope aludt,amikor hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Amikor biztos voltam benne,hogy Hope nem ébredt fel,megnéztem. Egy üzenetem érkezett.

"Tudom,hogy barom voltam. Nagyon-nagyon hiányzol. Lou."

Nem gondolkodtam. Két szót írtam csupán.

"Ez van."
És ezzel be is volt fejezve a beszélgetés.
-Mi történt?-ült fel hirtelen Hope.
-Semmi.-nyugtattam meg.
-Akkor ki írt üzenetet?-nem adta fel.
-Louis volt,de lerendeztem.-mondtam,majd az arcát fürkésztem. Közömbös volt.
-Harry.-szólt-Énekelnél Nekem?-kérlelt.
-Persze.-simítottam meg az arcát,majd elkezdtem halkan énekelni.
It's in your lips and in your kiss

It's in your touch and your fingertips

And it's in all the things and other things

That make you who you are and your eyes irresistible.



Hát ennyi lett volna az 52.rész! Boldog Húsvétot minden kedves olvasómnak előre is!:) Még jelentkezem.
10 komi és 10 tetszik után következő!♥