53.rész

Sziasztok Drága Olvasóim! 

Mindennap boldogan írom Nektek ezt a blogot,ami mások szerint népszerű. Igazából Én ezt csak egy kis ötletből írtam,nem gondoltam volna,hogy 33 követője lesz!:o Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

*Hope*
Éjjel,amikor Louis üzent Harry-nek nagyon megijedtem. Próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet,ami sikerült. De belül szinte mardosott a fájdalom. Valamit még mindig érzek iránta. Nem tudom elfelejteni.
*****
-Jó reggelt, Choco.-hallottam meg a göndörke rekedtes hangját.
-Neked is.-nyitottam ki a szemem,mire Ő letámadott. Szinte úgy kapott az ajkaim után,mintha nem maradna életben nélkülük. Egy jó 5 perces csók csata után levegő hiány miatt elváltunk.
-Tudod mire gondoltam?-kérdezte hirtelen.
-Mire?
-Arra,hogy elmehetnénk egy jó skót buliba ma este.-mondta,mire felnevettem.
-Skót buli? Miért is ne?!-kiáltottam fel,majd felpattantam és ugrálni kezdtem az ágyon(!).
Végre felszabadult voltam,mosolyogtam és nevettem. Persze ott volt a levegőben a veszély,de egyikünk sem mondta ki. Nem mertük,vagy nem akartuk az már sohasem derül ki.
Pár percig még ugráltam össze-vissza,aztán fáradtan rogytam le Harry mellé.
-Gyere menjünk le a wellness részlegbe!-húztam fel,majd felkaptam a fürdőruhámat,két törölközőt és elindultunk.
*****
Nagyon jól esett a kikapcsolódás. Ketten voltunk az egész medencében,aminek nagyon örültünk.
Amikor mindketten csuromvizesen álldogáltunk,Én Harry nyaka köré fontam a kezeim,Ő pedig a derekamra csúsztatta a karjait.
-Kérdezhetek valamit?-suttogtam,mire bólintott.-Hogy bírtad nézni,ahogy Louis-sal vagyok?
-Alig bírtam. Szörnyű volt. Szörnyű volt,hogy nem foglalkoztál Velem. Szörnyű volt,hogy Rám sem nézel. Szörnyű volt,hogy tetszettél az első pillanattól fogva. Szörnyű volt,hogy Louis-t szereted. De az volt a legszörnyűbb,hogy Én mindvégig szerettelek.-fejezte be,Én pedig pislogás nélkül meredtem Rá.
-És Én ebből,hogy nem vettem észre semmit?-kérdeztem leginkább magamtól.
-Talán mert túlságosan is elvakított a szerelem.-válaszolt Harry.
-Lehet,hogy igazad van.-mondtam-Szóval,akkor azért jártál Taylorral,hogy féltékennyé tegyél?-kérdeztem furcsán.
-Lehet?-kérdezett vissza nevetve.
-Hát sajnos nem jött be. Sohasem voltam féltékeny Rá.-vallottam be,de elnevettem magam.
-Hé,ez nem vicces.-durcázott be,mire Én lenyomtam a víz alá.
-Ezt visszakapod Morgan!-kiabálta nevetve.
Nagyon sokat nevettünk,kiabáltunk,játszottunk. Úgy éreztem,hogy ez életem legboldogabb napja. De sajnos mégsem ez volt.
Amint visszaértünk a hotel szobába,bevonultam a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Miközben a meleg vízcseppek átjárták a bőrömet,nagyon sokat gondolkodtam. Sajnos eszembe jutott Louis. Eszembe jutott az első találkozásunk,az első csókunk,az első együttlét,az első vita,a megcsalás,és a szakítás.
Észre sem vettem,hogy az első könnycseppek már megjelentek az arcomon. Miért jut eszembe egyfolytában a múlt?
Az ember néha azt hiszi, hogy a múltnak üzenete van számára. Úgy véli, oda kell figyelnie rá, fülelnie kell a suttogására, hátra kell hajolnia, le kell guggolnia, hogy hallja a hangját kiszivárogni a földből, a holt helyekről. Az ember azt hiheti, hogy kaphat valamit a múlttól, vagy megérthet valamit a segítségével. De én tudom az igazságot(...). Tudom, hogy a múlt hátrafelé és lefelé húz; folyton arra ösztönzi az embert, hogy a szelet hallgassa, meg a fák összedörzsölődő ágait, mintha valami titkos beszédet akarna megfejteni, és összerakni a széttört darabokat. Reménytelen vállalkozás.

-Hope! Bent vagy még?-kopogott Harry az ajtón,mire azonnal kipattantam és magamra kaptam egy törölközőt.

-Igen,mindjárt megyek.-válaszoltam.

Egy fekete mini ruhát választottam az esti bulira. Felvettem,a hajamat hagytam a vállamra omolni,majd egy "láthatatlan" sminket tettem fel. Kiléptem az ajtón,de megálltam a tükör előtt.

"Ki lettél Te?"-kérdeztem magamtól.

-Nem tudom,hogy ki vagyok. Nem értem már. Csak nem akarok élni. Nem akarom ezt. Itt vagyok Harry-vel,aki miattam jött ide. És Én? Nem is szeretem.El kéne hagynom!-vallottam be magamnak suttogva,mire meghallottam valamit. Egy hangot.

-Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.-mondta. Ezer közül is felismerném. Holly volt. Tanácsot adott.

-Miért állsz itt?-jött mögém Harry hirtelen.

-Csak gondolkoztam.-motyogtam,majd megfordultam.

-Gyönyörű vagy!-csókolt meg,majd benyúlt a szoknyám alá.

Azonnal rácsaptam a karjára és megfogtam.

-El fogunk késni.-szóltam Rá.

-Rendben.-sóhajtott,majd kivezetett a szobából.

*Harry*

A régi barátom mesélt arról a helyről,ahová most megyünk bulizni. Azért is hoztam el Hope-t,mert látom rajta,hogy nagyon megviseli ez az egész Dave-dolog. Legszívesebben felrúgnám azt a barmot,de Hope fél tőlem. Nem akarom,hogy elhagyjon. Nagyon szeretem. Szeretem a haját,az arcát,a szemeit,a bőrét,a lábait. Egyszóval mindenét.

*****

Amikor leállítottam a motort kuncogva konstatáltam,hogy a barátnőm elaludt. Odahajoltam hozzá és megpusziltam. Persze azonnal felriadt és bevágta a fejét.

-Auu.-kiáltott fel.-Megjöttünk?-kérdezte álmos hangon.

-Igen.-szálltam ki,majd kinyitottam az ajtaját.

Kilépett,én megfogtam a kezét és elindultunk. Szép épület volt,óriási terasszal és bárokkal. Hope csak nyitott szájjal bámulta és csodálkozott.

-Komolyan ebbe fogunk mi bulizni?-mutatott Ránk.

Nem válaszoltam,mivel egy biztonsági őr megállított és a jegyeinket kérte. Én már régen megvettem őket,tehát nyugodtan adtam oda neki. Félbetépte,majd beengedett.

Amint beléptünk a függönyözött ajtón,már Én is csodálkoztam. Mindenhonnan lampionok,fehér anyagok lógtak alá, ezzel tökéletes Hawaii hangulatot varázsolva. Hope azonnal az italbárhoz ment és kért egy turmixot.
-Te mit iszol?-kérdezte elég hangosan,mivel különben semmit sem hallottunk volna a dübörgő zenétől.
-Vezetek.-emlékeztettem,mire elszomorodott.
Fél óra múlva már a parketten voltunk. Amit csináltunk nem nevezném táncnak,inkább olyan "csókcsatatáncnak" hívnám.

*Hope*
Egyszerűen tökéletes volt az a hely. Harry-vel végigtáncoltuk az estét.
Amikor már azt éreztem,hogy mindjárt elájulok,Harry fülébe "kiabáltam".
-Elmegyek valami italért.-tájékoztattam,mire Ő bólintott egyet.
Megfordultam és a bár felé vettem az irányt. Már majdnem odaértem,amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Óvatosan hátranéztem,de nem volt időm beazonosítani az illetőt,mivel újra megfordított.
Megfogta a csípőm és az ágyékához nyomta erőteljesen,majd mozgatni kezdte. Már azon voltam,hogy lekeverek neki egy nagy pofont,azonban egy hirtelen mozdulattal a fenekembe markolt,Én pedig felnyögtem.
Nem akartam tőle semmit,hiszen nem is ismertem,de nem tudtam ellenkezni. Befogta a számat és elhúzott a tánctérről.
-Harry!-üvöltöttem,de nem kaptam választ.

Remélem,hogy tetszett ez a rész is! Tudom,hogy kissé unalmas lett,de a következő biztos hogy nem lesz az!:) #szeretemazolvasoimat
10 komi és 10 tetszik után következő!♥