2.rész

Na manók,meghoztam a második részt.:*
*Holly*
Engem igenis érdekel a One Direction. Ezért amíg Hope elment fürdeni,Én vettem 2 jegyet a holnapi koncertre. És el fog jönni velem,ha tetszik neki,ha nem.!

***
-Jóreggelt Hope.!-keltem fel.
-Ajj,minek ébredsz fel mindig ilyen korán?-nézett rám.
-Nem is éberedek fel mindig..-duzzogtam.-Amúgy ma megyünk egy koncertre.-kezdtem bele.
-Milyen koncert?-kérdezte érdeklődve.
-Háát..tudod tegnap nézegetted a One Direction-t,és Én úgy gondoltam,hogy..-válaszoltam.
-Szó sem lehet róla!-vágott félbe.
-De miért Hope? Semmi bajod sem lesz tőlük.-mondtam.
-De Én nem akarok ilyen önimádók koncertjére menni.-jelentette ki.
-Ezt honnan tudod?-kérdeztem gúnyosan.
-Az ilyen énekesek mind azok.-válaszolt.
-De léccí,Én annyi mindent tettem érted,most az egyszer eljöhetnél velem.-váltottam könyörgőre.
-Najó,de csak a bociszemeid miatt.-legyintett,mire Én megöleltem.-Ne ölelgess,tudod,hogy nem szeretem.-bontakozott ki,majd kiment. Hát igen..nincs túl jó passzban.
A koncert este 6-kor kezdődik,de Én már 4-kor elkezdtem készülődni.
-Na mivan? Te leszel a műsorvezető?-lépett be a szobába,mire felnevettem.
-Neem. Csak szeretek időben felöltözni,nem mint egyesek.-néztem rá.
-Én kész vagyok. Minek öltözzek ki?!-mondta,de végülis igaza volt.
***
-Na készen vagy Hamupipőke?-gúnyolódott Hope.
-Nem vagy vicces..-néztem rá.
-De szerintem igen.-vigyorgott.
-Oké,ha kiröhögted magad,akkor induljunk!-léptem ki az ajtón.
-Jövöök!-kiáltott fel,majd kiszáguldott.
Mivel sétáltunk ezért kb.10 perc alatt értünk oda,de már akkora sor állt az ajtó előtt,hogy leesett az állunk.
*Hope*
Nem elég,hogy Holly elrángatott erre a koncertre,de még ki kell várnunk 1000 embert. Örülök.
***
Amikor végre valahára bejutottunk,Én beálltam a színpad mellé,a barátnőm pedig eltűnt valahol.
Hirtelen minden elsötétült,és kilépett öt fiú a színpadra. A lányok annyira sikítottak,azthittem,hogy megsüketülök. Ekkor megszólalt az egyik és mindenki elcsöndesedett.
-Hello London!-kiabálta a göndör hajú fiú. Erre megint sikítás.
-Hogy érzitek magatokat? Van nálatok répa?-kérdezte a másik.
Hogy kérdezhet valaki olyat,hogy van-e nálunk répa?! Na mindegy,a lényeg,hogy elkezdtek énekelni. A zenéjük nem volt rossz,egy-két szám még tetszett is. Aztán következett a rémálom..
-Na most kiválasztunk egy lányt,aki feljön a színpadra és mi CSAK neki elénekeljük a Little Thingset.-mondta a fekete hajú. Az Én gondolataim kicsit elkalandoztak,mikor egy kezet láttam magam előtt és a répás fiút.
-Gyere.!-mondta. Hm,nem is olyan ronda,mint gondoltam.Úristen miket beszélek!! Nem mehetek fel a színpadra,hisz nem szeretem őket. De Én hülye,mégis odanyújtottam a kezem és hagytam,hogy felhúzzon a színpadra. Oda vezetett a többiekhez,akik sorban végigöleltek,aztán elkezdtek énekelni.
Amikor az Ő részéhez ért a dal,egész végig a szemembe nézett.
Már kezdett elegem lenni,de amikor a göndörke a fülembe súgta,hogy találkozzunk,akkor betelt a pohár.
Odaléptem a répásfiúhoz és a dal közbe(!) odahajoltam hozzá:-Én nem ide való vagyok,sajnálom. Majd azzal a lendülettel leugrottam a színpadról és kifutottam. Még egyszer visszapillantottam és láttam,hogy szomorúan lehajtotta a fejét.

Már elég késő volt,és nem is tudtam a hazavezető utat,ezért leültem a fal mellé és bámultam magam elé.
Azon gondolkoztam,hogy ezek a fiúk milyen szerencsések.. Híresek és bármikor megkaphatnának akár 100 lányt is. Csak az Én életem ilyen szerencsétlen?! Ezen elsírtam magam,amikor valaki leguggolt mellém.
Óvatosan oldalra néztem és olyat láttam,hogy elkerekedett a szemem.

Remélem,hogy tetszik..♥