1.rész

 Na manók meghoztam a részt.:* <3
*Hope*
Ez is egy átlagos szeptemberi nap lett volna..
-Kelj fel Kicsim!-hallottam meg anya hangját.
-Jólvan na! De miért is?-nyitottam ki a szemem.
-Mert ma költöztök Londonba.-válaszolt.
-Basszus tényleg.! Itt van már Holly?-kérdeztem.
Ebben a pillanatban lépett be az ajtón a lány.
-Na akkor Én nem is zavarok. Pakoljatok!-ment ki any.
***
-Én még mindig nem hiszem el,hogy Londonba fogunk lakni..-tűnődött Holly.
-Én meg igen.Na gyere menjünk,mert még ki kell jutni a reptérre.-húztam magam után.
-ANYAA! Készen vagyunk!-kiabáltam,majd "könnyes" búcsút vettem tőle és elindultunk. Vonattal.
Anyával sosem volt annyira jó viszonyom...apával meg főleg nem. Miután kiderült,hogy megcsalta anyát és,hogy csak kihasználta,az életem teljesen tönkrement. A szüleim elváltak,de apa nem fogta fel,ezért sokszor Én(?) voltam a hibás. Megvert. Sokszor. De aztán végre elköltözött valahová..
Akkoriban teljesen a padlón voltam és depressziós lettem..
Még mindig látszanak a vágások,de már abbahagytam.

Egy óra múlva már a repülőn csücsültünk. Egy csapat lány visongva vonult el mellettünk,mire Én megforgattam a szemeim. Utáltam az ilyeneket.
-Úristeen! Londonban vannak.! El sem hiszem,hogy találkozom a One Directionnal.!-visított az egyik,mire a másik majdnem elájult. El nem tudtam képzelni,hogy kiről beszélnek,ezért Holly-hoz fordultam.
-Te Holly! Hallottál már a One Directionról?-kérdeztem.
-Igen.Valami Brit fiúcsapat,és elvileg nagyon helyesek.-válaszolt.
-Na mégtöbb nyálgép örülök..-motyogtam.
Még egy kicsit gondolkoztam,aztán kinéztem az ablakon és elbambultam.
-Megérkeztünk Hope! Kelj fel.-rázta meg a vállam Holly.
-Kelek máár.-nyafogtam egy sort.
Pár perc múlva megérkeztünk,majd előkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit.
Egy kis házat vettünk meg,az Oxford Street-en. Abban volt más,hogy fekete volt. Tetszett,mert tükrözte a személyiségemet.

Miután nagy nehezen lepakoltunk és berendezkedtünk,már este volt. Megcsörrent a mobilom,amit azonnal felkaptam.
-Szia anya!-szóltam bele.-Igen ideértünk,jól,igen,nem,igen,igen,Én is szeretlek szia!-tettem le fél perc múlva.
Azthiszem Holly is ugyanígy tett,mert szinte egyszerre nevettük el magunkat.
-Najó felnézek a netre.-mondtam már angolul,mert megígértük egymásnak,hogy csak angolul beszélünk.-Képzeld itt írja,hogy holnap lesz ez a One Direction koncert itt Londonban. " A fiúk most 4 hónapig itthon maradnak."-olvastam fel.
-Kíváncsi vagyok ezekre.-jött oda Holly.
-Én meg nem.-csuktam le a gépem.-Elmentem fürdeni oké?
-Oké.
Mindenfajta kétely nélkül feküdtem le,azzal a gondolattal,hogy "Na holnap lesz az első napom Londonban."Pedig nem is sejtettem,hogy mi vár rám..