58.rész

Sziasztok.

Nem, nem nyelt el a Föld és nem is tűntem el,egyszerűen csak nem volt időm írni. Én nem értem,hogy általánosba minek ennyit tanulni?! Szinte az egész hetem magolással telik. :c ÚGY DÖNTÖTTEM,HOGY NEM LESZ KOMI ÉS TETSZIK HATÁR,MIVEL AZ AKINEK TETSZIK ÚGYIS KOMIZIK. Na,de most írtam Nektek egy részt,mivel már nagyon régen nem jelentkeztem. Remélem,azért nem haragszotok.♥

*Louis*

Őrült sebességgel hajtottam az utakon. De nem érdekelt semmi és senki,csak Hope. Igaza volt Harry-nek. Nem hagyhatom,hogy elmenjen az egyetlen igaz szerelmem. Főleg nem egy olyan alakkal,mint Dave.

Nemtudom meghatározni,hogy mit is érzek Hope iránt. Azt hiszem,egyszerű szerelemnél többet. Szerelmes vagyok a hajába. Szerelmes vagyok a szemébe. Szerelmes vagyok a bőrébe. Szerelmes vagyok a lábaiba. Szerelmes vagyok minden porcikájába,de a legjobban a lelkét szeretem.

*****

Másfél óra alatt értem oda a repülőtérhez. Amint kiszálltam a kocsiból,elöntött a félelem. Mi lesz,ha elküldd? Ha visszautasít? Ha elmegy?

Ezekkel a gondolatokkal húztam a fejemre a csuklyát,majd elindultam. Lövésem sem volt,hogy merre keressem,ezért csak céltalanul bolyongtam a tömegben. Valahogy éreztem,hogy a mi történetünknek hamarosan vége szakad. Csak azt nem tudtam,hogy mikor. 

Hirtelen megláttam Őt. Gyönyörű barna haja lazán omlott a vállára,mélykék szemei pedig kíváncsian vizslatták a repteret. Oda akartam rohanni hozzá,átölelni,megcsókolni,de a lábaim nem mozdultak. Ekkor Rám nézett és ő is megállt. Mindketten egymást bámultuk 10 méter távolsággal magunk közt. Ám hirtelen valaki előlépett Hope háta mögül és átkarolta Őt. Akkora mérhetetlen düh öntött el,hogy egyszerűen majdnem felrobbantam. Amikor azonban Hope lefejtette Dave kezét magáról és felém indult,megkönnyebbültem.

-Louis? Te mégis mit csinálsz itt?-állt meg előttem.

-Én..csak...eljöttem utánad!-nyögtem ki,mire elkerekedett a szeme.

-De hát,miért?-kérdezte kis szünet után. Már előre tudtam,hogy ezt a kérdést fel fogja tenni,ezért elterveztem a válaszomat.

-Nézd Hope. Én megpróbáltam túllépni Rajtad. Visszafogadtam Eleanor-t. Lefeküdtem Vele,ország-világnak elmondtam,hogy újra együtt vagyunk,Ő pedig azt gondolta,hogy szeretem. De nem, Hope. Én teljes szívemből Téged szeretlek,és most már tudom,hogy mióta. Amióta megpillantottalak. Egyszerűen elraboltad a szívem minden kis darabját,és magadnál tartod mindaddig,amíg nem vagyok Veled. Ezért jöttem ide,hogy megkérjelek,gyere vissza hozzám. Kérlek.-fejeztem be monológomat,majd kifújtam az eddig,tüdőmben lévő "szerelmes" levegőt. Az arcán először a döbbenetet láttam,majd a megbánást, végül ugyanazt a pillantást,ahogy elsőként Rám nézett.
-Nem is tudom, hogy mit mondjak most, Louis. Én ugyanígy gondolom a Harry-s dolgot. Nem szerettem sohasem,sőt. Ő sem érzett irántam semmit,csak éjszakára voltam jó Neki. Én csak Téged szeretlek.-mondta ki,mire hitetlenül elmosolyodtam, és felé indultam. Nem érdekelt, hogy éppen egy reptéren vagyunk,az sem, hogy több száz ember végig fogja nézni a csókunkat,csak megfogtam,magamhoz rántottam és a számat,ajkaira tapasztottam.
Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.
Mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól,két kezem közé vettem az arcát és a homlokának döntöttem,az enyémet.
-Tehát visszajössz?-kérdeztem. Ő mélyen belenézett a szemembe,és pislogott egyet. Tudtam,hogy ez mit jelent. Elengedtem,lecsúsztattam a kezem,és rákulcsoltam az ujjaira az enyémeket.
-Várj,a csomagjaim!-kapott a fejéhez,majd visszafutott. Túlságosan is furcsa volt Nekem,hogy Dave eltűnt. Türelmetlenül néztem körül,de nem láttam senkit. Mikor visszajött Hope sietős léptekkel vezettem ki a tömegből.
*Hope*

Lehajtott fejjel szálltam ki az autóból,majd ugyanígy lépkedtem a repülőtér felé. Nagyon féltem attól,hogy Dave bántani fog,de már nem tehettem semmit. Amint beléptünk az óriási épületbe kíváncsian néztem körbe. Már nagyon rég utaztam repülőn,így teljesen elfelejtettem,milyen. Nagyon sok ember sétált,sietett vagy épp rohant. Sokszor gondolkozom azon,hogy az emberek mi után rohannak annyira?! Talán a szabadság után,vagy a szerelem hajtja őket? De lehet,hogy egyszerűen csak a repülő után.
Hirtelen olyan különleges érzésem támadt,mintha valaki figyelne. Sokszor érzem ezt,de most kivételesen nagyon erős volt. Ezért lassan körbenéztem,de senkinek sem volt arra ideje,hogy engem bámuljon. Már éppen indulni akartam előre,amikor visszakaptam a fejem. Ő az. De nem lehet! Hiszen Ő Londonba van,Én pedig....de mégis! Louis állt Tőlem 10 méterre,és csak figyelt. Nem beszélt,nem mutogatott,nem rohant oda hozzám,csak figyelt engem. Én is megtorpantam és rámeredtem. Eddig nagyon sok érzés kavargott bennem,de amint megláttam,minden kitisztult. Szerelmes vagyok belé. Hogyan is gondoltam,hogy elmegyek? Nem bírtam volna ki. Talán egy ideig még ellettem volna,de végül összetörök. Ez az élet rendje nem? Megtetszik valaki,beleszeretünk,megkapjuk és végül elveszítjük. Most felcsillant a remény,hogy talán a miénk mégsem ilyen lesz. Már éppen megindultam volna felé,de hirtelen két kezet éreztem a derekamon,ami erősen szorított magához. Dave. Ránéztem Louis-ra,akiről a düh volt leolvasható. Tudtam,hogy Dave csak féltékennyé akarta tenni,ezért gyorsan kibújtam a szorításából és Louis felé mentem.
-Louis? Te mégis mit csinálsz itt?-kérdeztem Tőle,mikor elé értem.
-Én..csak...eljöttem utánad!-nyögte ki lassan. Nagyon-nagyon meglepődtem a válaszán. Tehát még szeret? Nem felejtett el? Kis szünet után végre Én is megszólaltam.
-De hát,miért?

-Nézd Hope. Én megpróbáltam túllépni Rajtad. Visszafogadtam Eleanor-t. Lefeküdtem Vele,ország-világnak elmondtam,hogy újra együtt vagyunk,Ő pedig azt gondolta,hogy szeretem. De nem, Hope. Én teljes szívemből Téged szeretlek,és most már tudom,hogy mióta. Amióta megpillantottalak. Egyszerűen elraboltad a szívem minden kis darabját,és magadnál tartod mindaddig,amíg nem vagyok Veled. Ezért jöttem ide,hogy megkérjelek,gyere vissza hozzám. Kérlek.-miután befejezte,nem fogtam fel a szavait. Louis Tomlinson szerelmes lenne belém? Hope Morgan-be? De miért? Hiszen nem vagyok sztár,sőt még híres sem. Csak egy átlagos lány. De valamiért,valamilyen okból kifolyólag éreztem,hogy most nem hazudik,hanem igazat beszél. Végül elmondtam Neki a saját érzéseimet is.
-Nem is tudom, hogy mit mondjak most, Louis. Én ugyanígy gondolom a Harry-s dolgot. Nem szerettem sohasem,sőt. Ő sem érzett irántam semmit,csak éjszakára voltam jó Neki. Én csak Téged szeretlek.-tettem pontot a végére. Ekkor már gondoltam,hogy mi fog történni. A fiú elindul a lány felé,mire Ő is megindul a fiú felé,találkoznak,majd csókban forrnak össze. Szerintetek így lett? Hát persze.
Sok-sok idő múlva,mikor leváltunk egymástól,feltette azt a kérdést,amit vártam.
-Tehát visszajössz?
Nem válaszoltam,csak pislantottam egy mélyet. És igen. Tudta,hogy mit jelentett ez. Megfogta a kezem,majd kifelé indultunk,amikor megtorpantam.

-Várj,a csomagjaim!-fordultam meg,majd visszarohantam a cuccaimhoz. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a mosolygást,annyira boldog voltam. Még az sem tűnt fel,hogy Louis kissé idegesen vezetett ki a tömegből.
-Hova-hova?-kérdezte fennhangon valaki a hátunk mögött,mire mindketten megperdültünk.

Sajnálom,ha csalódást okoztam ezzel a résszel,de most ennyi. Hamarosan jelentkezem.xx

57.rész+ 3.díjam.

Sziasztok Manók!

Gondolom,már láttátok,hogy hamarosan VÉGE lesz ennek a blognak. Csak,hogy tudjátok nem büszkeségből csinálom így. Hanem,mert ennek így kell lennie. Nem látok benne többet. Sajnálom.

De a jó hír,hogy már el is kezdtem az ÚJ BLOGOMAT! Amit itt találtok,ha érdekel: KATT.

Megkaptam a 3.díjamat,aminek szintén nagyon-nagyon örülök,és köszönök solya1999-nek.!

Szabályok:




1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

11 dolog rólam:

-Egy kicsit mindig kilógtam a többiek közül.

-Szeretem az olyan ruhákat,amit rajtam kívül senki sem venne fel.

-Többet érzek a fiúk iránt,mint átlagos rajongás.

-Imádom a banánt.

-"Őrült" vagyok. (mások szerint)

-Harry a legjobb fiúbarátom. (és Louis,Zayn,Niall és Liam is!)

-Nincs testvérem.

-Minden másodpercben azt várom,mikor tudok eljutni egy One Direction koncertre.

-Nekem az az EGYIK legnagyobb álmom,hogy megölelhessem őket!

-Rikító kék szemeim vannak.

-Modell szeretnék lenni.

Válasz 11 kérdésre:

Van tesód?-nincs.


Szeretsz írni?-imádok.


Mióta blogolsz?-kb.7 hónapja.


Általában mennyi órát töltesz el írással?-1.5


Volt már olyan helyzetben hogy valamelyik órán gondolkoztál a blogod folytatásán és fullra elbambultál?-igenigenigen.


Van háziállatod?-sajnos nincs.


Ki a kedvenc tagod?-nincs. Mind az öt fiú iránt valami leírhatatlan dolgot érzek.


Szereted a Family Guy-t?-nem.


Hova szeretnél eljutni?-London,Párizs.


Voltál már szerelmes?-2-szer talán.


Elmennél Csernobilba az atomkatasztrófa színhelyére?-igen,nagyon érdekelnek az ilyen dolgok.

11 kérdés Tőlem:

Milyen telefonod van?

Le tudod írni,hogy mit érzel a fiúk iránt?

Mit gondolsz a "barátnőkről"?

Mit jelent Neked az írás?

Szerelmes vagy?

Mielőtt elalszol,mi az utolsó gondolatod?

Milyen tanuló vagy?

Mi a hobbid(az íráson kívül)?

Kedvenc gyertyaillat?

Mi a legnagyobb álmod?

Mit gondolsz a blogomról?

Mi a mottód?

Küldd tovább 11 blognak!

Egynek tudom csak,de Neki szívből.♥

1. Fruzsi.




Akkor itt az új rész:

*Hope*

Mikor beültem a járműbe,olyan érzésem volt,mintha kitépték volna a szívemet a helyéről. Szavakkal nem tudom elmondani,hogy pontosan mi volt benne,de szörnyű volt.

-Tudtam,hogy jól döntesz, kislány.-szólt hozzám azonnal Dave.

-Nem miattad döntöttem így! Különben is. Nem vagyok kislány!-förmedtem Rá.

-Dehogynem.-mondta,majd megpróbált megpuszilni,de eltoltam.

-Dave! én nem azért megyek Veled,mert szeretnék,hanem,mert muszáj. Mégis,hogy gondolhattam,hogy majd Harry Styles-sal fogok járni? Egyrészt Nekem az a fajta felhajtás,ami körülöttük van,nem bírnám,másrészt, nem is szeretett.-hadartam.

-Persze-persze.-válaszolt gúnyosan.

Nem tehettem mást,mint,hogy az ablak felé fordulva bámultam ki. A repülőtér elég messze volt a várostól,ezért minimum 2 óra az út. Ahogy néztem a tájat,észrevettem,hogy nagyon hasonlít a szívemre. Hideg,ködös és szinte üres. Senki nem járt errefelé,ezért nagyon kísérteties hangulatom volt.

Bár Én sohasem voltam az a félős fajta lány,most eléggé megijedtem. Mellettem egy veszélyes férfi(!),kint pedig egy ember se. 

-Mégis hol fogok lakni?-kérdeztem hirtelen felindulásból.

Dave egy pillanatra levette a szemét az útról és Rám nézett,majd gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Nálam,cica.-adta a választ,mire felháborodtam.

-Mi az,hogy Nálad? Erről nem volt szó!-emeltem fel a hangom,de a mondatom végét már csak suttogtam.

-Most már van róla szó! Ha Én azt akarom,hogy nálam legyél,akkor nálam is leszel!-kiabált,mire annyira féltem,hogy kezem-lábam remegett. Összehúztam magam és újra kinéztem. Nincs mese. Nem tehettem semmit. A hatása alatt voltam.

*Louis*

Nem gondoltam volna,hogy Harry egyszer is visszatér. Én már abban a hitben voltam,hogy felbomlunk és kész. Most mondhatnám azt,hogy nagyon haragszom Hazz-ra,de igazából sohasem voltam Rá mérges. Tudom,hogy milyen ez.

"Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla."

Amikor azonban Harry felhívott,hogy visszajönne,nagy kő esett le a szívemről. Próbáltam hideg lenni Vele,de amennyire Ő ismer,tudni fogja,hogy csak játszottam a sértődöttet.

*****

Ma egész nap csak a Direction-házban lézengtem. Nem találtam a helyemet.

-Hé,haver! Mi a baj?-kérdezte Zayn reggel.

-Semmi.-mosolyogtam Rá. Nekik egyáltalán nem szóltam róla,hogy Harry bármelyik percben betoppanhat. Ezt egyedül akartam lerendezni.

Délután mindenki elment. Zayn Perrie-hez,Liam Danielle-hez,Niall pedig a Nando's-ba. Én csak a TV-t bámultam és pizzát ettem. Már majdnem elaludtam,amikor hirtelen csengettek. Felpattantam és odafutottam az ajtóhoz. Kinyitottam,de egy olyan személy állt ott,akire akkor semmiképp sem számítottam. Harry. Egy pillanatig tétovázott,majd a nyakamba borult.

-Louis!-mondta. Én erőtlenül megütögettem a hátát,majd eltoltam magamtól. Láttam a szemében,hogy most azt gondolja,már nem számít nekem. Majdnem sírt.

-Gyere be.-invitáltam.

Beléptünk,Harry nem nézett semerre sem,csak leült a megszokott helyére. Üvöltött Róla,hogy nagyon sok mindent akar kérdezni,csak nem mer.

-Hallgatlak.-adtam meg a kezdő lökést.

Ekkor sóhajtott egy nagyot és belekezdett.

-Louis kérlek ne legyél ilyen Velem. Tudom,hogy nagyon hülye voltam és nem gondolkodtam,de Én azt gondoltam,hogy nekem Ő az igazi. Teljesen azt hittem. Ezért mentem utána. Hisz' tudod,hogy van ez. Ha valakit szeretünk,akkor nem hagyjuk elmenni. Te sohasem voltál még így?-kérdezte,de mivel nem válaszoltam,folytatta-De kiderült,hogy egyáltalán nem vagyunk egymáshoz valók. Ő érzelmeket akart,Én pedig...hát...tudod..csak szexet. Persze szakított Velem és elment. Azt hiszi,hogy nem tudom,hová. De Én biztos vagyok benne,hogy visszamegy Magyarországra. Ezzel még nem is lenne akkora nagy baj. Ha egyedül menne! De ott van Vele az a pszichopata Dave is. De nem is akarlak untatni. A kérdésem pedig az,hogy megtudsz Nekem bocsátani?-fejezte be halkan. Már akkor biztos voltam benne,hogy mit fogok tenni,de csak egy szót nyögtem ki.

-Hiányoztál.-meredtem szigorúan magam elé. Ám nem sokáig,mivel Harry felpattant és szinte Rám ugrott(?).
-Annyira nagyon sajnálom.-hajtogatta,miközben úgy álltunk ott mint régen. Két fiú,akik megtalálták egymásban önmagukat.
"Egyes emberek szerint Larry Stylinson kitaláció. Larry Stylinson egy érzés amit nem várhatok el minden embertől,hogy megértse.Nem is várom,viszont azok akik megvetik,azok magukra vessenek mivel senki sem érezheti át azt amit mi."

*****

-És hogy állsz Eleanor-ral?-kérdezte. Már ketten ültünk a kanapé,chipset szorongatva és egymást átölelve. 

-Szakítottam Vele,Harry.-mondtam egyhangúan. Ekkor beállt a csend. Nem volt kínos,mert éreztem,hogy Hazz gondolkodik. Pár másodperc után megszólalt.

-Te még mindig szereted.-nézett Rám,mire megráztam a fejem.

-Dehogyis!-rivalltam Rá.

-Rendben,de ezt most mondd az én szemembe is.-mondta nyugodtan. Csak nyeltem egy nagyot,és belenéztem a szemeibe. Egyszerűen nem tudtam megtenni. Vajon,hogy lehet ekkora varázs egy szempárnak? Nem lehet belehazudni.

-Azthiszem még mindig szeretem.-mondtam végre,majd lehajtottam a fejem. Harry megcsóválta göndör haját és ciccegett egyet.

-És nem mész utána?-villantotta ki a mosolyát,mire elképedtem.

-Mi? Hiszen kb.2 óra az út. Másrészt pedig miért mennék utána? Úgysem jönne vissza.-soroltam.

-Biztos vagyok benne,hogy visszajönne. De Te tudod.-felelte.

Felállt,majd elindult a szobája felé,de félúton visszafordult.

-A másik kérdésem pedig az lett volna,hogy ugye nem akartatok Engem lecserélni?-kérdezte fájdalmas arccal,mire felnevettem.

-Téged? Soha.-jelentettem ki. Ő pedig büszkén tovább sétált.ű

Ekkor gondolkodtam el. Hope. Most elmegy és talán soha többé nem látom. Más lány pedig rajta kívül sosem kéne. Ekkor felpattantam,kirohantam az előszobába és őrült sebességgel kezdtem öltözni.

Pár pillanat múlva felnéztem,de csak Harry vigyorgó fejével találtam szembe magam.

-Látod. Mindig a szerelem győz.-mondta,mire átöleltem.

-Igen.-suttogtam,majd kiléptem az ajtón. Odafutottam a kocsihoz,beültem és már úton is voltam.

Nem hagyhatom,hogy elmenjen!

Sajnálom,hogy megint ilyen rövid lett,de nagyon fáradt vagyok. Holnap megpróbálok írni,de tanulnom kell,mivel vasárnap táncverseny..:) 10 komi és 10 tetszik után hamarosan következő!♥

FONTOS!

Sziasztok Manók!
Sajnálom,hogy már 2 napja nem jelentkeztem,de van okom rá. Ugyanis nagyon sokat gondolkodtam erről a blogról. Végülis arra jutottam,hogy már csak pár részt fogok írni. Én tényleg nagyon-nagyon sajnálom,de már nem látok ennél több fantáziát ebben a történetben. Lehet,hogy most sokan elítéltek és hazugnak tartatok,amiért megígértem,hogy hosszú lesz,de Én már eldöntöttem. Maximum még 7 rész lesz,de annál nem több! Viszont van egy jó hírem számotokra!!! HAMAROSAN ÚJ BLOGGAL FOGOK JELENTKEZNI.
Remélem,azért még marad egy kis helyem a szívetekben,mert nekem Ti mindig nagyon sokat jelentettetek és fogtok is ezután!
Ui. Hétvégén új rész.:)
Puszi. Xx

56.rész

Sziasztok Drága Olvasóim.

Először is egy kéréssel fordulok hozzátok. Tegnap nyitottam egy oldalt Facebookon. Nagyon szeretném,ha likeolnátok. Itt is van------> KATT ÉS LIKE.♥

Na,de nem is húzom tovább az időt,itt az új rész,sokat dolgoztam vele.:)

*Harry*

Vége. Ez az egy szó járt körbe-körbe a fejemben. Nem hiszem el,hogy elment és itthagyott. De amiket mondott,mind igaz volt. Csak még magamnak is féltem bevallani. De ez így van. Tényleg nem tudok szeretni.

*****

Hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonomat és tárcsáztam a jól ismert számot. Félve emeltem a fülemhez. Már azt hittem,hogy nem veszi fel,amikor mégis beleszólt.

-Igen?-kérdezte egy álmos,fáradt hang.

-Szia..Louis. Harry vagyok.-mondtam erőtlenül.

Ekkor hallottam egy óriási huppanást,majd egy felszisszenést. Biztos vagyok benne,hogy leesett az ágyról. Majdnem elnevettem magam,de mégis sikerült komoly maradnom.

-Jól vagy?-kérdeztem.

-Igen persze.-válaszolt,de szinte láttam a lelki szemeim előtt,ahogyan a hátsó felét simogatja. Ezen megint nagyon jól szórakoztam VOLNA,ha nem éppen a régi legjobb barátommal beszélnék.

-Louis. Tudom,hogy barom voltam. Tudom,hogy otthagytam a bandát egy lány miatt,akit nem is szerettem. Tudom,hogy most nagyon haragszol,de kérlek próbálj megbocsájtani.-hadartam le egy szuszra,majd vártam. De nem válaszoltak rá. Beállt a kínos csend. Aztán végre megszólalt.

-Ő hol van?-kérdezte fojtott hangon. Tudtam,kire gondol.

-Elment Louis. Azt nemtudom,hogy hová,de elment. És nem akar visszajönni.-közöltem száraz hangon.

-És Te? Visszajössz?-tudakolta. 

-Ha visszavesztek..-motyogtam,de Ő belevágott a szavamba.

-Harry Styles nélkül nem One Direction,a One Direction.-mondta,óriási kő esett le a szívemről, a megkönnyebüléstől.

-Köszönöm.-csak ezt az egy szót tudtam kinyögni.

-Várunk..várlak.-mondta.

-Amint tudok megyek is!-feleltem,de már csak az ütemes pittyegést hallottam. Lerakta. Nagyon féltem,hogy talán sohasem bocsátanak meg. De mégis azonnal visszarohantam a hotelba, foglaltam egy repülőjegyet estére,összepakoltam,majd kijelentkeztem.

Miért is képzeltem,hogy minden jó lesz? Én komolyan azt gondoltam,hogy Hope az igazi. De tévedtem. Nekem senki sem lesz igazi. Megmondták már többen is,hogy szívtelen vagyok,és már elhiszem nekik. Csak az az egy fáj,hogy ezért sokan elítélnek.

Én sok mindenkit elvesztettem már az életben. Először a húgomat,aztán apukámat,most pedig Hope-t. De egy ilyen senkinek ez már meg sem kottyan ugye?

*****

Már a repülőn ültem,szinte egyedül. 

-Szia. Látom egyedül Vagy. Leülhetek melléd?-hajolt le hozzám hirtelen egy szőke hajú lány. Kék szemei csak úgy világítottak,fehér bőrét pedig kiemelte a fekete ruha,ami rajta volt.

-Szia. Persze.-ocsúdtam fel a döbbenetből. Valakire nagyon  hasonlított,de akárhogyan gondolkodtam,nem tudtam hová tenni.

-És hová utazol?-kérdezte. 

-Londonba. Te?

-Énis!-kiáltott fel,majd a szája elé kapta a kezeit. Ezen felkuncogtam.

Ám amikor kérdőn fordult felém,elkomorodtam.

-Nem akarlak kigúnyolni...de muszáj megkérdeznem,hogy miért viselsz csuklyát és napszemüveget egy repülőn?!-pislogott nagyokat.

Ekkor már biztos voltam benne,hogy nem fog felismerni,ezért egy mozdulattal levettem a fejfedőmet és a szemüveget is lekaptam magamról.

-Oké akkor most bemutatkozhatunk.-jelentettem ki.

-Hayley Adams.-nyújtotta a kezét,amit Én megfogtam.

-Harry Styles.-ráztam meg a karját.

-Nagyon örülök. Harry. Én már az utazás eleje óta figyellek és látom,hogy valami nincsen rendben. Tudod Én nagyon jól ki tudom olvasni az emberek szeméből,azt,hogy milyen a hangulatuk. De a tiédből nem sikerült. Ezért most megkérdezem,hogy baj van?-hadarta. Ez kísérteties,hogy mennyire ráérzett.

-Igen. tényleg elég rosszul vagyok. Tudod éppen ma hagyott el az a lány,akiről azthittem,hogy a nagy Ő. De nem. Mondd Hayley, Neked mit jelent a szerelem?-kérdeztem.

Ekkor sóhajtott egy nagyot és belekezdett.

-Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."-fejezte be. Én csak tátott szájjal meredtem Rá.  Olyan volt mintha nem is ember lett volna,hanem egyenesen angyal.

-Mennyire igazad van.-mondtam,de ő csak mosolygott.

-Nézd,de gyönyörűek azok a felhők!-mutatott ki a repülőablakon. Odakaptam a fejemet és elcsodálkoztam. Sohasem értettem,hogy az emberek mit szeretnek annyira itt a felhők felett. Azt hiszem most rájöttem.

Muszáj lesz elfelejtenem Hope-t,azért,hogy 100%-ot tudjak nyújtani a One Direction-ban. Nekem már ez a családom és nem elhagynom kell őket,hanem velük maradni. Lehet,hogy most önzőnek és nagyképűnek tűnök,de Én egy sztár vagyok,Hope pedig csak egy lány. Neki nincs itt helye. Egyrészt,mert bántanák,másrészt,mert Ő nem tudja átérezni,hogy ez milyen dolog. Ha jót akarok magamnak,akkor visszamegyek Taylor-hoz.

Gondolataimat egy gépies hang zavarta meg.

-Kedves utasaink. Kapcsolják be öveiket,mivel hamarosan megkezdjük a leszállást.-hallatszott.

-Hayley,Te merre...-néztem magam mellé,de abbamaradt a szavam. Nem ült ott. Mielőtt bekapcsoltam volna az övemet,feltérdeltem az ülésre és hátranéztem. Nem láttam sehol. Eltűnt. Nem! Egy repülőn,hogy tűnhetett volna el? 

-Uram, legyen szíves visszaülni a helyére és bekapcsolni a biztonsági övét!-szólt Rám a stewardess.

-Rendben. De várjon! Lenne egy kérdésem.-kiabáltam utána-Tartózkodik itt a repülőn Hayley Adams nevű utas?-kérdeztem.

Erre Ő elővette a papírját és keresni kezdte a nevet. Pár pillanat múlva felnézett és megrázta a fejét.

-Nem,uram.-mondta,majd olyan 'mi van még?' pillantással meredt Rám.

-Rendben köszönöm.-mondtam,mire megfordult és eltipegett.

Ezután kérdőn meredtem magam elé,amíg nem szálltunk le. Vajon csak képzelődtem? Vagy talán álmodtam Őt? De annyira valóságosnak tűnt. 

Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy már csak azt vettem észre,hogy áll a repülő. Kiléptem a szabadba és beszipantottam a londoni levegőt. Megkerestem a csomagjaimat,felvettem az álruhámat és tárcsáztam Paul-t. Persze nem úsztam meg a rajongók rohamát sem. Amint beléptem a reptéri étterembe,szinte az összes lány lerohant. Mintha már vártak volna.

-Harry! Milyen volt Skócia?-kérdezte az egyikőjük. Ekkor már biztos voltam benne,hogy az újságokból jöttek rá,merre tartózkodom. Nem válaszoltam a kérdésekre,csak mosolyogtam és aláírtam. Aztán pár perc múlva megláttam a jól ismert fekete autót,így gyorsan elköszöntem és odarohantam. Bepattantam és már indultunk is. Útközben Paul egy szót sem szólt hozzám.

-Te is haragszol?-kérdeztem végül.

-Nem Harry. Én csak tűrtem és néztem,ahogyan a társaid sorban lemondják a koncerteket Miattad!-emelte fel a hangját.

-Sajnálom.-motyogtam.

-Hát sajnálhatod is. Megjöttünk.-közölte hidegen,mire azonnal kiszálltam.

Félve lépkedtem a One Direction-ház felé. Nem tudhattam,hogy mi vár Rám. Rémálmaimban,azt képzeltem,hogy belépek,de a többiek Rám sem néznek. Mintha láthatatlan lettem volna számukra. A helyemre felvettek egy másik tagot,és a dolgaimat épp akkor dobják ki,amikor ott vagyok. Szörnyű volt ezt még álmodni is. Remegve csöngettem be. Azonban amikor kinyílt az ajtó,kissé megkönnyebültem.

-Louis!-borultam a nyakába és olyan szorosan öleltem amennyire csak tudtam.

Remélem,hogy tetszett ez a rész!:) Larry♥ 

10 komi és 10 tetszik után következő hamarosan!

55.rész

Sziasztok Manók!

Hogy vagytok így április 1-jén? Az Én hangulatom nem a legjobb,de ez most nem fontos. A lényeg,hogy meghoztam az 55.részt. Mostanában egyfolytában azon gondolkodom,hogy mi lesz,ha vége? Mi lesz Velem Nélkületek? Márpedig egyhamar eljön az is. Azt előre közlöm Veletek,hogy nem lesz 100 részes ez a blog. Nem szándékozom olyan hosszúra írni,hogy még én se tudjam elolvasni. A másik ok,pedig,hogy mindenképpen lapra szeretném vetni ezeket a gondolatokat.

*Hope*

Reggel napsütésre ébredtem. Tűző napsütésre. Már nagyon régen nem láttam ilyesfajta sugarakat. Mintha valamit sugallni akartak volna felém. Hirtelen egy alak rajzolódott ki az éltető fényből. Tisztán láttam magam előtt.....Louist. Azonnal felültem az ágyba és megdörzsöltem a szememet. Biztos csak képzelődtem! De nem. Amikor újra felpillantottam még mindig ott állt és bámult.

-Louis?-kérdeztem suttogva.

Ő nem válaszolt,csak felém lépett,de megállt. Mintha tétovázott volna. De aztán mégis megindult és leült mellém az ágyra. Éreztem az illatát. Meg akartam érinteni,de nem mertem megmozdulni. Ő helyettem is cselekedett. Fölém hajolt,majd a fülemhez tartotta ajkait.

-Választanod kell,Hope.-lehelte,olyan halkan,hogy biztos voltam benne,hogy kísértet.

Tudtam,hogy mire céloz. Szinte egész éjjel Dave szavain agyaltam.

-Arra,hogy visszamehetnénk Magyarországra. Csak ketten.

Harry és Dave között kell választanom. Másnéven London vagy Magyarország. A szívem Harryhez húzott,és azt 'kiabálta',hogy azonnal menjek vissza hozzá. Ám ott volt az a fránya agyam,ami teljesen mást diktált. Ő azt 'hajtogatta',hogy menjek vissza Anyához,Dave-vel. 

Hirtelen ránéztem Louisra. Még mindig ott volt. Férfias vonásai kiemelték mélykék szemét. 

-Szeretlek.-nyögtem ki,aztán a szám elé kaptam a kezem.

Tenyerembe temettem az arcom,és gondolkoztam. még magamnak sem vallottam be,de igaz amit kimondtam. Én még mindig szerelmes vagyok belé. Nem tehetek róla.

-Hope!-nyitott be valaki az ajtón,mire felkaptam a fejem és körbenéztem. Persze eltűnt. Mit is képzeltem?

Bambulásomból Dave ébresztett fel,aki odasétált hozzám.

-Látom felkeltél.-simított ki egy hajtincset az arcomból.

-Igen.-motyogtam. Éreztem,hogy hamarosan kérdőre fog vonni,ezért már előre kiterveltem,hogy mit fogok mondani.

-Döntöttél már?-kérdezte. Sóhajtottam egy nagyot és belekezdtem.

-Tudod Dave egész éjjel tanakodtam. És arra jutottam,hogy ma 2-kor találkozom Harry-vel a téren és majd akkor adok választ a kérdésedre rendben?-mondtam ki kissé félve.

-Rendben. Odamegyek fél 3-ra kocsival. Remélem jól döntesz.-mosolyodott el gúnyosan,majd kiment.

Igazából már döntöttem. De ha most elmondtam volna Dave-nek,akkor biztos máshogy alakul majd a történet.  Még pár percig feküdtem az ágyba,majd ránéztem az órára. Fél 1. Hiperszuper gyorsasággal pattantam ki,és rohantam be a fürdőbe. Lezuhanyoztam,megmostam a hajam és felkaptam egy lenge ruhát. Megfogtam a nagy táskámat és beleszórtam minden(!) ruhámat. Igen tényleg nem volt sok,de majd veszek magamnak.Leheltem magamra egy kis szájfényt és szempillaspirált. Közben Én sem hagyhattam ki,hogy ne szórakozzak el azzal,hogy kipróbáltam,tényleg nem lehet-e csukott szájjal. Nekem sikerült! Miután ezzel is megvoltam,lerohantam a lépcsőn,de beleütköztem valakibe.

-Zack!-borultam a nyakába boldogan.-De rég nem láttalak!

Ő erre csak elmosolyodott,előhúzta a jól ismert noteszát és írni kezdett. Én türelmesen várakoztam mellette,majd hirtelen a kezembe nyomta a papírt és elment.

"Ez az élet rendje. Bármilyen messzire is visz az utad, legvégül visszatérsz oda, ahonnan indultál. Bármennyit is változol életed során, mindig azt az énedet keresed majd, akivel egyszer boldognak érezted magadat. De valahol legbelül örökre megőrzöd azt a lényedet, amivel egyszer megszülettél, és akárhogy is fegyelmezed a benned élő szörnyeteget elhallgattatni, ezt már sohasem fogod."-olvastam. Kérdőn meredtem a papírra. Nem értettem,hogy mit akar ezzel üzenni. Biztos voltam benne,hogy valami fontos mondanivalója van,de nem volt időm átgondolni,mivel sietnem kellett. Csak begyűrtem a nadrágom zsebébe és kiléptem. Sietős léptekkel tettem meg azt a kis távot is,ami a ház és a tér között van. Pontosan 2 óra volt amikor odaértem. Sok ember járkált,nézelődött boldogan az árusok között,azonban Én azonnal megismertem a göndör fejet. Hátul állt Nekem ezért megálltam egy kissé mögötte és csak néztem. Tudtam,hogy pár pillanat múlva megérzi majd,hogy valaki figyeli. Így is lett. Megfordult és Rám emelte tekintetét. Aztán hirtelen odajött és átölelt. Én csak tehetetlenül álltam karjai között.

-Szia. Miért mentél el? Csak nem baj van?-kérdezte azonnal,mire letoltam magamtól.

-Szia Harry.-köszöntöttem fagyosan-Üljünk le inkább oké?-húztam oda egy padhoz. Leültünk,de mielőtt elkezdtem volna,belenéztem a szemébe,ami aggódást,zavarodottságot tükrözött.

-Megijesztesz Hope.-suttogta.

-Tudod Harry gondolkodtam. Én ezt nem bírom. 3 napja vagyunk együtt,de abból állt az egész kapcsolatunk abból állt,hogy reggel felkelünk,szex,ebéd,szex,vacsora,buli,szex. Én nem erre vágytam. Azt hittem,hogy félreismertelek jó értelemben. Nos,tényleg. De rossz értelemben. Ki kell mondanom Harry. Te nem tudsz szeretni. Tényleg. Régóta figyellek Téged,de ez most bizonyosodott be. Neked egy lány,csak éjszakára kell,vagy talán azért,hogy legyen valakid. Hát Én nem OLYAN lány vagyok,aki ezt tűri. Az pedig még hab a tortán,hogy tegnap hallottam,amint Ed-el arról beszéltek,hogy hárman kellene csinálnunk. Az volt az utolsó csepp a pohárban. Viszont úgy gondoltam,hogy megadok még neked egy éjszakát. Azért jöttem most ide,hogy elbúcsúzzak.-fejeztem be,de Harry nem szólalt meg csak meredten nézett Rám.

-Ez...most..azt jelent,hogy...-nyökögött,mire Én befejeztem a mondatát.

-Vége.-mondtam ki hidegen.

Ám amikor ránéztem Harry-re elöntött a bűntudat. Harry sírt.

Megrázta a fejét,lenyelte a kitörni készülő könnyeit,majd Rám nézett.

-Nem hiszem el,hogy ezt mondtad Hope. De igazad van.-mondta,mire elkerekedtek a szemeim-Én tényleg nem tudok szeretni senkit,és semmit. Még a saját szüleimet sem. Az egyetlen akit tényleg tiszta szívemből,barátilag szerettem az Louis. de Ő már nincs Nekem. Elvesztettem. És most Te is elhagysz? Mi lesz Velem ezután? Hogy nézzek így a többiek szemébe? Igazad van,abban,hogy csak szexre kellettél,de valahogy úgy éreztem,hogy annál több vagy. De nem. Én egy szívtelen sztár vagyok.-hajtotta le fejét monológja után. Nagyon meglepődtem rajta,hogy ennyire őszinte. Még sohasem hallottam ennyire kibontakozni. Talán ezért,vagy talán azért,mert annyira megsajnáltam,de odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Ő a vállamba fúrta a fejét és zokogott. Mikor kellőképpen megnyugodott újra kérdőn pillantott felém.

-És Te hová mész?-kérdezte.

-Sajnálom Harry,de nem mondhatom el. Örökre eltűnök. Kérlek menj vissza Londonba,békülj ki a barátaiddal,mert,hogy azok,és rázódj vissza a szokásos kerékvágásodba! Én csak egy kis botlás voltam az életedben,amit többször nem követhetsz el! Több millió lány vár Rád,vagy nem,a One Directionra várnak. De abba Te is beletartozol,úgyhogy nyomás! Érted?-ordítottam Rá. először kicsit megijedt,de aztán bólintott.

-Köszönöm Hope.-motyogta,mire csak legyintettem.

-Harry én már nem Hope vagyok. Én már csak egy lány,talán egy rajongó. Aki..-mondtam,de nem tudtam befejezni,mert dudáltak. Hátrapillantottam és azonnal megismertem Dave autóját.

-Mennem kell.-mondtam,majd megfordultam.

-Sohasem felejtelek el Hope Morgan!-kiabált utánam,mire nekem könnyek szöktek a szemembe,de letöröltem őket,és vissza sem fordulva intettem egyet.

Hát így sétáltam el Én,és minden emlékem,amit Tőlük szereztem.

Félreértés ne essék! NINCS VÉGE A TÖRTÉNETNEK! 

Remélem tetszett!:) 10 komi és 10 tetszik után következő!♥

54.rész

Sziasztok Manók!

Tegnap két nagyon hosszú véleményt is kaptam,úgyhogy ezekre most válaszolni fogok.

*SunGirl*

Hát szia:) Örülök,hogy megfogott a történet. Igen direkt terveztem ilyen "horrorosra". Én sem szeretem az ilyet,de valahogy kipattant a fejemből az ötlet,hogy legyen ilyen. Megfogadom a tanácsaidat mindenképp! Igazából nem zúgtak bele hárman..de majd ez is kiderül:) Igen arra már Én is gondoltam,hogy kevesebb képet teszek bele. A fejlécem direkt ilyen. Tudod miért? Mert mindig kilógtam a sorból. Sohasem voltam olyan mint a többiek. Tehát ezért olyan amilyen. Köszönöm a dicsérő szavakat. Elolvastam a blogod,és nagyon tetszik!

Ui. Köszönöm.!

*Laura Miczák*

Szia. Láttam,hogy ismered a Fruzsit. Az Én nevemet láttad mindenhol?:O Igen láttam a komidat és nagyon örültem neki!:) Naa. Ez azért egy kicsit túlzás. Petőfit? De azért nagyon örülök,hogy ennyire tetszett! Igen sokan mondták,hogy megsiratom őket. Hercegnő? Köszönöm,ezt a jelzőt még nem mondták Rám,de nagyon tetszik. ♥ Én köszönöm,hogy írtál!!!!!!!!! Nagyon-nagyon sokat jelentett.♥

Ezek a komik nagyon meghatnak Engem,és innen merítek erőt a folytatáshoz. Szóval örülnék neki,ha Ti is írnátok még többet!:) De nem is húzom tovább az időt! Itt az 54.rész!

*Hope*

Próbáltam még hangosabban kiabálni,de a titokzatos alak befogta a számat. Kétségbeestem. Aztán hirtelen maga felé fordított és beszélni kezdett.

-Nyugodj meg!-csitított. Valahonnan nagyon ismerős volt a hangja.

Én mégsem tudtam eleget tenni a kérésének. Csak kiabáltam remélve,hogy valaki meghallja. Aztán amikor a rejtélyes idegen lerántotta magáról a csuklyát,megállt bennem az ütő. Pár pillanatig,vagy inkább pár percig csak meredten bámultam Rá.

-Ed?-szólaltam meg végül.

-Igen,Én vagyok.-válaszolt,mire akkora kő esett le a szívemről,hogy elsírtam magam. 

-Ne sírj!-ölelt át.

-Nagyon megijedtem. Azt hittem,hogy most elkapnak és megerőszakolnak. De ezek az örömkönnyeim.-nevettem fel,már amennyire tudtam.

-Én nem bántalak. Csak azért hoztalak ide,hogy ne ismerjenek fel,mert akkor mindenki Rám száll. De most már kérlek mosolyogj!-fogta kér keze közé az arcom. Elmosolyodtam.

-De mégis miért Engem rángattál el?-kérdeztem értetlen fejjel.

-Tudod ezekben a napokban itt turnézom,és ma pont ide jöttem bulizni. Láttam,amint Harry-vel táncolsz,gondoltam megleplek,mert nagyon meg akartalak már ismerni.-hadarta egy szuszra.

-Mesélt Rólam Harry?-csodálkoztam.

-Már nagyon régen. Igazából Én már tudtam,hogy előbb-utóbb össze fogtok jönni,csak nem akartam lelőni a poént. -motyogta,mire felkuncogtam.

Igazából egy ezredmásodperc alatt esett le minden. Én most éppen Ed Sheeran-nal dumálok egy iszonyú menő buliban,miközben Harry Stylessal járok és tegnap este lefeküdtem Vele. Egy kis picsa lett belőlem. Egy tini ribanc. Mást sem csináltam,csak váltogattam a pasijaimat. Engem nem erre tanítottak. Így mi lesz majd később belőlem? Mindig is arról ábrándoztam,hogy híres balett-táncos leszek.És mi lett vele? Semmi. 13 éves korom óta,egyszer voltam táncolni. Akkor is csak 1 órára. Feladtam az álmaimat. 

-Hope! Hope!-legyezgette előttem Ed a karját.

-Sajnálom,de most megyek és megkeresem Harry-t.-löktem félre,mire Ő utánam iramodott.

-Mi történt? Valami rosszat mondtam?-kérdezgette a hátam mögött,de Én nem figyeltem Rá.

Szememmel mindenütt Harry-t kerestem,de sehol sem láttam. Hirtelen azonban nekiütköztem egy széles,erős mellkasnak. Ő lenézett rám,és erősen magához szorított.

-Hope! Hol jártál?-kérdezte,mire előlépett a hátam mögül Ed.

-Velem volt.-válaszolt helyettem. Harry kezet fogott Vele,majd kivezetett a tömegből. A teraszra értünk. Amíg ketten beszélgettek,Én besurrantam a mosdóba. Amikor azonban a sminkemet igazítottam egy kéz megfogta a fenekemet. Összerezzentem,ám amikor hátrafordultam nem láttam ott senkit. Viszont valami volt a hátsó zsebemben. Egy kis papír.

"Ha reménytelen a helyzet,hozzám mindig visszajöhetsz. D."-olvastam,majd azzal a lendülettel a kukába dobtam a cetlit. Mit képzel magáról? Ez már beteges! 

Félelem közepette indultam vissza a fiúkhoz. Amikor megpillantottam őket elöntött a megkönnyebülés.

Egy kicsit megálltam és kihallgattam a beszélgetésüket.

-Te Harry! Ennek a Hope-nak tényleg nagyon jó segge van.-mondta Ed,mire összeráncoltam a szemöldökömet.

-Tessék?-kérdezett vissza a barátom.

-Hát amikor elkaptam kicsit megkóstoltam.-vette lejjebb a hangerőt.

-Tudom,hogy nagyon jó. De az ágyban is. Egyszer hárman is ki kéne próbálnunk.-felelte Harry,mire elöntött a düh. Már azon voltam,hogy odamegyek és felpofozom őket,de inkább nyugodtan sétáltam vissza.

-Hol voltál?-kérdezte Harry.

-Csak a mosdóban.-mosolyogtam.-Nem mennénk haza?

-De menjünk.-állt fel,majd Ed felé fordult.-Te maradsz vagy jössz?

-Én még maradok,menjetek csak.-mondta,majd rákacsintott Hazz-ra.

*****

Pár perc alatt már a kocsiban voltunk. Persze Harry már ott letámadott. Megcsókolt,majd a nyakamat kezdte szívni. Gondoltam,hogy ma még megkapja amit akar,de Én elmegyek.

-Majd a hotelben, oké?-toltam el magamtól.

Sóhajtott egy nagyot,de bólintott,majd beindította a motort és őrült sebességgel hajtani kezdett.

Amint beléptünk az szobaajtón,szinte Rám ugrott. Ajkai falták az enyémet,és levette a pólómat.

-Már nagyon kívánlak.-morogta a fülembe. Egyszerűen undorodtam Tőle. Most már Én is rájöttem,hogy Harry nem tud szeretni. Bármennyire is akar nem tud. Csak szexre kell neki egy lány.

1 óra múlva már fáradtan feküdtünk egymás mellett az ágyon. Harry magához húzott,majd átkarolt. Az egyenletes szuszogásából vettem ki,hogy elaludt. Tudni kell Róla,hogy ha Ő egyszer elalszik,akkor nagyon nehezen lehet felkelteni,de Én azért óvatosan bújtam ki a kezei közül.

Ahogy felkeltem ránéztem az arcára. Nem láttam rajta semmilyen érzelmet. Közömbös volt. Rá kellett jönnöm,hogy igazából nem szeretem ezt a fiút. Gyorsan felöltöztem,majd kitéptem egy kis papírt a noteszomból és írni kezdtem.

"Holnap találkozzunk a téren 2-kor! Hope."-csak ennyit firkantottam rá. Nem akartam tőle is úgy elbúcsúzni,mint Louistól. Kijelentkeztem a hotelból,majd tanácstalanul bolyongtam. Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Dave üzenete. Igaz,hogy már kidobtam,de Ő ezt nem tudja. Nem volt más lehetőségem. Elindultam. Még emlékeztem az útvonalra,ezért könnyen odataláltam. Megálltam a nagy ház előtt,és sóhajtottam egyet. Pár perc múlva összeszedtem magam,és bekopogtam. Nagy sokára nyitották ki az ajtót,hiszen éjjel volt. Dave állt velem szemben,és mosolygott.

-Tudtam,hogy jönni fogsz,csak azt nem,hogy ilyen korán.-mondta köszönés nélkül.

-Bemehetnék?-kérdeztem hidegen,mire elállt az ajtóból.

Felrohantam az "ideiglenes" szobámba és lefeküdtem az ágyra. Ruhástól. Nem érdekelt semmi és senki. Már nagyon régen sírtam,de most eleredtek a könny csatornáim. Akármennyire is utáltam a fránya könnyes levet ami a szememből folyt,most jól esett,hogy kiadhatom magamból.

Nem vettem észre,amikor Dave bejött utánam,csak azt éreztem,hogy besüpped az ágy másik vége.

-Megbántott?-hallottam a kérdést. Először nem akartam válaszolni,de mivel féltem Tőle,muszáj volt.

-Csak rájöttem egy-két dologra Vele kapcsolatban.-adtam a csendes választ.

-Mire?-állt fel és leült mellém.

-Arra,hogy csak éjszakai kaland vagyok Neki. Nem szeret Dave. Senkit sem szeret igazán. Én azt hittem,hogy Ő más. De nem. Ugyanolyan mint a többi tinisztár,aki 19 éves.-fakadtam ki.

-Hope. Veled mindig az volt a baj,hogy túl naiv voltál. Én sem akarlak Téged bántani.-mondta "kedves" hangon.-Tudod mire gondoltam?-kérdezte,mire kérdőn néztem Rá.-Arra,hogy visszamehetnénk Magyarországra. Csak ketten.-fejezte be gondolatát.

Nem adtam Rá választ. Még.

Remélem,hogy tetszett! Nem lett valami hosszú,de ez talán amiatt látszik így,mert csak 1 kép van benne. De Én nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel is.:) Örülnék a hosszú komiknak. 10 komi és 10 tetszik után következő!:)♥ Boldog nyuszit.

53.rész

Sziasztok Drága Olvasóim! 

Mindennap boldogan írom Nektek ezt a blogot,ami mások szerint népszerű. Igazából Én ezt csak egy kis ötletből írtam,nem gondoltam volna,hogy 33 követője lesz!:o Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

*Hope*
Éjjel,amikor Louis üzent Harry-nek nagyon megijedtem. Próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet,ami sikerült. De belül szinte mardosott a fájdalom. Valamit még mindig érzek iránta. Nem tudom elfelejteni.
*****
-Jó reggelt, Choco.-hallottam meg a göndörke rekedtes hangját.
-Neked is.-nyitottam ki a szemem,mire Ő letámadott. Szinte úgy kapott az ajkaim után,mintha nem maradna életben nélkülük. Egy jó 5 perces csók csata után levegő hiány miatt elváltunk.
-Tudod mire gondoltam?-kérdezte hirtelen.
-Mire?
-Arra,hogy elmehetnénk egy jó skót buliba ma este.-mondta,mire felnevettem.
-Skót buli? Miért is ne?!-kiáltottam fel,majd felpattantam és ugrálni kezdtem az ágyon(!).
Végre felszabadult voltam,mosolyogtam és nevettem. Persze ott volt a levegőben a veszély,de egyikünk sem mondta ki. Nem mertük,vagy nem akartuk az már sohasem derül ki.
Pár percig még ugráltam össze-vissza,aztán fáradtan rogytam le Harry mellé.
-Gyere menjünk le a wellness részlegbe!-húztam fel,majd felkaptam a fürdőruhámat,két törölközőt és elindultunk.
*****
Nagyon jól esett a kikapcsolódás. Ketten voltunk az egész medencében,aminek nagyon örültünk.
Amikor mindketten csuromvizesen álldogáltunk,Én Harry nyaka köré fontam a kezeim,Ő pedig a derekamra csúsztatta a karjait.
-Kérdezhetek valamit?-suttogtam,mire bólintott.-Hogy bírtad nézni,ahogy Louis-sal vagyok?
-Alig bírtam. Szörnyű volt. Szörnyű volt,hogy nem foglalkoztál Velem. Szörnyű volt,hogy Rám sem nézel. Szörnyű volt,hogy tetszettél az első pillanattól fogva. Szörnyű volt,hogy Louis-t szereted. De az volt a legszörnyűbb,hogy Én mindvégig szerettelek.-fejezte be,Én pedig pislogás nélkül meredtem Rá.
-És Én ebből,hogy nem vettem észre semmit?-kérdeztem leginkább magamtól.
-Talán mert túlságosan is elvakított a szerelem.-válaszolt Harry.
-Lehet,hogy igazad van.-mondtam-Szóval,akkor azért jártál Taylorral,hogy féltékennyé tegyél?-kérdeztem furcsán.
-Lehet?-kérdezett vissza nevetve.
-Hát sajnos nem jött be. Sohasem voltam féltékeny Rá.-vallottam be,de elnevettem magam.
-Hé,ez nem vicces.-durcázott be,mire Én lenyomtam a víz alá.
-Ezt visszakapod Morgan!-kiabálta nevetve.
Nagyon sokat nevettünk,kiabáltunk,játszottunk. Úgy éreztem,hogy ez életem legboldogabb napja. De sajnos mégsem ez volt.
Amint visszaértünk a hotel szobába,bevonultam a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Miközben a meleg vízcseppek átjárták a bőrömet,nagyon sokat gondolkodtam. Sajnos eszembe jutott Louis. Eszembe jutott az első találkozásunk,az első csókunk,az első együttlét,az első vita,a megcsalás,és a szakítás.
Észre sem vettem,hogy az első könnycseppek már megjelentek az arcomon. Miért jut eszembe egyfolytában a múlt?
Az ember néha azt hiszi, hogy a múltnak üzenete van számára. Úgy véli, oda kell figyelnie rá, fülelnie kell a suttogására, hátra kell hajolnia, le kell guggolnia, hogy hallja a hangját kiszivárogni a földből, a holt helyekről. Az ember azt hiheti, hogy kaphat valamit a múlttól, vagy megérthet valamit a segítségével. De én tudom az igazságot(...). Tudom, hogy a múlt hátrafelé és lefelé húz; folyton arra ösztönzi az embert, hogy a szelet hallgassa, meg a fák összedörzsölődő ágait, mintha valami titkos beszédet akarna megfejteni, és összerakni a széttört darabokat. Reménytelen vállalkozás.

-Hope! Bent vagy még?-kopogott Harry az ajtón,mire azonnal kipattantam és magamra kaptam egy törölközőt.

-Igen,mindjárt megyek.-válaszoltam.

Egy fekete mini ruhát választottam az esti bulira. Felvettem,a hajamat hagytam a vállamra omolni,majd egy "láthatatlan" sminket tettem fel. Kiléptem az ajtón,de megálltam a tükör előtt.

"Ki lettél Te?"-kérdeztem magamtól.

-Nem tudom,hogy ki vagyok. Nem értem már. Csak nem akarok élni. Nem akarom ezt. Itt vagyok Harry-vel,aki miattam jött ide. És Én? Nem is szeretem.El kéne hagynom!-vallottam be magamnak suttogva,mire meghallottam valamit. Egy hangot.

-Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.-mondta. Ezer közül is felismerném. Holly volt. Tanácsot adott.

-Miért állsz itt?-jött mögém Harry hirtelen.

-Csak gondolkoztam.-motyogtam,majd megfordultam.

-Gyönyörű vagy!-csókolt meg,majd benyúlt a szoknyám alá.

Azonnal rácsaptam a karjára és megfogtam.

-El fogunk késni.-szóltam Rá.

-Rendben.-sóhajtott,majd kivezetett a szobából.

*Harry*

A régi barátom mesélt arról a helyről,ahová most megyünk bulizni. Azért is hoztam el Hope-t,mert látom rajta,hogy nagyon megviseli ez az egész Dave-dolog. Legszívesebben felrúgnám azt a barmot,de Hope fél tőlem. Nem akarom,hogy elhagyjon. Nagyon szeretem. Szeretem a haját,az arcát,a szemeit,a bőrét,a lábait. Egyszóval mindenét.

*****

Amikor leállítottam a motort kuncogva konstatáltam,hogy a barátnőm elaludt. Odahajoltam hozzá és megpusziltam. Persze azonnal felriadt és bevágta a fejét.

-Auu.-kiáltott fel.-Megjöttünk?-kérdezte álmos hangon.

-Igen.-szálltam ki,majd kinyitottam az ajtaját.

Kilépett,én megfogtam a kezét és elindultunk. Szép épület volt,óriási terasszal és bárokkal. Hope csak nyitott szájjal bámulta és csodálkozott.

-Komolyan ebbe fogunk mi bulizni?-mutatott Ránk.

Nem válaszoltam,mivel egy biztonsági őr megállított és a jegyeinket kérte. Én már régen megvettem őket,tehát nyugodtan adtam oda neki. Félbetépte,majd beengedett.

Amint beléptünk a függönyözött ajtón,már Én is csodálkoztam. Mindenhonnan lampionok,fehér anyagok lógtak alá, ezzel tökéletes Hawaii hangulatot varázsolva. Hope azonnal az italbárhoz ment és kért egy turmixot.
-Te mit iszol?-kérdezte elég hangosan,mivel különben semmit sem hallottunk volna a dübörgő zenétől.
-Vezetek.-emlékeztettem,mire elszomorodott.
Fél óra múlva már a parketten voltunk. Amit csináltunk nem nevezném táncnak,inkább olyan "csókcsatatáncnak" hívnám.

*Hope*
Egyszerűen tökéletes volt az a hely. Harry-vel végigtáncoltuk az estét.
Amikor már azt éreztem,hogy mindjárt elájulok,Harry fülébe "kiabáltam".
-Elmegyek valami italért.-tájékoztattam,mire Ő bólintott egyet.
Megfordultam és a bár felé vettem az irányt. Már majdnem odaértem,amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Óvatosan hátranéztem,de nem volt időm beazonosítani az illetőt,mivel újra megfordított.
Megfogta a csípőm és az ágyékához nyomta erőteljesen,majd mozgatni kezdte. Már azon voltam,hogy lekeverek neki egy nagy pofont,azonban egy hirtelen mozdulattal a fenekembe markolt,Én pedig felnyögtem.
Nem akartam tőle semmit,hiszen nem is ismertem,de nem tudtam ellenkezni. Befogta a számat és elhúzott a tánctérről.
-Harry!-üvöltöttem,de nem kaptam választ.

Remélem,hogy tetszett ez a rész is! Tudom,hogy kissé unalmas lett,de a következő biztos hogy nem lesz az!:) #szeretemazolvasoimat
10 komi és 10 tetszik után következő!♥