27.rész

Manók,azzal kezdeném,hoooooooogy.....MEGVAN A 7000 OLDALMEGTEKINTÉÉS!:"D annyira,de annyira örülök neki,hogy minden egyes olvasómat megölelném.!♥ virtualhug.
Mostantól minden egyes komira válaszolni fogok,aki pedig névvel ír,annak pedig itt a blog elején is! Naszóval:
Réka Ferkó: köszönööm.:33♥
Soós Adrienn: imádom a komiaidaat!♥ köszönöm,és meg is hoztam!:* :33
Bianka Renáta Szabó:nem adok cukroot.:P tudod,hogy imádlaak.♥
A Névteleneknek is köszönööm.:33 Mutatok magamról egy képet oki?

curlyhair.:33 ez lennék én.

Akkor itt a rész:
*Hope*
Miután végre visszamentünk a Direction-házba,a fiúk hozták a formájukat. És vajon ki kezdte? Hát persze,hogy az Én idióta barátom. Mi addig Hollyval jól kiveséztük a Niallos ügyet.
-Úúú,és milyen Niall Horannal?-kérdeztem.
-Háát..olyan meseszerű. És Louval?
-Én sajnos nem tudom szavakba foglalni,hogy mit érzek Louis iránt. Ha azt mondanám,hogy szerelmes vagyok belé,akkor azzal még nem mondtam semmit. Szerintem mi lelki társak vagyunk.-mondtam ki a gondolataimat.
-Húú. Ti tényleg szerethetitek egymást.-csodálkozott,Én pedig óvatosan elmosolyodtam.
-Figyi. Arra gondoltam,hogy csinálhatnánk valami sütit,amíg a fiúk kitombolják magukat. Na?-nézett rám csillogó szemekkel Holly. Mindig is imádott sütni,már ezért sem mondhattam nemet.
-Persze,benne vagyok.-álltam fel.
Pár perc múlva már a konyhában "sürögtünk". Éppen a tojást akartam feltörni,amikor két kezet éreztem a derekamon. Úgy megijedtem,hogy beledobtam héjastól a tányérba.
-Most nézd meg.-fordultam meg,amjd szomorúan Lou szemébe néztem.
-Majd csinálsz másikat.-puszilta meg az orrom hegyét.
-Nem! Tomlinson ezért most megfizetsz!-mondtam fenyegetően,majd belekentem a hajába egy kis lisztet.
Ekkor Ő felkapott és felültetett a polcra. Ajkait az enyémre tapasztotta,és csókcsatába kezdtünk.

-Muszáj már a konyhába is? Ble.-szakította meg ezt az idilli pillanatot Harry hangja.
-Azért,mert kanos vagy,még nem kell beleszólnod mindenbe.-rivalltam rá.
-Héé,ezt kikérem magamnak.
-Pedig igaza van Hopenak. Már ideje lenned találnod egy értelmes barátnőt,aki nem Taylor Swift.-mondta Lou.
-Mibajotok vele?-kérdezte,de amint kimondta már el is röhögte magát.
-Ugye tudod,hogy ez nagyon hülye kérdés volt?-nevettem fel.
-Rájöttem. Najó elhúzom,romantikázzatok csak a konyhapulton(?).-ment ki.
-Hol is tartottunk?-fordultam Lou felé.
-Ott,hogy most megkérdezem,hogy ejönnél-e velem egy grillpartyra?!
-Miért ne? Kik jönnek még?
-Mindenki.-mosolygott Louis.
-Akkor szerinted kihagynám?-nevettem fel.
-Oké,csak előbb meg akartalak kérdezni róla.
-Tudom és köszönöm,hogy ennyire törődsz velem.-öleltem át.
-Ez nálam alap.-suttogta a fülembe.
****
-Miért van ilyen égett szag?-kérdezte hirtelen Liam,amikor már mindannyian a kanapén ültünk. Erre mind a levegőbe szagoltunk és szinte egyszerre esett le Hollynak és nekem is,hogy bentfelejtettük a sütit.
-Úristen! A süti!-üvöltöttem.
Befutottunk a konyhába,majd kinyitottuk a sütőt. Akkora füst jött ki,hogy majdnem összeestünk. Ekkor már a fiúk ott voltak a poroltóval.
Pár perc múlva minden ablak nyitva volt és a házból csak úgy dőlt a füst. Én még mindig köhögtem,ezért Louis felvitt a szobámba.
-Most egy kicsit pihenj oké? Majd szólok,ha készülődünk!-simította meg az arcom.-Biztos,hogy el akarsz jönni erre a partyra?
-Mindenképpen.-jelentettem ki,ellentmondást nem tűrő hangon.
****
-Hope. Kicsim. Ébredj fel,hamarosan indulunk.-puszilt meg Louis,mire azonnal felébredtem és elmosolyodtam.
-Örülök,hogy jól vagy.-csókolt meg.-20 perced van.
Amint kiment az ajtón,felpattantam és a gardróbhoz mentem. 5 perc válogatás után egy egyszerű szettet választottam. Miután gyorsan magamra kaptam,felraktam egy minimális sminket,a hajamat pedig hagytam,hogy a vállamra omoljon.Lerohantam a lépcsőn,de az furcsa volt,hogy már egyáltalán nem volt füstszag.
-Készen vagyok.
-Örülünk. Akkor indulhatunk?-kérdezte Liam(mint mindig).
-Persze.-válaszoltam,majd összemosolyogtam Hollyval és beültünk a kocsiba.
Fél óra múlva egy elég nagy háznál álltunk meg,aminek a kertje teljesen ki volt világítva. Mindenhonnan lámpások lógtak és kis asztalok voltak felállítva.
Amikor megláttak,hogy kik érkeztek meg,elkezdtek tapsolni és füttyögni. Elég furcsán nézhettem,mert Louis jobban megszorította a kezemet és biztatóan rám mosolygott.
-Nyugi. Nem lesz semmibaj.-suttogta,majd adott egy puszit. Pár pillanat múlva azthiszem a házigazda lépett oda hozzánk. Amikor megláttam az arcát majdnem elájultam. A fejemet lehajtottam,hogy ne vegyen észre. Persze,hogy azonnal megismert.
-Hope?-hallottam meg az ismerős hangot,mire felnéztem.
-Daniel?-kérdeztem vissza. Daniel az utolsó barátom volt. Ő is Londonba született,de Magyarországon élt. 9 hónapig jártunk,amikor rájöttem,hogy csak játszik velem. Amikor nem velem volt éjjel,akkor lányokat szedett fel egy éjszakára(!). Amikor aztán szakítani akartam vele,kegyetlenül megvert...de Holly megmentett. És most itt áll előttem..újra.
-Igen,Hope vagyok.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte Lou.
-Igen sajnos.-motyogtam.-Elmegyek inni.-fordultam meg.
Az este nagy része jól sikerült. Az ételek nagyon finomak voltak,Louissal sokat táncoltunk,és nevettünk. Danielt többször nemláttam. Louisnak mindent elmondtam róla,kivéve azt,hogy megvert.
Amikor magamban táncolgattam,hirtelen valaki megfogta a fenekemet. Azonnal hátrafordultam,és megláttam..Danielt.
-Mit csinálsz?-sziszegtem.
-Visszaszerzem,ami az enyém.-mondta,majd hirtelen durván megcsókolt. Próbáltam ellenszegülni,de nem engedett.
-Hope?-hallottam meg a szerelmem hangját. Azonnal kiszabadítottam magam Daniel karjai közül és felé néztem.
-Louis,ez nem az aminek látszik.-kezdtem.
-Persze. Te is csak hazudni tudsz.-mondta könnyes szemmel.-Tudod mit? Menj a francba.-vágta a fejemhez. Ekkor valami eltörött bennem.
-Ne csináld ezt kérlek.-nyögtem ki,de ő megfordult és elment. Én összerogytam és kitört belőlem a zokogás. Talán ennyire még sohasem sírtam,a mellkasom majdnem kiszakadt. Pillanatokon belül egy erős kéz megragadott és felrángatott a földről. Tudtam,hogy Zayn az,de nem foglalkoztam vele. Betett a kocsiba és elhajtott. Közben észre sem vettem,hogy nem egyedül vagyok az autóban,hanem mindenki,kivéve Louis. Amint beléptem a szobám ajtaján lecsúsztam azon,és újból zokogni kezdtem irdatlanul. Sírtatok már így valaha?

Hát ennyi voltam mára. Remélem,hogy elég izgalmas lett. Komizzatok,mert 5 komi és 10 tetszik után hozom a kövit.!♥