38.rész

Sziasztok! És dobpergéééééééééééééééééés meghoztam az új részt!! Vártátok már? :) 
Sajnálom,hogy ennyi ideig nem írtam,de hétfőn nagyon sokat kellett tanulnom,kedden meg edzésem volt ._.
Ez az utolsó NAGYON depis rész,a következők BOLDOGABBAK lesznek! Ja,és mielőtt elfelejteném! A tárgyalós részben az egyik legjobb barátnőm segített (ugye Renáta?:D)♥
Na,de itt az új rész! olvassátok.♥
*Hope*
Mielőtt Harry ajkai az enyémeket érintették volna,hirtelen hátraléptem,Ő pedig majdnem előreesett. Ez a helyzet vicces lett volna,de így nem nevettem,sőt inkább mérges voltam.
-Harry! Ezt nem lehet!-mondtam,mire kérdőn nézett Rám.
-Miért?
-Azért,mert Én Louist szeretem!-vágtam vissza.
-De hiszen az előbb mondtad,hogy irántam is többet érzel!-emelte fel a hangját,mire behúztam a nyakamat,mert megjelent előttem,ahogyan megüt. Minden bizonnyal észrevette,mert az arcvonásai meglágyultak.
-Hope! Nagyon sajnálom,hogy megijesztettelek. Kérlek bocsáss meg!-húzott magához. Elgondolkodtam. Miért legyek Harry-vel haragban? Hisz úgyis holnap elmegyek.. Ezek tudatában jó szorosan viszonoztam az ölelését.
-Köszönöm,hogy vagy nekem Hope.-suttogta-De el kell mennem!-fejezte be.
-Persze-persze.-veregettem meg a vállát,majd kibontakoztam a karjai közül és lassan visszasétáltam a kórházba.
Amikor megpillantottam a többi fiút,valami furcsa érzés futott át rajtam. Bűntudat volt. 
Hirtelen minden előzmény nélkül odarohantam a Zaynhez és magamhoz szorítottam.
-Héé,mi ez a szeretetroham?-kérdezte nevetve.
-Semmi,csak mindig elakartam mondani,hogy a Te öleléseid a kedvenceim!

-Te pedig mindig az én kis hercegnőm maradsz!-puszilt meg.
Ezután Niall-hez futottam,és Őt is átöleltem. Hasonlóan reagált,mint Zayn,de hozzá is volt egy-két kedves szavam.
-Tudod Niall,sohasem fogom elfelejteni,ezt a szőke hajat.-túrtam bele a sörényébe,mire elmosolyodott,de elég furcsán nézett.
-Miért mondod ezt?-kérdezte.
-Csak úgy.-"mosolyogtam"
Ezt az ölelgetést minden fiúval végigcsináltam. Már csak Louis maradt hátra.
Lassan odasétáltam hozzá és megpusziltam a nyakát. Egy kicsit megrezzent,de tudta,hogy én vagyok. Letette a kisfiút akit eddig tartott,majd megcsókolt.
-Kicsim. Ma este kényeztetlek egy kicsit.-búgta a fülembe,mire elkerekedtek a szemeim. Hogy gondolhatott ugyanarra,mint Én?!
-Köszönöm.-szívtam be az illatát,majd elindultunk az autóhoz. Igazából nemtudom,hogy a fiúk,hogy kerültek a kocsiba,de a lényeg,hogy mind megvoltunk.
-Ez nagyon szép délután volt.-jelentettem ki,mire mindenki egyetértően bólogatni kezdett.
-Holly is meg van?-csúszott ki a számon,de azonnal megbántam. Erre a mondatra mindenki elcsendesedett. Az úton sem szóltunk egymáshoz.
*****
Amint beléptünk a szobám ajtaján Louis nekem esett.
-Lou! Lassíts.-nevettem,mert nagyon csikizett.
-Nem lassítok! Kellesz! Most!-kezdett el vetkőztetni kisebb-nagyobb sikerrel.
Mikor már teljesen be voltunk indulva,hirtelen felállt és kiment. Nem értettem,hogy miért. Feküdtem és vártam.
Pár perc múlva nutellával a kezében tért vissza.
-Ez most komoly?-vigyorogtam.
-Mondtam,hogy ma kényeztetlek.-jött oda,majd a hasamra fektetett.
Gyönyörű éjszakát töltöttünk el együtt. De az utolsót.
*****
Reggel,amikor felébredtem Louis még szuszogott. Nem akartam felébreszteni,mert olyan édesen aludt. Óvatosan felkeltem és a fürdőbe indultam volna,ha nem látom meg magamat a tükörbe. Csak fehérnemű volt rajtam. Odalépkedtem a tükörhöz és végignéztem magamon. "Undorító,csúnya,kövér,senki!!"-mondtam magamban.

Miután már nem bírtam nézni magamat,lassan felöltöztem és megcsináltam a sminkemet. Hogy miért? Mert ma lesz a tárgyalás és az utazás. Már éjjel bepakoltam a bőröndjeimbe a ruháimat. De csak azokat amiket hoztam. Amit Louis vagy a többiek vettek,mind itt hagyom. Az nem az enyém már. Néhány óra múlva az egyik barátom viszi el innen a reptérre a dolgaimat. Tehát ezzel sem lesz gond.
-Jóreggelt Kincsem.-ölelt át hátulról Louis.
-Nekedis.-öleltem át mosolyogva,miközben belülről széttörtem.
1 óra múlva már a kocsiban ültünk mindannyian.
-Megjöttünk.-parkolt le Lou,Én pedig kiszálltam. A fiúk egyenként megöleltek,mielőtt bementünk volna.
*****
Beléptünk a tárgyaló terembe és helyet
foglaltunk. A bíró és az esküdtszék
belépett és bevezették az
apámat bilincsben. Fenyegetően nézett
rám. A bíró megkért,hogy álljunk fel és
hivatalosan is megnyitotta a pert. 
-A vádlott Josh Morgan álljon fel. - monda a bíró. A
felperes Hope Morgan,kérem jöjjön
közelebb és esküdjön meg hogy az igazat
mondja. 
-Igen. – feleltem . 
-Akkor kérem mondja el mi és hogyan történt. 
Először kissé dadogtam,de utána a dühtől és az izgatottságtól nagyon belejöttem. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. A végére sajnos sikerült egy könnycseppet elejtenem,ami "nagyot" csattant a kövön.
Miután elmondtam
mindent apám ügyvédje a vád enyhítését
kérte, de a bíróság elutasított. Ezek után
egy kicsit megnyugodtam. Apám ügyvédje
még kérdezett pár dolgot,majd visszaültem
a helyemre. Utána apámat kérték a tanúk
padjára. Természetesen mindent tagadott. Hogy lehet ennyire szánalmas?!
Charlotte,a bíró, kérdezett tőle még pár rutin
kérdést de ekkor már nem figyeltem. Gondolataim már máshol jártak.
-Kérem álljanak fel!. A tanácskozás egyhangúan határozatott
hozott. Kijelentem, hogy a vádlott Josh
Morgan..BŰNÖS.!-mondta ki.
Nagyon
megkönnyebbültem,de sajnos nem tartott sokáig.
-A bíróság a vádlottat 2 év börtönre ítéli,
amelyet 3 évre felfüggeszt. A tárgyalást
befejeztem.” –hallottam a bírónőt. 
Ezek után csak mereven bámultam magam elé,de magamban ordítottam.
Miután apámat kivezették,tudtam,hogy mi következik. Már megkaptam Dan-től az üzenetet,hogy a bőröndjeim a reptéren vannak,és Ő is ott vár.
Louisék odaléptek mellém és szorosan átöleltek.
-Sajnálom,hogy így alakult.-suttogta Harry.
-Énis. Fiúk szeretnék mondani valamit!-álltam eléjük,majd ránéztem Liamre,aki komolyan bámult.
-Mit szeretnél? Ne ijesztgess.-mondta türelmetlenül Harry.
-Szeretném,ha ezt Louis elolvasná! Abból minden kiderül.-adtam a szerelmem kezébe a levelet,majd megcsókoltam. 
-Hiányozni fogsz!-suttogta a fülembe Liam,amikor magamhoz húztam. A többiek értetlenül figyelték az eseményeket,de nem érdekelt. 
Aztán az összes fiút újból átöleltem,majd megperdültem a tengelyem körül és amilyen gyorsan tudtam kirohantam. Fél óra múlva pedig már a reptéren várakoztam a csomagjaimmal.
Vége. Vége az álomnak.

Remélem,hogy tetszett!! :') Mielőtt megkérdezitek! NEM LESZ VÉGE! ♥ 10 komi!!