36.rész

Sziasztok. Meghoztam a mai részt,ami hosszabb lett!:) Nagyon örültem,hogy tegnap az egyik kedves olvasóm egy gyönyörű véleményt írt a blogomról!!c:♥ Ti is irhatnátok nyugodtan! Kíváncsian várom!!♥
Szeretném,ha benéznétek az egyik barátnőm blogjába is! http://egyvaloravaltalom1d.blogspot.hu/
*Hope*
"Kedves Louis!(indítsátok be.)
Most felvetődött benned a kérdés,hogy mi ez a levél?! Elárulom Neked. Ez egy búcsúlevél. Igen. Jól olvastad. Elmegyek. Mert muszáj. De szeretnék illően elbúcsúzni a szerelmemtől! Kérlek olvasd végig.
Kezdjük az elején. A találkozásunk szörnyűre sikeredett,de Te nem adtad fel. Többek között,ezért is csodállak,mert ennyire kitartó vagy! Én sohasem voltam erős lány. Ezért is megyek most el.
Emlékszel az első csókunkra? Én tisztán! Olyan boldog voltam,mint még sohasem. Aztán a sok közös program,a nevetések,a sírások,és az ölelések. Sohasem fogom elfelejteni Louis. Azokban a hetekben nagyon vidámak voltunk mind. Holly és Niall összejöttek. Niall volta az első és az utolsó barátja az Én gyönyörű barátnőmnek. Azthiszem ennek így kellett lennie. Aztán jött egy sötétebb időszak. Amikor azt gondoltad,hogy megcsaltalak. Bevallom nagyon fájt,de tűrtem. Tűrtem,mert nem akartam,hogy lássátok,mennyire rossz. De betelt a pohár,és tudod,felvágtam az ereimet. Én tényleg nem akartam! Elhiszed Nekem? Igazából Én sohasem szoktam bocsánatot kérni semmiért,de most megtettem. Ez nagyon furcsa. 
A kórházban újra boldog lettem,mivel megbocsájtottál. A szívembe tavasz költözött. Mindenhol csak téged láttalak. Ami ezután következett,sohasem fogom elfelejteni. Amikor meghallottam a telefonba,hogy meghalt Holly. Akkor dőlt le minden,amit eddig felépítettem..
Amikor Harry-vel veszekedtünk,aztán kibékültünk. Nos,igen. Harry. Ő az az ember,akit nemtudok hová tenni Louis. Most lehet,hogy haragudni fogsz rám,de talán többet érzek iránta,mint barát. Kérlek neharagudj. Tudom,hogy most biztosan ráncolod a szemöldöködet,és a gyönyörű kék szemeid csodálkozva merednek a lapra. Én örülök,hogy ezt már nem láthatom. Egyszerűen nemtudom szavakba foglalni,hogy mit érzek iránta,mint ahogy azt sem,hogy irántad mit érzek. Ez olyan,mintha el kéne mondanom,hogy milyen ízű a víz. Lehetetlen.
Most jön a legnehezebb része. A búcsúzás. Talán sohasem fogom megbocsájtani magamnak,hogy elmentem,de így lesz a legjobb. Tudod miért? Mert,ha itt maradok,apám előbb-utóbb rám talál és akkor végem. A másik ok Harry. Ő maga mondta Nekem,hogy el fog költözni. Ezt nem hagyhatom Louis! Érted? Nem engedhetem meg,hogy miattam vége legyen ennek a csodálatos csapatnak.! Ti öten vagytok a One Direction,és nem négyen. 
Ennyi lenne. És ami még a legfontosabb,kérlek,hogy ne gyere utánam,és ne keress! Ugyanúgy megyek,ahogyan jöttem. Észrevétlenül. Felejts el,és turnézz,bulizz,csajozz,énekelj! Mert Te énekes vagy,nem Louis Tomlinson. Sajnálom.
Utóirat: Örökké szeretlek. A Te reményed."

Mikor befejeztem,elégedetten dőltem hátra a széken,de a fránya könnycseppek megint ott ültek a szemem sarkába. Gyorsan letöröltem őket,és gondolkozni kezdtem. Vajon hová menjek majd? Pár perc néma merengés után rájöttem. Skócia. Igen. Ott lakik egy régi barátom,talán Ő tud valami munkát vagy szállást.
De mégsem mehetek el szó nélkül. Valakinek beszélnem kell erről. Liam. Ő az egyetlen ,aki meg fog érteni.
Miután gondosan elzártam a levelet,felálltam és az ablakhoz sétáltam. Kinéztem,és láttam ahogy az öt fiú közeledik az ajtóhoz. Lefutottam és kitártam a bejárati ajtót,mielőtt még odaérhettek volna.
-Hát,Te? Miért jöttél haza?-kérdezte Louis,miután megölelt.
-Ööö..volt egy kis dolgom.-makogtam,de szerencsére mind elhitték,kivéve egy embert. Persze,hogy Liam volt az.
-Liam beszélhetnénk?-fordultam hozzá.
-Pont ezt akartam mondani.-felelte,majd behúzott a szobámba.
Leültünk az ágyra egymással szembe. Féltem nagyon a reakciójától.
-Hope. Mi a baj? Miért futottál haza?-vágott bele.
-Tudod Liam,Én el fogok innen menni.-vallottam be,mire elkerekedett a szeme.
-Tessék?
-Igen. Nem akarom,hogy szétmenjetek miattam.-magyaráztam.
-Hope,de nem mennénk szét!
-Harry mondta.-motyogtam.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Azért,mert szeret,és nem bírja elviselni,hogy Louissal járok.-válaszoltam.
-És ezért mész el?
-Ezért. És ebben már Te sem tudsz meghatni,de valakivel meg akartam beszélni ezt a dolgot.-hajtottam le a fejemet.
-Értem.-nézett szomorúan.
-Liam. Egy dolgot tanultam az élettől. Megszületünk, élünk, meghalunk. Néha nem feltétlenül ebben a sorrendben. Eltemetünk dolgokat, hogy aztán egyszer feltámadjanak. De a halál nem a vég. Akkor mire számíthatunk? Az biztos, hogy az életben semmi sem biztos. Az élet a legtörékenyebb, leglabilisabb, legkiszámíthatatlanabb dolog. Valójában csakis egy dolog biztos az életben. Hogy nincs vége, amíg nincs vége.-mondtam,majd Liamre néztem aki sírt.

-Jajj,nem akartalak megsiratni.-öleltem át.
-Semmibaj. Tudod,Hope nagyon fogsz nekünk hiányozni!-suttogta.
-Tudom.
-És már tudod,hogy mikor mész?-kérdezte.
-Az még kétséges,de az biztos,hogy apám tárgyalása után.-válaszoltam magabiztosan.
-Oké,akkor addig tölts minél több időt velünk.-mosolyodott el.
-Mindenképp.

Hát ennyi lett volna mára. Köszönöm,hogy ennyien olvastok!!!!! Nagyon sokat jelent! :") Mi van ma? TMH turnéééé.♥ 10 komi,10 tetszik után következő.