34.rész

Sziasztok. Mivel is kezdjem? Van egy "rossz" hírem: URAMISTEN! MEGVAN A 10.000 OLDALMEGTEKINTÉS!! SŐT MÁR 10200!!*____* MÉG MINDIG NEM HISZEM EL. EGY SZÓT MONDOK:KÖSZÖNÖM.♥
Más:kérdeztétek,hogy most mi is van Harry és Hope között?! Nos,mint olvashattátok kibékültek.:) És még valami! Mostanában csak Hope szemszögéből lesznek a dolgok,mert nagyon sok minden fog történni!:")♥
Hallottátok?:c
"Ez a lány Andrea. Tegnap meghalt cisztás fibrózisban. Ő is directioner volt... Egy volt közülünk!
Egy örök optimista életvidám lány volt, annak ellenére, hogy az ebben a betegségben szenvedőknek csak kb. az 1/3-a éli meg a 18 éves kort. Azt hiszem sokat tanulhattunk volna tőle, ha megismerhetjük.
Szerencsére találkozhatott a fiúkkal tavaly nyáron. Az utolsó UAN koncerten ő kapta el Louis felsőjét. Emlékszek akkor mennyien utálták őt érte.
Hát csak annyit kérek, hogy ne bántsátok egymást. Directionerek vagyunk, ez összeköt minket!
RIP Andrea. Hiányozni fogsz, egy értékes embert vesztett a világ és a #1DFamily"

*Hope*
-Mitörtént?-ugrott fel Hazza,és a telefonomért rohant.
-Hagyjad. Annak már úgyis annyi.-motyogtam.
-Hát sajnos igen. De miért dobtad el? Megtudtál valamit? Holly-val kapcsolatban?-kérdezte. Jól ráérzett.
Vettem egy nagy levegőt,és kiabálni kezdtem.
-Apám ölte meg!!! Érted? Ő vetett véget Holly életének! A saját apám.-zokogtam az utolsó szavakat,amikor kivágódott a szobám ajtaja,és Louis rohant be.
-Mi történt?-futott oda,majd átölelt. Pár pillanat múlva azonban üvölteni kezdett.
-Harry! Takarodj ki innen! Idejössz veszekedni Vele?-löködte ki,mire Én megfogtam a karját.
-Kérlek ne! Kibékültünk.-mondtam,mire Lou szeme elkerekedett.
-Akkor miért hever törötten a mobilod a földön,és miért kiabáltál?-kérdezte jogosan.
-Azért,mert az a szemét apám ölte meg Hollyt.-sziszegtem.
-Tessék?-döbbent le,de Én már gondolatban máshol jártam.
*Visszatekintés a múltba*
"Egyik este a szobámban ültem,amikor meghallottam,hogy Anyuék veszekednek.
-Miért az Én hibám? Nem tehetek róla,hogy rosszak a jegyei!-kiabált Anya.
-De tehetsz! Többet kéne foglalkoznod a lányoddal!-vágott vissza Apa.
-Te beszélsz? Hiszen,semmit sem foglalkozol vele. Mintha nem is a gyereked lenne.
-Azért nem tudok vele lenni,mert nagyon sok a munkám,ugyanis mindhármunkat el kell tartanom,mert Te lusta vagy,és nem dolgozol.!-mondta Apa.
-Az isten szerelmére,nem találok munkát.! Te is tudod,hogy régóta keresek,de nincs.-szipogott Anyu.
-Persze-persze. Az meg a másik,hogy Velem se foglalkozol.!-dühöngött.
-Az nem csak az én hibám!!-üvöltött Anya,mire Apu olyat mondott,amitől kirázott a hideg.
-Nem kellett volna gyereket vállalnunk. Nézd meg mi lett belőle! Egy ribanc.-mondta ki,amire az Én arcomon már javában folytak a könnyek. Hogy mondhatott Rám ilyet? Ezt nem hagyhatom! Lerohantam a lépcsőn és kiabálni kezdtem vele.
-Apa! Ezt mégis,hogy gondoltad? Miért vagyok Én ribanc? Egy barátom se volt még.-zokogtam.
-Akkor majd az leszel.-kacsintott,ami annyira fájt,hogy ott helyben meg tudtam volna halni.-És Te,hogy jössz ahhoz,hogy megmondd mit csináljak?! Az apád vagyok! Te meg egy kis senki. Fogd már fel!!-üvöltötte majd közelebb jött és megütött. Akkor először."
-Hope!! Itt vagy?-hallottam meg Louis hangját.
-Igen,csak elgondolkoztam. És arra jutottam,hogy utálom az apámat!-mondtam.

-Biztos vagy benne,hogy Ő ölte meg?-kérdezte.
-Küldött egy üzenetet,de sajnos már nem tudom megmutatni.-mondtam.-Egy kicsit magamra tudnál hagyni?
-Persze Kincsem.-adott egy csókot,majd kiment.
Miután becsuktam az ajtómat,egy óriásit sóhajtottam és lefeküdtem az ágyra. Gondolkozni kezdtem azon,hogy vajon miért utál ennyire a saját apám?!
-Bejöhetek?-hallottam meg Harry hangját.
-Igen.
Amint belépett odajött hozzám és átölelt.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Jól vagyok.-motyogtam,de Ő összeráncolt szemöldökkel nézett Rám.
-Biztos?

-Harry. Te is tudod,hogy semmi sincsen rendben.-nevettem fel kínosan.
-Tudom. És sajnos most el kell,hogy szomorítsalak,mert a temetésről lenne szó.-mondta ki,mire lehajtottam a fejemet.
-Héé,ne sírj!-emelte fel az államat,mire megráztam a fejem.
- Ilyenkor magamban mindig azt mondom,hogy erős vagyok! És sohasem adom fel! Na vajon ki szokta mondani mindig ezt?-mosolyogtam.
-Holly.-felelte.
*****
-Akkor holnap legyen a temetés?-kérdezte.
-Mindenképpen. Arra összeszedem magamat. És még valami! Csak a szűk családi kör lesz ott ugye?-néztem a szemébe.
-A szülei nem akarnak jönni.-suttogta.
-Mindig is tudtam.-sziszegtem a fogaim között.
-Egy olyan lánynak,mint Holly,hogy lehetnek ilyenek a szülei?
-Úgy,hogy ők nem a szülei igazából. Hollyt örökbefogadták.-mondtam el az egyik legnagyobb titkomat Harrynek. Nem is tudom,hogy miért.
-Tényleg?-csodálkozott.
-Igen.
*****
Eljött ez a nap is. A legjobb barátnőm temetésének napja.
Minden ugyanúgy történt,mintha csak egy átlagos nap lett volna,de mégsem volt az. Felkeltem,megfürödtem,felöltöztem,kisminkeltem és készen voltam. Egy kis cetlire felírtam egy idézetet,amit majd a sírra rakok.
"Elmentél,
és magaddal vittél engem is,
aki itt maradt,
nem hasonlít hozzám."
Amint ezeket a sorokat olvastam,ránéztem a kezeimre. Szinte éreztem,ahogy az ereim lüktetnek a kezemben. Felkavaró volt.

Pár pillanat múlva halkan kopogtak az ajtómon.
-Kicsim! El kéne indulnunk!-hallottam meg a szerelmem hangját,mire kiléptem az ajtón.
-Nemtudom,hogy illik ilyet mondani,de gyönyörű vagy.-suttogta a nyakamba,mire egy kicsit elmosolyodtam.
-Na,menjünk!-indultam el Louis magam után húzva.
Amint leértünk,Zayn odalépett hozzám.
-Minden rendben lesz.-simogatta meg az arcomat.
-Tudom Zayn..-motyogtam.
*****
Fél óra múlva megérkeztünk a temetőbe. Ezen a napon rendkívül hideg volt és esett az eső is. Úgy gondoltam,hogy ez egy jel. Ahogy beléptem a régi vaskapun elég hátborzongató látvány tárult elém. A többiek eléggé féltek,de Én sohasem ijedek meg az ilyenektől. Szerintem egy temető az életünk része.

-Hát itt vagyunk.-álltam meg,mialatt a pap odaért hozzánk. Kilencen voltunk. Harry,Zayn.Louis,Niall,Liam,pap,két sírásó és Én. Ennyien szerettük igazából.
Miután a pap elmondta a szokásos beszédet,a sírások kiástak egy nagy gödröt. A koporsó zárt volt,mert nem akartam többször látni. Nem akartam a rezzenéstelen arcát bámulni.
-Mindannyian szerettünk Holly!-fejezte be,mire már zokogtam.
Pár pillanat múlva Harry,Zayn,Liam és Louis énekelni kezdtek Beyonce-I was here című dalát.kapcsoljátok be. Annyira meglepődtem,hogy sírni is elfelejtettem. Csak álltam és bámultam ahogyan behelyezik Hollyt abba a hideg földbe. Aztán Niall is lassan bekapcsolódott az éneklésbe. Csodálatos volt.
Miután betemették a sírt,odaléptem és egy szál vörös rózsát és az idézetet dobtam rá. Majd sorba a többiek is egy-egy dolgot.
Később leültem a sír mellé,és bámultam a semmibe.
-Hope! Vizes a föld,kérlek ne ülj le!-hallottam Louis hangját,de nem érdekelt.
-Holly! Miért hagytál itt?! Tudom,hogy nem a Te hibád,de nagyon fáj. Kérlek mondd meg,hogy mit tegyek.!Nélküled üres vagyok..-hajoltam rá a sírra,és zokogni kezdtem.

Hát,ennyit tudtam ma összehozni! Remélem,hogy tetszett!:") 10 komi után következő rész!♥