28.rész

Halihóó Manók! Végre vége ennek a hétnek is..:D Bocsánat,hogy nem hoztam részt tegnap,de nagyon fáradt voltam. ._. De ma bepótolom!♥
Adrienn Soós: imáádlak józsibá.*--* hozomhozom.♥
Réka Ferkó: énisimádlaak.:3 köszönöm,hogy komizol és lájkolsz! nagyon sokat jelent!:)♥ *--*
Bogii;)): nagyonszépenköszönöm. teis gyönyörű vagy.! :)♥
A Névteleneknek is nagyon köszönöm!!:)♥
*Hope*
Nemtudom,hogy mennyit ülhettem a földön zokogva. Pillanatokat,perceket,vagy talán órákat? Nem is érdekes. Egy idő után valaki leült mellém. Nem szólt semmit,csak elém tolt egy papírt.
"Elmeséled?"-ez állt rajta. Nem néztem oldalra,de valahogy éreztem,hogy ki ül ott. Aztán nekikezdtem az írásnak. Szinte teleírtam a lapot,de nem érdekelt. Amikor befejeztem visszatoltam elé. Pár perc néma csend után válaszolt.
" Teljesen megértelek Hope! De Louist is,mert Ő nem tudhatja,hogy erőszakos volt. Figyelj szerintem most nagyon kivan,ezért csak holnap keresd meg!"-olvastam,majd bólintottam egyet. Csak úgy minden nélkül odafirkantottam még egy mondatot:"Köszönöm Zayn!"
Ezután felkeltem és arrébb sétáltam Pár pillanat múlva odajött hozzám Zayn és szorosan magához ölelt. Persze belőlem megint kitört a sírás.

-Malik! Rajtad már megint miért nincs póló?-nevettem el magam.
-Szeretek így lenni.-felelte.
-Vettem észre.-toltam el magamtól.
-Hé Hope! Ne szomorkodj,mert minden rendbe jön!-mondta biztatóan.
-Köszönöm Zayn,de minden az ÉN hibám.-hangsúlyoztam ki az "én" szót.
-Miért lenne a Te hibád? Nem tehetsz róla,hogy az a retardált barom erőszakosan megcsókolt.-mondta dühösen-Amúgy meg még ezért elkapom.
-Nem kell Zayn. Akkor csak megint megverne.-motyogtam,de azonnal meg is bántam.
-Mi? Megvert? Ő is bántott?
-Ezt nem szabadna elmondanom..-húztam el a számat.
-Ohóó,dehogyisnem!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Oké. Miután rájöttem,hogy egyfolytában megcsal,szakítani akartam vele,de Ő tiltakozott és így az lett a vége,hogy lett egypár lila foltom.
-Én ezt nem hiszem el! Hogyan lehet megütni egy szerencsétlen lányt? Megőrült?-kelt ki teljesen magából.
-Nyugodj meg! Ezen már úgysem tudsz változtatni.
-Te csak hiszed.-kacsintott rám,majd kiviharzott.
Én legyintettem egyet,majd lefeküdtem az ágyra és pillanatokon belül elaludtam.
*Louis*
Amikor megláttam,hogy Hope az exével csókolózik,teljesen összetörtem. Megmondtam a magamét Hopenak,amit rá egy percre már meg is bántam. De nagyon haragudtam rá,ezért muszáj volt.Elsétáltam a Temzéhez,hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Hogy tehette ezt velem? Miért? Pont az exével,akit annyira utál?-ezek a gondolatok cikáztak a fejemben,de valahogy nem állt össze a kép. Nem akartam szakítani vele,de megcsalt. Egyszerűen nem tudtam,hogy mit csináljak.
-Hát itt vagy.-hallottam meg egy hangot,mire megfordultam.
-Te mégis mit akarsz itt?-meredtem Danielre.
-Téged kerestelek.
-Miért? Inkább annak örülj,hogy Hope a tiéd.-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem. Hope sohasem volt az enyém. Amikor lehetett volna,Én nem becsültem meg. Sokszor,nagyon sokszor megcsaltam..-mondta.
-De ezt most miért mondod nekem? Hisz fél órával ezelőtt még ott enyelegtetek a partin.-válaszoltam lenézően.
-Pont azért jöttem,hogy elmondjam,Hope nem csalt meg. Én erőszakoskodtam. Ő ki akarta magát tépni a kezeim közül,de Én még mindig szeretem,ezért nem engedtem el. Nagyon sajnálom. Kérlek keresd meg! Nem akarom,hogy elveszítsen,mert nagyon sokat szenvedett és megérdemli a boldogságot!-fejezte be,majd megfordult és elment.
Én egy ideig meredtem magam elé,és néztem az egyre alkonyodó eget,ami rózsaszín fényben úszott..(hú,de szépen írtam le! szerk.megj.) Végiggondoltam a halottakat,majd futni kezdtem. Hogy Én mekkora egy barom vagyok!!
*Hope*
Mikor felébredtem és magam mellé néztem kigördült egy könnycsepp a szememből. Miért lett ilyen romhalmaz az életem? Mindenkinek balszerencsét hozok? Egyáltalán felfogtam,hogy azt az embert bántottam meg,akit talán jobban szeretek az életemnél is?! Így van értelme bárminek is? Nincs.
Lassan felkeltem,felöltöztem és bevonultam a fürdőbe. A szekrényből elővettem a borotvapengéimet,és letettem magam elé. Utoljára belenéztem a tükörbe.
-Mi vagy te?-kérdeztem magamtól-Egy senki. Ronda,kövér,használhatatlan és még hűtlen is. Minek születtél meg?!-kiabáltam.
-Hope! Jól vagy?-hallottam meg Zayn hangját. Uramisten,mennyire fog hiányozni.
-"Jól vagyok!"-üvöltöttem vissza,majd abban a pillanatban végighúztam a kezemen a pengét.

Már egy ideje vagdostam magam,amikor nagy zajt hallottam. Azt gondoltam,hogy hallucinálok,így nem foglalkoztam vele. De amikor meghallottam azt a hangot,amit száz közül is felismernék,akkor elmosolyodtam.
-Hope!! Hol vagy?-kiabált Louis egyre közelebbről.
Pár pillanat múlva már a fürdőajtón dörömbölt.
-Kicsim! Mit csinálsz ott bent? Kérlek nyisd ki! Nem bánatalak!-könyörgött,de egy idő után megunta és elment. Ezért folytattam a tevékenységemet. Hirtelen azonban óriási robajjal berúgták az ajtót. Persze,hogy Zayn volt. Louis berohant és letérdelt mellém.

-Úristen! Hope! Mit csináltál? Ez mind az Én hibám!!Segítség! Segítsetek!-sírta el magát,mire hozzábújtam.
-Érted tettem.-suttogtam.
-Minden rendben lesz!!-vett fel,de ekkor minden elsötétült.
Háát remélem,hogy tetszett! Megpróbáltam mindent beleadni..:)♥ Ez egy ilyen depis rész lett,de majd lesz jobb is..:) Komizzatok,szavazzatok!♥